Halloween kihívás

Halloween kihívás
– Biztos, hogy nem akarsz velem jönni?
– Teljesen biztos. Tudod, hogy mennyire utálok temetőbe járni.
– Igen, tudom, de meg kellett kérdeznem.
– Menj csak egyedül és érezd jól magad.
– Hát jó. Majd jövök, de majd csak… – Kim kinyitja a kocsi hátsó ajtaját, majd bedobálja a cuccait az ülésre, majd ő maga is beül a vezetőülésre, de még visszaszól nekem. – A csajokkal beülünk valahova, így nem kell megvárnod.
– Jól van. Szia.
Integetek neki egy pillanatig, majd bemegyek, és bezárom az ajtót. Végre egyedül. volt idő, amikor mindig Kimmel akartam lenni, le sem lehetett róla vakarni, de mára ez megváltozott. Most viszont beizzítom a kedvenc játékomat, és lealázom az összes ellenfelet.
Bekapcsolom a gépet, majd, amikor feláll, elindítom a játékot, amikor csöngetnek. Egy pillanatra azt gondolom, hogy Kim jött vissza, hiszen vasárnap délután más nem jön hozzánk, de ő nem csöngetne, mert van kulcsa.
Egy sóhajtás kíséretében felállok, majd kelletlenül megyek megnézni ki a fene lehet az ilyenkor. Amikor kinyitom az ajtót, egy kislány áll a küszöbön, aki széles vigyorral néz rám, és csak annyit mond:
– Szopok vagy nyalok.
Talán rosszul hallottam, így visszakérdezek.
– Tessék?
– Szopok vagy nyalok.
Szóval mégis jól hallottam. Végignézek a lánykán, aki becslésem szerint nem lehet több tizenhat évesnél, akinek az egyik kezében egy műanyag tökvödör van, a másikban meg… egy vibrátor. Meglepetésemben csak nézek rá bután, amikor ismét megszólal.
– Ha akarod leszoplak.
– Mi…? Hogy…? De… mondd csak hány éves vagy te?
– Huszonegy. Megmutassam az igazolványomat?
– Nem… és ez? – Mutatok rá a vibrátorra.
– Ez az enyém.
– De minek kell ez neked a cukorkagyűjtéshez?
– Miből gondolod, hogy cukorkát gyűjtök?
– Hát először is, ma van halloween napja, másodszor meg ez a… tökkosár…
– Jaj, hát ez csak a díszlet, kinek kell a cukorka, az hizlal, és rontja a fogakat.
– Akkor mégis mit szeretnél?
– Mondtam már, szopok vagy nyalok.
– Úgy érted, hogy…
– Persze, hogy úgy. Ha akarod itt és most leszoplak, és már megyek is tovább.
Nabazmeg! Megint gyanakodni kezdek, mert ilyet még nem hallottam. A jeges vizes kihívásról igen, de az egészen más. Félretolom a kiscsajt, majd kilépek a verandára, és alaposan körülnézek, mert azt gyanítom, hogy talán valami kandi kamerás balhé van folyamatban, de nem látok semmit, így a gyanakvásom már csak a lányra korlátozódik.
– Na essünk túl rajta – mondja még mindig vigyorogva, majd kiveszi a szájából a rágógumit, majd letérdel elém, és elkezdi leráncigálni rólam a nadrágot.
– Nem – mondom határozottan. – Hagyj engem békén, és… ne is gyere vissza.
Belépek a lakásba, becsukom az ajtót, és be is zárom, majd ismét a gép előtt ülve azon agyalok, hogy vajon mivé lett a világ, hogy ilyen… Megint csöngetnek. Felállok az asztaltól, majd kimegyek, és ingerülten feltépem az ajtót, mert gyanítom, hogy az a kis bestia jött vissza. Tévedtem.
Az ajtó előtt megint egy kislány áll, az egyik kezében egy tök, a másikban meg egy vibrátor.
– Szopok vagy nyalok – mondja ez is vigyorogva.
Kicsit felmegy bennem a pumpa, ezért nem úgy reagálok, ahogy kellene.
– Oké, ha a nyalást válaszom, akkor mi van?
– Az attól függ, hogy itthon van–e a feleséged.
– Nincs. Én kérem a nyalást. Vállalod vagy sem?
– Hát… izé…
Hírdetés
Nem várom meg a válaszát, becsukom az orra előtt az ajtót, majd megyek játszani.
Elindítom a csatát, majd várok, amíg az online térből valaki csatlakozik hozzám, ketten ellenfélként egy pedig társnak. Várok. Pár perc múlva végre megvan a csapat, és elindul a vérengzés.
Az első akadály simán megvan, és már a második felé haladunk, amikor csengetnek.
– Mi a fasz van már?
Nem érdekel egy újabb kiscsaj, nyomom tovább a játékot, amikor eszembe jut az első lány. Kis aranyos, kedves, mosolygós, akit szívesen… Picsába. Meghaltam.
Amikor a játék visszadob a pályára, rohanok a társam felé, hogy folytassuk az öldöklést, amikor megint megszólal a csengő.
– Tűnj el!
Megint a kislány jár az eszemben, hogy vajon a kis szoknyácska alatt volt–e rajta bugyi. Hmmm… na, őt szívesen kinyaltam volna…
– Jövök már.
A társam már eléggé legyengült, amikor odaérek hozzá, és közösen lenyomjuk a támadókat.
A csengő hangja hasít bele a csatazajba.
– Megyek már!
Felállok és megyek az ajtó felé, közben azon gondolkozom, hogy mit kezdjek a lánnyal, ha megint visszajött. Na mégis mit? Elhajtom a picsába, hogy ne is jöjjön vissza.
A nyitott ajtóban egy harmadik lány áll, aki dögösebb, mint az előző kettő, és nem azt a szöveget nyomja, de a kellékei a kezében vannak.
– Szia, nagyfiú – mondja olyan hangon, amitől megborzongok. – Segítenél nekem?
– Öööö… mit is?
– Tudod, van ez a kihívás, ami arról szól, hogy…
– Tudom: szopok vagy nyalok.
– Szóval te is ismered? Király. Akkor segítesz nekem nyerni?
– Hogyan?
A kiscsaj az órájára néz, majd rám.
– Van még tíz perc, és ha megcsinálom, akkor megnyerem a kihívást.
– Mit kell megcsinálni?
– Hát… tudod, az van…
Amíg beszél leteszi a küszöbömre a tököt, majd a vibrátorral a kezében odalép hozzám, és a melleit a hasamhoz nyomva búgó hangon mondja:
– De ha nem akarod, akkor inkább elmegyek.
– Mit nem akarok?
– Hogy leszopjalak.
– Te tényleg leszopnál egy tökidegen pasit, hogy megnyerd a játékot?
– Hát persze. Amúgy is szeretek szopni, de a kérdés az, hogy te beleélveznél-e a számba?
A csaj felnéz rám, majd a kissé nyitott szája szélén megtáncoltatja a nyelvét, amitől megint megremegek. Amikor a szándékának nyomatékot ad, és megsimogatja a farkam a nadrágon keresztül, már tudom, hogy elvesztem. A picsába!
Mivel nem mondok nemet, igaz, igent sem, ezt bátorításnak veszi, és benyúl a nadrágomba, majd rámarkol a farkamra, és meghúzgálja. Mire észbe kapnék, már a térdemig le is húzza rólam, majd leguggol, és hozzálát a szopáshoz.
Körülnézek, hogy láthat-e valaki, de már sötét este van, az utcai lámpák fénye ideáig nem ér el. Most már az sem érdekel, ha mégis meglát valaki.
Hú! Amikor azt mondta, hogy szeret szopni… most már tudom, hogy nem kamuzott, tényleg ért hozzá, és még… Ahhh…
Mire kettőt pislogok, máris elélvezek, ő meg csak nyeli a gecit, ami nem kevés, hiszen már napok óta nem volt semmi. A végén tisztára nyalja a farkam majd feláll, én meg felhúzom a nadrágomat.
– Fincsi vagy.
– Ahogy te is. Remélem megnyered a kihívást!
– Én is remélem, és köszi a segítséget. Szia.
A lány úgy lépdel le a lépcsőn, mintha csak megkérdezte volna hány óra van, pedig ki tudja hány faszt szopott ki, hogy megnyerje a kihívást. Már indulnék be, amikor meghallom a hangját.
– Várj még! – Visszatipeg hozzám, majd lábujjhegyre emelkedik, és ad egy puszit. – Ez a tiéd.
Belenyúl a tökbe, majd kivesz belőle egy csokit és a kezembe nyomja, aztán már szalad is a dolgára. Lenézek a kezemre, amiben egy sima mezei Bounty csoki van. Még jó, hogy nem is szeretem, ahogy Kim sem, ezért sosem vettünk ilyet, mindketten jobban kedveljük a marsot.
Ismét bemegyek, majd leülök a géphez, amikor látom, hogy kidobtak a partiból. Sebaj, majd kezdek egy újat, talán még lesz annyi időm, amíg Kim hazaér. Megint tévedtem.
Épphogy elindítom a következő menetet, amikor csöngetnek. Már nem vagyok ingerült, sőt, inkább kellemesen érzem magam, így amikor kinyitom az ajtót, már előre mosolygok a lányra, aki…
– Szia, benne hagytad a kulcsot a zárban.
– Bocsi, csak… milyen volt a temetőben?
– Jaj, az csak a szokásos, de utána… ha ezt elmesélem neked el sem fogod hinni.
– Na, mesélj!
Leülök a nappaliban a kanapéra, és várom az élménybeszámolót, de Kim még csak a holmiját hajigálja a fotelbe meg az asztalra, aztán leül mellém, és izgatottan beszélni kezd.
– Képzeld el, amikor a temetőből jöttünk vissza, bementünk a… de ez nem fontos. A lényeg, hogy felmentem Evelynhez, és dumcsiztunk, meg minden, amikor csöngetnek. Evi rohan az ajtóhoz, majd hallom, hogy percekig beszél valakivel, majd visszajött hozzám, és így szólt:
„– Segítened kell nekem.
– Ugyan miben? – kérdeztem kíváncsian, mire ő még izgatottabban folytatta.
– Itt van… egy… jaj, baszki nem is tudom, hogy mondjam el.
– Talán a legegyszerűbben próbáld meg.
– Na jó. Tudod, van ez az új őrület, ami egy kihívás, amit… de már biztosan hallottál róla, amikor… a fiatalok…
– Röviden, ha lehet.
– Jó. Szóval ezek a fiatalok becsöngetnek valahova, majd felteszik a kérdést: szopok vagy nyalok. És most itt áll az ajtóban egy cuki fiúcska, és…
– Csak nem akarod leszopni?
– Nem, dehogy… bár talán, de… tudod, hogy milyen régóta nem voltam pasival és most…
– A lényeget mondd.
– Igen, szóval kinyalna.
– Ez a fiú? Akit ne is ismersz?
– Igen.
– És tőlem mit vársz? Tartsam a gyertyát?
– Nem. Csak maradj itt, mert… félek kettesben maradni vele.
– Te meg vagy őrülve.
– Igazad van, én is erre a megállapításra jutottam. Itt maradsz vagy sem?
– Nem is tudom, ez őrültség.
– Tudom, de… Kérlek.”
– Képeld el Evelynt, aki, mint egy tini, be van indulva és arra kér, hogy őrizzem őt, amíg egy ismeretlen kinyalja őt. Hallottál már ilyet?
– Nem. Még sose hallottam ilyet.
– Hát én se. Na képzeld el, beengedte a fickót, aki nem egyedül érkezett, ketten voltak. Két jóképű, vagány fiatal srác, és… Én bementem a konyhába, hogy ne is zavarjam őket, Evi meg a srácokkal bezárkóztak a hálóba. El sem tudom képzelni mit csinálhattak, de azt többször is megismételték. Képzeld el, ott ülök a konyhában, magazinokat lapozgatok, miközben Evi úgy visít, mint egy kismalac.
– El tudom képzelni – mondom vigyorogva.
– Na. Szóval ott ülök, és hallgatom a csajszit, amikor belép a konyhába az a hosszú hajú srác. És az, hogy belép, még semmi, mert tök pucéran teszi ezt, méghozzá úgy, hogy farka úgy meredezik, amivel majdnem felnyársal.
– Nahát – mondom komoly arccal, miközben belül vigyorgok. – És?
– Mit és? Kivett egy vizet a nűtőből majd megint felém fordul, képzelheted, majdnem lelökött a székről, és azt mondja:
„– Megfoghatod.
– Dehogy fogom meg.
– Hát jó – mondja a srác majd otthagy.”
– És te meg nem fogtad meg.
– Nem hát.
– Miért nem?
– Miért? Ezt most komolyan kérdezed?
– Persze.
– Mert én nem fogdosom idegen pasik faszát, azért nem, és különben is, láttam rajta, hogy csupa nyál… vagy mi.
– És ezután mi volt?
– Én lapozgatok, Evelin meg tovább sikongat, amikor kijött másik pasi is. Ha láttad volna mekkora fasza volt.
– Én nem vágyom ilyesmire, tudhatnád.
– Persze hogy tudom, de… ez is kivett egy flaskát, majd inni kezdett belőle, miközben a farka egyfolytában felém meredezett.
– Te meg megfogtad, igaz?
– Neeeeem… pedig milyen jó lett volna, ha… Összezavarsz. Ő is visszament Evihez, és tovább nyúzták őt, mert egyre hangosabb lett, de aztán elhallgatott. Gondoltam is, hogy meg kéne nézni, mi van vele, de nem mertem. Aztán nem is kellett, mert kijött a szobából az egyik srác, majd bement a fürdőbe, aztán a másik is. Én meg odaosontam a szobához, és belestem a résen. Evelin épp magára öltötte a köntösét, majd rám vigyorgott.
„– Jól vagy? – kérdeztem tőle, de ő csak vigyorgott tovább. Aztán kimentünk a konyhába, és leültünk, amikor a két dalia távozott.
– Jól vagy? – kérdeztem tőle újfent, mire csak bólogatott.
– Most nincs erőm, inkább lefekszem egy kicsit pihenni. Ugye nem haragszol?”
– Úgyhogy ő lefeküdt, én meg hazajöttem. Te mivel töltötted az időt? Játszottál mi?
– Igen, kihasználtam, hogy nem vagy itthon, és hát jól éreztem magam.
– Jól tetted – mondja Kim, majd feláll, és a hűtőben keresgél. – Éhes vagyok, Te mit vacsiztál?
Ekkor rájövök, hogy én is éhes vagyok, mert én sem ettem még semmit, de eszembe jut a Bounty, amit kiveszek a nadrágzsebemből, kibontom és majszolni kezdem, amíg Kim tovább kutat.
– Még semmit. Összedobhatnál valamit – mondom neki, miközben harapok még egyet a csokiból.
Kim épp megfordul, és a kezemben lévő kék csokipapírt bámulja.
– Most mi van? – kérdezem tőle, mire ő kiviharzik a konyhából, majd némi matatás után visszajön, és az asztalra csapja, a tenyerében lévő valamit, ami nagyot koppan azt asztalon. A tenyere még rajta nyugszik, de a tekintete…
Eleinte égeti a bőröm, ahogy néz, de aztán a szigor lassan eltűnik a tekintetéből, majd lassan átmegy vigyorgásba. Nem mond semmit, nem kérdez, csak néz. Aztán felemeli a kezét, és így láthatóvá válik az a Bounty csoki, amit ő kapott.






Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed