Kaland a próbafülkében
Karácsony előtt, vásárlás közben sokszor elbámészkodok, nem mintha vennem kéne bármit is, inkább csak nézelődök. Amint ott állok egy kirakat előtt, meglátok egy farmert, ami feltűnően hétköznapi, ám az árcédula brutális. Talán viselet közben nyalogatja a segglyukam?
Kíváncsivá tesz, hogy vajon mi lehet ebben a naciban, amitől ennyire drága. Ennyi pénzért vehetnék öt másikat is, a jobbik fajtából. Mire észbe kapok, már bent is vagyok az üzletben, és a szemem arra a bizonyos farmerre szegezem. Elsőre nem látok rajta semmi különöset, és ahogy forgatom az ujjaim között, másodszorra sem. Fel kéne próbálni, hátha van benne valami más, ami így szemre nem is látható.
Megfordulok, és a tekintetemmel keresek egy próbafülkét, majd elindulok az irányába. Egymás mellett van három is, ám mindegyiknél be van húzva a függöny, ami azt is jelentheti, hogy foglalt. Esetleg egy túlbuzgó személy húzta vissza, miután kijött onnan.
Nem akarok meglepetést, ezért kissé távolabb lépek, majd a függöny alatt benézek, mert így látható, ha van-e bent valaki. Bingó. A két szélső foglalt, ezért a középső kabint megcélozva, határozott léptekkel odamegyek, majd a függöny szélét megmarkolva elhúzom azt, majd azonnal vissza is rántom.
Nem vagyok szégyellős, de azt tudom, hogy ilyen helyzetekben nem illik megzavarni senkit.
– Bocsi – mondom halkan a bent lévő lánynak.
A helyzet kissé izgalmas, vagy valami más. A lány, aki bent van, nem vetkőzik, még csak nem is öltözik, csak ül a széken pucéran, és egy rózsaszínű dildóval tömi tele a punciját. Még a víz is kiver a látványtól.
Diszkréten megállok a függöny előtt, és őrzöm a fülkét, nehogy másvalaki berontson, és…
Egy suhogó hangra leszek figyelmes, ami közvetlenül a hátam mögül hallatszik. Amikor hátrafordulok, egy kipirult, de bájos arc néz fel rám.
– Bocsi, nem tudtam, hogy bent vagy – mondom neki ismét, ám ő csak mosolyog rám.
– Semmi baj. Megkérhetnélek, hogy fogd a függönyt, amíg végzek?
– Persze, persze, csináld csak nyugodtan, én vigyázok… – az arc eltűnik, így a mondatot nem is folytatom.
Úgy állok a függöny előtt, mint egy hivatásos őr, a szemem jobbra-balra jár, hogy ne érjen meglepetés.
Amint a lányt őrzöm, bentről meglehetősen hangosan hallatszik a nyögdécselése, na meg a cuppogás, ami teljesen felizgat, ettől úgy áll a farkam, mint a cövek. Még jó, hogy nálam van a felpróbálni kívánt farmer, így azt magam előtt tartva eltakarom a nadrágomat.
A közelemben téblábol egy nő, aki az akciós pulóverek között matat, ám időnként felém pillant, hiszen a kiszűrődő hangok egyre hangosabbak. Szerencsétlenségemre egyre közelebbről pislog a fülke felé, miközben egyre inkább rosszalló arckifejezést ölt magára. Amikor már egészen közel van, megáll előttem.
– Ki van bent? – kérdezi tőlem.
– A… barátnőm.
– És miért nyöszörög?
– Mert… fáj a hasa.
– Látni akarom mi van vele.
– Azt nem lehet.
– Jobbulást kívánok neki – mondja a nő, majd továbbáll, ám az arcán olyan gonosz kifejezés ül, amit egy banya is megirigyelne.
Hú, ez meleg volt! Szerencsére más nem jár a közelben, így kissé fellélegezhetek, hogy folytassam az őrzést, amikor megint az a susogó hang hallatszik mögűlem.
– Elment? – kérdezi a lány, most már egészen kipirulva.
– Aha – mondom neki.
– Segítenél? – kérdez ismét.
– Persze, szívesen, de… miben tudok neked most segíteni?
A lány arca körbepásztázza a terepet, majd megmarkolja a pólómat, és nemes egyszerűséggel beránt maga mellé.
– Légy szíves a táskámból vegyél ki egy papírzsepit, hogy megtöröljem a kezem.
A kampón lógó táskához nyúlok, hogy teljesítsem a kérését, ám elsőre, még az előzőnél is nagyobb dildó akad a kezembe. Aztán eszembe jut, hogy nálam is van zsepi, ezért a zsebembe nyúlok és a kezébe adom.
– Köszi, rendes vagy – mondja a kis szöszi, majd a kezeit kezdi törölgetni.
– Ugyan, biztosan más is adna neked zsebkendőt.
– Azt igen, de sokan visszaélnek a helyzettel, és letapiznak, fogdosnak, volt, aki meg is akart erőszakolni.
– Ezek szerint te rendszeresen jársz…
– Masztizni? Igen. De nem mindig ide, nehogy felfigyeljenek rám.
A lány a dildóját törölgeti a zsepivel, amihez egy nem is elég, már a másodikat használja.
– Végeztél már?
– Igen, vagyis… még nem. Ha már itt vagy, és vigyázol rám, akkor lenyomok még egyet… már, ha téged nem zavar.
– Persze, csak nyugodtan csináld, én addig fogom a függönyt.
A két kezemmel megfogom a függöny széleit, hogy még véletlenül se nézzen be senki. A lány leül a székre, ahol eddig is ült, majd felteszi maga mellé a lábait, és a dildóval becélozza az aprónak látszó punciját, és felnyög.
– Így sokkal jobb -mondja miközben a játékszert tövig benyomja a puncijába.
– Hogy így? – kérdezek vissza.
– Hát, hogy közben nézel engem.
Megint bedöfi magába a dildót, amitől még hangosabban kezd lihegni.
– Nekem is élvezet, hogy nézlek közben. Szeretem az ilyet.
– Igen, ezt látom rajtad.
Ahogy a nadrágomra néz, eszembe jut az erekcióm, amit eddig takargattam, de most már inkább élvezem a helyzetet. Legszívesebben én is előrántanám a farkam, és vele együtt maszturbálnék, de…
– Nem volna kedved velem tartani?
– Mi? Hogy én is…
– Persze.
– Nekem is izgató, ha nézhetem, ahogy kivered a faszod.
– Ez most komoly?
– Persze.
Magával ragad a vágy, így azon mesterkedek, hogyan tudnám a függönyt egy kézzel a helyén tartani. Mindegy, ennyi kockázatot megér. Elengedem az egyik oldalon, majd a szabad kezemmel kiszabadítom a farkam, és hozzálátok a kiveréséhez, abban az ütemben, ahogy a lány is csinálja.
– Hú de szép faszod van! Mutasd meg, hogy élvezel el velem.
A lány egyre gyorsabban döngeti magát, ahogy én is fokozom a tempót, csakhogy az előnyét már nem tudom behozni, mert ő egy pillanattal később elélvez. Kicsit dobálja magát, ám az egyik keze most a szájára tapad, amit jól is tesz, mert egyre hangosabban nyöszörög. Amíg az orgazmusa tart, egyfolytában jár benne a dildó, és még pisi is csurran belőle, aminek egy része a nadrágomra megy, de ez most senkit nem érdekel.
Ahogy ő lassít a tempón, úgy én is egyre lassabban húzom a farkam, már úgysem tudom behozni a hátrányomat. Vagy mégis?
Amikor a lány lecsillapodik, a lábait a padlóra teszi, de még nézi a kezem, ahogy egyre lassabban mozog. Kissé előrébb hajol, majd felnéz rám.
– Megfoghatom?
– Persze, de vigyázz mert könnyen elsülhet!
– Az szép lenne.
A kezét lassan a farkamra helyezi, majd enyhén megmarkolja, amitől az lüktetni kezd.
– Én megmondtam.
A lányt egy cseppet sem zavarja annak a lehetősége, hogy beterítem őt, sőt, inkább az az érzésem, hogy valójában ez a célja. Letérdel előttem, majd ahogy felnéz rám, már majdnem elélvezek.
– Megengeded?
Választ sem várva előrébb hajol, megnyalja a makkomat, aztán a szájába veszi, és lassan, élvezettel szopni kezdi. Sajnos nincs rá mód, hogy igazán kiélvezzem a helyzetet, mert csak néhány mozdulat kell neki, hogy kielégítsen.
– Vigyázz, jön! – mondom neki, hogy ne érje váratlanul a dolog, ám ő csak bólint egyet, és alaposan megszívja a farkam, amitől egyszerűen belerobbanok a szájába. Ő csak szívja és szopja, az utolsó cseppig mindet, majd, amikor elenged, feláll előttem, a száját résnyire nyitva kicsurran belőle egy adag geci, ami végigfolyik a mellén, majd a hasán, amit a kezével szétken magán. Amikor ismét megnyílnak az ajkai, már nincs semmi a szájában. Odahajol hozzám, és megcsókol. Csak egy rövidke csók, de arra elég, hogy a nyelvét megforgassa a számban.
– Köszönöm – mondja búgó hangon, majd hátat fordít nekem, és öltözni kezd.
Már csak a kabátja hiányzik, amikor egy kéz megragadja a függönyt, és széthúzza, mi meg szemben állunk egy öltönyös fickóval, egy biztonsági emberrel, és a mögöttük tébláboló nővel.
– Ők azok – mondja a nő feldúlt hangon.
– Mi baja van a hölgynek? – kérdezi az öltönyös.
– Neki? – mutatok rá a lányra, aki most a pír helyett egyre sápadtabb. – Nagyon fáj a hasa.
Amikor a lány felnéz, már szinte falfehér az arca, majd a kezeit maga előtt tartva szinte vánszorogva lép ki a fülkéből, ahol ráadom a kabátot, majd távozunk.
A lány szerencsére veszi a lapot, és amíg el nem hagyjuk a bevásárlóközpontot, folyamatosan belém kapaszkodik, és olyan görnyedten jár, mit egy öregasszony.
Amikor kiérünk, felröppen a levegőbe, majd visszafordul hozzám, és megint megcsókol, de most igaziból.
– Még egyszer, köszönöm a segítségedet, de nekem most már mennem kell.
Most én csókolom meg őt, ami hosszabbra sikerül, mint ami helyénvaló lenne. A végén kibontakozik a karjaim közül, majd megfordul és sietős léptekkel távozik. Én is fordulnék, de eszembe jut, hogy még a nevét sem tudom.
Megfordulok, majd utánairamodok, így még a lámpánál elérem.
– Hogy hívnak? – kérdezem tőle.
– Aliz vagyok – mondja mosolyogva.
– Én Tamás.
– Örvendek Tamás. Várj.
Aliz a táskájáért nyúl, majd némi keresgélés után előveszi a mobilját, és a kezembe adja. Átveszem tőle, majd beírom a számomat, és megcsörgetem, aztán visszaadom neki.
Amikor a lámpa zöldre vált, Aliz otthagy, és futva távolodik a forgatagban. Előveszem a mobilom és elmentem a számát, majd vidáman indulok hazafelé.
Másnap, szombaton hajnalban, tíz óra körül, amikor épp a másik oldalamra fordulok, megcsörren a telóm. Amikor a kezembe veszem, egy pillanat alatt felébredek. Liza hív. Fogadom a hívását.
– Szia – csilingel a hangja a telefonban.
– Szia – köszönök vissza, miközben a szívem a torkomban dobog.
– Nem zavarlak?
– Dehogy zavarsz.
– Akkor jó. Arra gondoltam, hogy ha van kedved délután shoppingolni, elkísérhetnél, mert szeretnék venni egy új felsőt.
