Fülledtség a tömött vonaton

Fülledtség a tömött vonaton - Szex Blog
Szavak száma:1 460
Hozzászólások0
Olvasási idő:8 perc
Értékelés
4,5

Fülledtség a tömött vonaton

Hétfő reggel van, és meleg. Kibaszott meleg van. A peronon állok a vonatra várva, ami elvisz a munkahelyemre, ahol dolgozni kell. Ilyen melegben. Ez nem normális.
Ég a talpam, ahogy a forró betonon állok, a fejemre süt a nap, és úgy mindenemről folyik a víz. Már negyedórája napozok az állomáson. Kénytelen vagyok korábban kijönni, mert volt, hogy fel sem fértem a vonatra, de tanultam belőle, így most itt állok a vonal mellett, és amikor jön a vonat, pont itt fog megállni előttem, én meg felpattanok és már mehetünk is. De addig még van tíz perc, hacsak nem késik megint, mint tegnap.

Izzadok, mint egy ló, és csak remélni tudom, hogy működik a légkondi, ami ilyenkor aranyat ér. Mögöttem már jó sokan ácsorognak, halk morajlás jelzi, hogy beszélgetnek is, ami ilyen melegben felelőtlenség. Már csak hat perc.

Toporgok, mert olyan érzésem van, mintha a talpamról leolvadt volna a cipő talpa. Eszembe jut, hogy tegnap reggel még a tóparton ácsorogtam a kellemesen hideg vízben, és a csajokat bámultam, de itt ez szóba sem jöhet. Részben azért, mert jó csajok ilyenkor még a párnájukat szorítják a combjaik közé, másrészről meg alig tudom nyitva tartani a szemem, mert olyan erősen süt a nap, ráadásul a homlokomról is a szemembe folyik az izzadtságom.

Még két percig kell kibírnom és… Mi a franc. Valaki hátulról úgy meglökött, hogy majdnem beestem a sínekre. Persze ez is mindennapos baleset.
Amikor hátrafordulok, a Mátrix című film ugrik be elsőre, a piros ruhás nő. Itt áll mögöttem, szinte a hátamra tapad, miközben másokkal veszekszik, avagy mások veszekednek vele, vélhetően azért, mert előrefurakodott. Csak egy pillanatra tudtam megnézni, de nyilvánvaló, hogy nem illik ebbe a társaságba, valahogy ez a piros ruha nem passzol ide. Vajon ki lehet? És miért van itt?

A vonatfütty jelzi, hogy mindjárt befut a vonat, aztán kezdődhet a lökdösődés és a birkózás a jobb helyekért.
Amikor megáll a vonat, az ajtó pont előttem van, így hát felugrok, és beállok a szemben lévő ajtó elé, ami nem fog kinyílni, és nem fog a sokaság elsodorni.
A piros ruhás nő is megáll a peronon, ám ahogy sokasodnak az utasok, egyre inkább felém sodródik, míg végül úgy áll meg előttem, hogy valósággal rám tapad.

Ajtók záródnak, a vonat elindul, ami részemről alig harminc percnyi utazást jelent, aztán leszállok, de addig… hmm, jó illata van a csajnak, nem olyan izzadt, mint a többi utas. Vajon milyen parfümöt használ? De a legjobb kérdés az, hogy vajon mit csinált itt vidéken? Megkérdezném tőle, de nem olyannak tűnik, aki vonaton ismerkedne a bugrisokkal.

A vonat zakatol, de halad. Ahogy a szerelvény billeg, mi is egymásnak ütődünk, ám ez nem olyan dolog, amiért bocsánatot kéne kérni. Mindjárt megállunk, és még többen fognak felszállni.

Hírdetés

Csak bambán nézem, amint a vonat lassan begördül az állomásra, majd, amikor kiereszti a gőzt egy rántással megáll, majd kinyílik az ajtó. Ez az a pillanat, amiért érdemes élni. A fülledt, párás levegő, a kinti forró levegőtől kissé felfrissül. Senki nem száll le, de fel annál többen. Nem látom az ajtót, de a nyomásból érzékelem, hogy egyre többen vagyunk a peronon, miáltal a piros ruhás nő is egyre intenzívebben nyomul hozzám.
– Bocsánat – mondja ő.
– Semmi baj – nyugtatom meg, pedig van baj.

Pontosabban nem baj, csak attól tartok, hogy zokon veszi azt, hogy a meredező farkam a feneke vágatába nyomódik, és ettől még jobban megkeményedik. Hú de ciki, de élvezem. Az ajtók bezáródnak, a vonat elindul, mi meg tovább rázkódunk a peronon az ajtónak támaszkodva.

Te is pornóíró vagy?

Téged keresünk!

Ahogy haladunk a következő állomás felé, megfordul a fejemben, hogy vajon képes lesz-e még bárki begyömöszölni magát ide. Kétlem. Aztán a figyelmem másfelé fordul, igyekszem nem gondolni a farkamat simogató fenékre, és az erekciómra, de nem megy. Azt nem is gondolom, hogy a csaj nem érzékeli.

A következő döccenőnél a nő fészkelődni kezd, a jobbkezével a háta mögé nyúl, majd a ruháját csipkedve megfogja az anyagot, majd kihúzza a fenekéből. Amikor a kezét visszahúzza, a farkam ismét támadásba lendül, hogy újra benyomja az anyagot a csaj seggébe, aki egy darabig csendben tűri, majd kezdődik elölről a kálváriája. Csakhogy most másképp alakul.
Most a bal kezével nyúl hátra, de valamilyen véletlen folytán nem a ruhája szélét sikerül megcsípnie, hanem rámarkol a farkamra.
– Ahhh… – nyögöm magam elé, egyenesen a fülébe.

Azt gondoltam, hogy csak véletlen volt részéről, de nem. A kezét nem húzta vissza, talán meg sem lepődött, mintha csak ez lett volna a célja, hogy megfogja a farkam.
Csendben tűröm a simogatását, ami fel és le húzgálja a farkam, de a nadrág miatt ez kissé korlátozott. A kézimunkája így is alaposan felizgat, már-már attól tartok, hogy a nadrágba megyek el, de szerencsére a vonat megint lassít, ami jelzi, hogy megint megállunk.

Ajtók kinyit, utasok fel, majd megyünk tovább. A nő megint hátranyúl, és ahogy az előbb is tette, rámarkol a farkamra, és ott folytatja, ahol az előbb abbahagyta.
A keze megáll, elengedi a farkam, majd csak állunk csendesen izzadva. Néhány pillanattal később a másik kezét ismét hozzám nyomja, de nem markol rám, csak matat. Ez az! Gondolom magamban, amikor rájövök, hogy a sliccemet igekszik lehúzni. Legszívesebben segítenék neki, sőt egyenesen kiszabadítanám a farkam a nadrágból, hogy folytathassa a játékot, de rá kell jönnöm, hogy ügyes a nő, mert egy pillanat alatt előveszi, majd az ujjait ráfonja, és tovább játszik velem.

Ez az a pillanat, amikor már én sem passzívan állok a dologhoz. Megfogom a fenekét, és végigsimítok rajta, amitől összerándul, és még inkább hozzám nyomja a seggét.
Ha ezt más mesélné el nekem, el sem hinném.

Így simogatjuk egymást hosszú percekig, amikor megint elenged, de nem veszi el a kezét, csak a ruháján matat, mint az előbb is. Megint megcsípi az anyagot, majd meghúzza, aztán újra, és megint, egészen addig, amíg a pucér fenekét hozzám nyomja. Forró és sima. Megint rámarkol a farkamra, majd kissé lábujjhegyre emelkedik, aztán a makkomat a résbe irányítva könnyedén bevezeti a farkam a puncijába, aztán lassan mozogni kezd rajtam.

Én már úgy felpörögtem, hogy legszívesebben addig basznám, amíg el nem élvez, csakhogy nem bírok mozdulni sem, mert a hátam az ajtónak feszül, így hát rábízom magam.

Szerencsére a vonat is velünk van, mert rángat, ugrál, és én csak repülök az orgazmus felé, amikor megint lassít a vonat, majd nyögve megáll. A csaj nem mozdul, ahogy én sem, csak tűrjük a lökdösődést, amint az újabb felszállók egyre jobban az ajtóhoz préselnek. Aztán megint elindulunk, amikor eszembe jut, hogy a következő megállónál nekem le kell szállnom. Vagy nem.

Amikor a vonat megint megrángat minket, a nő feneke nekem feszül, én a két karommal átölelem, és a melleit megmarkolva még erősebben húzom magamra. Nem lenne jó félbehagyni.

A nő lassan mozog, a vonat kiszámíthatatlanul rángat, én pedig erővel húzom őt magamra, amitől egyre jobban remeg a teste, majd megfeszül, és egy apró nyögéssel elélvez, de nem áll meg, tovább mozog rajtam.

A vonat már lassít, de én még nem vagyok a közelében sem, amikor ő megint elélvez, de most már sokkal hangosabban nyögdécsel.
Amikor a vonat megáll, az ajtó kinyílik, az utasok meg leszálláshoz készülődnek, amikor végre én is a csúcsra érek, csakhogy lekésem a saját orgazmusomat.

A nő még egy utolsót taszít rajtam, aztán felegyenesedik, ellép tőlem, a fenekére rántja a ruháját, amikor én is elélvezek, egyenesen fenekére, a hátára lövök, ami lassan lecsorog róla. Mielőtt lebuknék, a nadrágba rejtem a farkam, ami még mindig pumpálja ki magából a gecit, de nincs mit tennem, menni kell.

Amikor a sliccet felhúzom, a nő már nincs a vonaton, ezért utána iramodok, de amikor kinézek az ajtón, már nem látom őt. Rohanok a kijárat felé, hátha még utolérem, de nem látom sehol.
Elkullogok a buszmegállóig, miközben az embereket nézem, a piros ruhát biztosan kiszúrom, de nem. Még a nevét sem tudom.

A munka végeztével úton vagyok a vonathoz, ami majd hazavisz. Még most is a piros ruhát keresem a tekintetemmel, de nem látom. Attól tartok soha többet nem fogom őt látni.

Mivel még van bőven időm a vonat indulásáig elballagok a pénztárig, hogy megvegyem a következő havi bérletemet. Nem sokan állnak előttem, hamar sorra kerülök, így egykedvűen állok meg az ablak előtt, és unottan mondom az üveg mögött ülőnek.
– Az ötszáznégyesre kérek egy havibérletet.
– Igen. Máris adom. – mondja a másik oldalon egy csilingelő hang, amire felkapom a fejem, és ránézek.
Egy kedves, fiatal nő néz vissza rám, aki még mosolyog is, ami nem megszokott dolog a vasútnál.
– Köszönöm – mondom a nőnek és visszamosolygok rá.
– Tessék, a bérleted – mondja vidáman, majd még hozzáteszi. – Szeretsz vonatozni?
Meglep a kérdése, amiről eszembe jut a reggeli kalandom, így azonnal rávágom:
– Igen, szeretek.
– Én is, mert…
– Menjen már innen, mi is sorban állunk – károgja egy piás hang mögöttem.

Búcsúzóul még rámosolygok a nőre, aztán ellépek a pénztártól, és megyek a vonatom felé. Menet közben az jár a fejemben, hogy milyen jó lenne, megint találkozni a piros ruhás nővel.

Tetszik az írás? Értékeld csillagokkal.
4,5/5 4

Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük