Mari még csak tizennégy éves
– Mondd, Margit, komolyan gondolod, hogy a kis Mari velünk legyen egész nyáron?
– Hát persze. Neked talán kétségeid vannak?
– Nem is tudom. Ő még csak tizennégy éves. Pont abban a korban van, amikor nem lehet bírni vele.
– Persze, még fiatal, de jóravaló, kedves kislány, és ha mi nem vigyázunk rá, akkor Lenke nem tudja elvállalni azt a munkát, és akkor elveszik tőle a gyereket. Ezt pedig én nem akarom. Fogadd el, hogy amíg nem rendeződik a helyzet, addig velünk fog lakni.
– Jól van, de azt előre megmondom, hogy nem fogok utána rohangálni, ha elmászkál, és bajba keveredik.
– Nem is kell, majd meglátod, milyen rendes kislány, meglásd, nem lesz vele semmi gondunk.
– Na és mikor jön?
– Ma délután. Az anyja áthozza, és itt is marad, mert éjszaka már dolgozni fog.
– Remek. Már csak ez hiányzott nekünk, hogy öreg fejjel gyereket vállaljunk.
– Nem is vagyunk még öregek, hisz még hatvan sem vagy, én meg alig múltam ötven.
– Jó, de akkor is.
Felállok az asztaltól, és inkább kimegyek a kertbe, hogy elolvassam a napi újságot, de minduntalan az jár a fejemben, hogy ez a kis némber majd letapossa a kertben a virágokat, összetöri a repülőmodelljeimet, és még ezerféle bajkeverést is kieszelhet, amit a mai fiatalok elkövetnek.
Másnap reggel, a szokásostól eltérően arra ébredek, hogy rajzfilmfigurák ugrálnak a tévében, akiknek fülsértő hangjuk van. Már csak ez hiányzott.
Ha ez még nem lenne elég, a kis szaros köztünk fekszik. Á dehogy, inkább rajtunk. A feje Margit vállán pihen, ahonnan rálát a tévére, a lábai viszont rajtam keresztben, miközben a rajzfilmen mulatva még ugrál is.
Margit most felkel az ágyból.
– Készítek valami reggelire valót, addig nézzétek a filmet, majd szólok, ha jöhettek enni.
Amint Margit kimegy a szobából, Mari is helyezkedni kezd, mire én is úgy döntök, hogy felkelek, és otthagyom a mihaszna kislányt. Lehajítom magamról a takarót, ám ezzel együtt róla is, amitől meglepődök, nem is kicsit. A kislány ott fekszik az ágyban, meztelenül, miközben a kis kezével a széphúzott punciját simogatja. Még ilyet!
Meglepettségemben rácsapok egyet a combjára, így próbálva elhessenteni őt. Amikor elcsattan a tenyerem a vékony combján, azt gondolom, hogy talán egy kicsit nagyra sikerült, de nem. A kislány felnyög ugyan, de nem a fájdalom miatt.
– Ez jó. Csináld még! – mondja, miközben a keze még gyorsabban jár.
Mozdulnék, de nem bírok, mert a látvány teljesen magával ragad, nem vagyok képes a szemem elszakítani róla. Rég láttam már ilyesmit, és ez a jelenet most igazából felizgat, érzem, amint a farkam egyre csak keményedik, mígnem már majd kiszakítja a pizsamanadrágomat.
Ahogy tovább ficánkol, a rajtam fekvő lába beleakad a farkamba, mire ő felnéz, és vigyorogva még gyorsabban izgatja magát, amíg el nem élvez.
Az idegeimet teljesen felborzolja a látvány, és amit csinál, amikor a csúcsra ér, na az végképp kiüti nálam a biztosítékot. A kezem megint a combjára simul, ám ő, mint egy virgonc halacska, hirtelen felpattan, majd kiszalad a szobából, én meg ott maradok egymagam, álló fasszal.
Most mihez kezdjek? Legszívesebben rárántanék egyet, jó lenne elélvezni. Csak markolom, miközben érzem benne a lüktetést és a vágyat, amikor meghallom Margit hangját.
A fenébe. Majd később elintézem.
A hívásnak engedve, és mert éhes is vagyok, kimegyek a konyhába, ahol a nejem épp tányérokra teszi a rántottát, a gyerek meg türelmetlenül várja, hogy ehessen. Örömmel nyugtázom, hogy most van rajta egy póló, ám most nincs bugyi. Egye fene, kiegyezek ennyivel is.
Amikor a konyhába lépek, Margit rám néz, pontosabban a nadrágomra, amit nem hagy szó nélkül.
– Hát veled meg mi történt?
– Ne bosszants – mondom mogorván, aztán én is leülök.
A reggeli nem tart sokáig, hamar belapátoljuk azt a kis tojásrántottát, majd mindenki megy a dolgára. A kiscsaj elszalad, Margit meg hozzálát a mosogatáshoz, én meg felállok, hogy bemenjek a szobába átöltözni, de megállít, majd odalép hozzám.
– Hát ez meg? – kérdezi csodálkozva, miközben rámarkol a még most is meredező farkamra.
– Ne is kérdezd!
– Mi történt?
Röviden elmesélem neki, hogy mi történt, amíg ő a reggelit csinálta, ám a reakciója meglep.
– Nahát. Milyen huncut ez a kislány.
– Csak ennyit mondasz erre?
– Mi mást mondhatnék? Emlékszem még arra, amikor én is ennyi idős voltam, állandóan simogattam magam, mert nagyon jólesett, sőt élveztem. Sajnos manapság már nem vágyom erre, valahogy elhalványult még az emléke is. Annak viszont örülök, hogy rád ilyen hatással van.
Amíg beszél, kiveszi a farkam a nadrágból, és húzgálja, amitől majdnem el is élvezek, ha a kis nőstényördög ránk nem ront. Felrántom a nadrágomat, majd irány a szoba, hogy végre felöltözzek, a nőket meg a konyhában hagyom.
Az öltözködést nem viszem túlzásba, mert ma megint meleg időt jósolnak, így csak egy rövidnadrág és egy póló kell, aztán már megyek is a verandára, hogy elolvassam a mai újságot.
Már a vége felé járok, amikor Margit is kijön, majd leül mellém. Aztán amikor lapozok egyet, ő megfogja a nadrágomat, mire a farkam megint emelkedni kezd.
– Mit szólnál, ha most befejeznénk?
– Jó is lenne, de az a kis cafka most is itt kolbászol valahol.
– Nem. Most a szobában van, és nézi a rajzfilmeket. Van legalább tíz percünk.
Margit megint kihalássza a farkam, és hozzálát, hogy kiverje.
– Emlékszem ám, mennyire szeretted ezt.
– Még most is szeretem.
Látom, és érzem is. Margit addig izgat, amíg már nem sok választ el attól, hogy elsüljek, amikor megint becsap a mennykő.
– Mit csináltok? – kérdezi Mari.
– Semmit – mondja Margit, majd óvatosan visszarejti a farkam a nadrágba.
– De én láttam.
– Mit láttál?
– Hogy ki akartad verni Robi bácsi faszát.
– Nahát, te honnan tudsz ilyeneket?
– Én már nagylány vagyok, tizennégy éves. Mindent tudok.
– Akkor jó. Akkor azt is tudod, hogy gyerekeknek még nem szabad ilyet csinálni, ugye?
– Miért nem?
– Mert a törvény nem engedi meg.
– De igen. A törvény szerint, ha valaki már elmúlt tizennégy éves, akkor csinálhat ilyeneket.
– Hát te tényleg mindent tudsz. De mondd csak, csináltál már ilyet?
– Igaziból még nem, csak egyedül.
– Egyedül, hogy lehet ilyet csinálni?
– Megmutassam?
– Hát…
Kezd bele Margit a mondatba, de a kis Mari megint gyorsabb, mert egy szempillantás alatt lehúzza magáról a pólóját, majd a lábait felteszi maga elé a székre, és az egyik kezével a punciját simogatja, a másikkal meg a cicijét csipkedi.
– Hát így – mondja vigyorogva.
Amint nézem őt, ahogy a szemünk előtt maszturbál, a farkam megint merevedni kezd, ma már sokadjára. Margit ezt észre is veszi, hiszen a keze még most is a nadrágomon pihen, de most csak úgy megmarkolja, és a nadrágon keresztül meghúzgálja.
Mindketten csak nézzük Marit, ahogy a bájos fiatalsága egyre jobban kezd kibontakozni, már-már tényleg olyan, mintha felnőtt lenne. Amint az izgalmam megint magával ragad, már nem érdekelnek az apróságok, én magam veszem elő a farkam, Margit meg egyből rá is markol.
Hogy kerek legyen a történet, én meg Margit mellét markolom meg, ami ugyan már nem kerek, ám kellemesen simul a markomba, amikor megszorítom.
– Na, az előbb is ezt láttam – mondja megint a kislány, miközben tovább simogatja magát. – Ez neked nem jó, Robi bácsi?
– De igen. Nagyon jó.
– Én is megpróbálhatom?
– Nem – vágom rá gondolkodás nélkül
– Persze angyalom – mondja Margit.
Ellenkeznék, de az az igazság, hogy vágyom az érintésére, szeretném, ha a kis kezével megmarkolná a farkam, és addig játszana vele, amíg el nem élvezek.
A kislány egyből mozdul, majd megáll közöttünk, és a farkamat megmarkolva Margit combjára ül.
– Hú de nagy! – ámul a kislány, miközben fel-le húzgálja a makkomon a bőrt.
– Hát te meg bepisiltél? – kérdezi tőle Margit, miközben a lány fenekét simogatja.
– Nem. Csak nedves. Mindig ilyen, amikor megsimogatom.
– Én is megsimogathatom?
– Persze – mondja Mari, majd kissé megemeli a fenekét, hogy a nejem még jobban hozzáférjen.
– Tényleg nem láttál még igazi faszt?
– Nem. Csak, ami gumiból van.
– És olyat hol láttál?
– Anyu fiókjában, amit én is kipróbáltam, és jó volt. Nem annyira, mint Robi bácsié, mert ezt sokkal finomabb a számba venni.
Margit most alányúl, és simogatni kezdi, amitől a kislány megremeg, és még erősebben markolja a farkam, aztán előrébb hajol, és megnyalja. Margit most a fejére teszi a tenyerét, majd gyengéden, de határozottan megnyomja lefelé, amitől a farkam, a lány szájába csúszik. Közben érzem, ahogy a nyelvével csapkod rajta, mint aki mohón habzsolja az élvezetet.
Már megint közel járok hozzá, hogy elélvezzek. Amíg Margitot nézem, amint a lányt ujjazza, miközben ő a farkam szopja… hát, kell ennél több? Persze, hogy kell. Elengedem Margit mellét, és most a lányét markolom a kezemben. Nem nagy, csak egy maréknyi, de kellemesen kerek és kemény, amilyet már rég éreztem.
Margit elengedi a lány fenekét, majd így szól:
– Vedd le a nadrágod Robi!
– Miért? – kérdezek vissza, hiszen most pont jó úton járok az orgazmus felé.
– Mert Mari is… na várj.
Margit kicsúszik a lány feneke alól, majd elém áll, és a lányt navigálja.
– Állj fel, és… gyere ide. Így most jó. Ereszkedj lejjebb.
A lány megteszi, amit mond neki, majd a kis kezével a farkamat markolva odailleszti a szűk puncijához, majd lassan ráereszkedik. Tényleg nem szűz már a puncija, hiszen könnyedén csúszik bele a farkam. Amikor már teljesen rajta van, mozogni kezd, miközben egyre hangosabban liheg, és olyan cincogó hangot ad ki magából, amit még soha nem hallottam. Amíg ő meglovagol, én a melleit simogatom, majd a hasát, és a combjait, de az ujjaim a lába közé is beférkőznek, hogy kitapintsák a csiklóját, amit aztán alaposan megdörzsölök.
Mari egyre csak gyorsítja a tempót, amivel a légzése is szaporábbá válik, és a cincogása is csendes nyögésekké alakul, amikor megérzem a punciján, hogy most jó neki. A lány teste megremeg, a karjaival koordinálatlanul csápol, majd mindene elernyed, és ha nem fogjuk őt ketten is, akkor bizonyára a padlóra esne.
A lány még remeg, amint rám dől, de hamar lecsillapodik, majd lemászik rólam, és a székre ül. Csillog a szeme, amikor rám néz, majd Margitra.
– Ez nagyon jó volt. Gondoltam, hogy ez ilyen, de még soha nem volt benne részem.
– Ugyan, ez természetes, ha valami jó, akkor azt élvezzük, ha ezzel nem okozunk másnak fájdalmat.
– Egy picit azért fáj, mert anyu vibrátora sokkal kisebb, mint Robi bácsi fasza. Ugye csinálunk még ilyet?
– Ez csak Robi bácsin múlik, mert ő már nem fiatal, de ha ő is akarja, akkor persze, csinálhatjuk máskor is.
– Robi bácsi, ugye te is akarod?
– Hát… ami azt illeti.
Nem is tudom mit mondjak, hiszen Mari még mindig csak egy gyerek, ám az élmény valódi volt, és bevallom nagyon élveztem minden pillanatát, és főleg Margit hozzáállását, mert már együtt vagyunk vagy harminc éve, de soha nem gondoltam volna róla, hogy benne lenne ilyen mókában.
– Naaaa. Ugye akarod? – kérdezi most tőlem, miközben az ölembe ül, de csak úgy féloldalasan.
– Nem is tudom.
– Ugyan már Robi, hiszen még most is áll a faszod, ne mond, hogy nem szeretnél végre elélvezni.
– Dehogynem – mondom megadóan, amire a kis Mari örömtáncot jár a combomon ülve.
– Igen, igen, hurrá! Mikor kezdjük?
– Akár most is. Hiszen még áll a farkam, csinálj vele valamit!
– Rendben.
Mari lepattan rólam, majd elém térdel, és a szájába veszi a farkam, hogy kiszopja. A lelkesedése magával ragad, jó nézni ahogy eltűnik a szájában, hogy aztán a következő pillanatban csak a makkomat szopja, de aztán újra elnyeli.
– Ez az drágám, szopjál csak, én addig fogom a hajad, hogy ne lógjon a szádba!
Margit így is tesz, a két kezével összefogja a hosszú szőke tincseit, miközben finoman tolja a fejét, hogy minél mélyebben érjen a farkam a torkáig.
Annak ellenére, hogy Mari, a saját bevallása szerint még sosem szopott faszt, elég ügyesen csinálja, amitől hamar elélvezek. Amikor már majdnem a csúcson vagyok, a kislány kissé kiengedi a farkam, és csak a makkomat nyalogatja az alján, amitől aztán eldurranok.
Az első adag úgy röppen ki belőlem, hogy az a hajára megy, amitől egy hosszan elnyúló csíkot képez az orrától a feje búbjáig. Amikor a következő adag is feltör belőlem, a lány nevetve nézi, ahogy kibuggyan a makkom nyílásán, hogy aztán a homlokára cseppenjen. Az összes többit hasonló lelkesedéssel fogadja, a végét már csak lenyalogatja, és élvezettel csámcsog rajta.
Amikor a farkam lekókad, ő még mindig ott térdel előttem, simogatja és csókolgatja
– Ez nagyon fincsi – mondja mari, majd megtörli a szája szélét.
– Örülünk, hogy ízlik. Ugye Robi?
– Hát persze. – válaszolok immár kellően kielégülve.
– Nekem most már mennem kell, mert az ebéd nem készül el magától. Margit feláll a székről, visszatolja az asztal alá, majd elindul a konyha felé. A kiscsaj is feláll, de ő a kert felé veszi az irányt, ahol a locsolótömlő van, majd lemossa magáról a már száradó cseppjeimet, aztán még mindig mosolyogva követi Margitot a konyhába.
Én meg ott maradok a verandán, majd lassan álomba szenderülök.
– Gyere Robi, kész az ebéd!
Ez Margit. Lassan kinyitom a szemem, és felnézek rá.
– Már ennyi az idő? Máris megyek.
– Jó, de előbb húzd fel a nadrágodat, mert még a végén megbotlasz.
Megteszem, amit mond, majd követem őt egészen a terített asztalig, ahol Mari már a levest kanalazza.
– Marival kitaláltunk egy jó játékot, amire majd ebéd után szeretnénk téged is meginvitálni. Nem fogsz unatkozni, megígérem.
Tényleg nem unatkoztam, sőt a nyár hátralévő részében minden napra kitaláltak valamilyen huncutságot, ami mindannyiunk örömére kellemes időtöltés volt.
