Exhibicionista a csajom
Eleinte még nem tudtam, hogy ilyen, csak lassanként fedeztem fel a benne rejlő perverziót. Az egyik ilyen az volt, hogy amikor én mostam, – vagyis a mosógép, én csak bepakoltam a ruhákat – ritkán láttam benne bugyit, pedig van neki bőven. Több is mint kellene.
Amikor rákérdeztem, azt a választ kaptam, hogy nem szereti mert kényelmetlen, és mert mindig izgatja a csiklóját, ami sokszor kellemetlen helyzetbe hozza őt. Számomra ez a válasz elfogadható volt, így nem is firtattam tovább a dolgot.
Egyszer viszont feltűnt valami. Konkrétan, amikor a metrón utaztunk egymás mellett ülve, azt éreztem, hogy remeg. Ekkor megfogtam a kezét, és tényleg reszketett.
– Rosszul vagy? Leszálljunk?
– Nem – adta meg a választ szinte azonnal.
Hát jó. Azért figyeltem őt, mert nem értettem a dolgot. Akkor még nem. Egy kis megfigyelés adta meg a választ erre a kérdésre.
Az történt ugyanis, hogy amint ott ülünk egymás mellett, a szemben ülő fickó furán nézett vissza ránk. Konkrétan a barátnőm lábai közé tekintgetett, és amit észrevettem, a nadrágjában is megdagadt az a valami, ami ilyenkor meg szokott dagadni. A térdemmel meglököm Anita combját, hogy vegye észre magát, mert a fickó pont belát alá, és hát…
Abban a pillanatban belém karol, majd a fejét a vállamra hajtja, és még intenzívebben remeg, mint eddig. Akkor megijedtem, hogy valami baja van. Alig egy perccel később, amikor a remegése elmúlik, feláll, majd a kezemnél fogva húz maga után. Leszállunk.
Amikor felérünk a friss levegőre, megkérdezem tőle.
– Mi van veled? Nem szoktál ilyen lenni.
Anita megáll, szembefordul velem, és így szól.
– Ha megígéred, hogy nem csinálsz ebből balhét, akkor elárulom neked.
– Jó de mit?
– Előbb meg kell ígérned.
– Jól van, megígérem.
– Szóval… az van, hogy elélveztem.
– Elélveztél?
– Mi az itt is van visszhang? Ezt mondtam én is.
– De hát hogyan, mitől, miért?
– Látom nem hiszel nekem.
– Dehogynem hiszek, csak meglep, amit mondasz.
– Hidd el, engem is meglepett. Nyúlj be a lábam közé.
– Itt és most, a tömegben?
– Na és? Nézz körül, mindenki a mobilját nyomkodja, gondolod, hogy bárkinek is feltűnne?
Körülnézek, és tényleg. Mindenki mobilozik. Van, aki egy padon ülve, van, aki menet közben. Visszafordulok felé, majd magamhoz húzom, és a kettőnk közti résben benyúlok a szoknya alá. Az első, ami feltűnik, hogy nincs rajta bugyi. Aztán a puncijához érve azt tapasztalom, hogy csupa nedv, szinte folyik belőle le a combjain. A tapasztalástól az erekcióm beindul.
– Ez hogy? – kérdezem tőle, amiközben az ujjaimat szemlélem, amiről folyik a nedve. A számba véve lenyalom az ujjaimat, majd a nadrágomba törlöm.
– Tényleg érdekel?
– Persze.
– Szóval nincs rajtam bugyi…
– Ezt észrevettem.
– Jól van. Szóval ahogy ott ülünk, és a szemközti pasi néz rám, bevillan, hogy ez milyen izgi. Aztán ahogy nézem őt, és meglátom, ahogy a fasza egyre keményebben nyomul a nadrágjában, egyszerűen felizgultam.
– Ettől? … hogy nézett?
– Igen, attól, hogy a puncimat bámulta. Eleinte nem is akartam róla tudomást venni, de nem tudtam visszatartani. Egyre jobban bizsergett a puncim, és egyszer csak elélveztem. Hát ennyi.
– Hihetetlen. Amúgy mióta nem hordasz bugyit?
– Már nagyon régen. Csak azért van néhány, hogyha kell, akkor legyen mit felvenni.
– Mikor kell neked bugyi?
– Például, ha anyuékhoz megyek. Ő tökre kiakadna, ha megtudná.
– És arra nem gondoltál, hogy ettől én is kiakadok?
– De. De te jó fej vagy, megértesz, igaz? Meg különben is…
– Mi?
– Látom neked is izgi volt ez a kis közjáték.
– Miből gondolod?
– Hát ebből – mondja Anita, majd átölel, miközben rámarkol a farkamra. Lebuktam. Ugye neked is izgi?
– Jól van, bevallom, te vagy az, ami nekem izgi. Minden izgat, ami benned van.
– Tényleg? Akkor miért veszed ki minden alkalommal?
Egy pillanatig értetlenül nézek rá, ám amikor megint megszorítja a farkam, bevillan.
– Az más.
– Szóval felizgultál?
– Persze. Izgi az, hogy csak úgy elélvezel mellettem a metrón. És… még… az is izgi, hogy most is folyik belőled a lé. Úgy kinyalnálak.
– Az jólesne. Tedd meg!
– Ne bomolj, itt a Blaha közepén?
– Igazad van, ez tényleg durva lenne. Gyere!
Anita megfogja a kezem, és szinte vonszol maga után. Már látom, hova megyünk. Az áruházba.
Amikor beérünk, ő egyenesen a ruhaosztályra visz, majd, mint aki válogat, sorra lapozgatja a tárolón lévő holmikat.
– Ez hogy tetszik? – kérdezi tőlem, miközben maga elé tart egy meglehetősen átlátszó ruhát.
– És ez?
– Jó.
– Akkor felpróbálom.
Megint húz maga után, amíg be nem lépünk egy próbafülkébe. Ott aztán egy pillanat alatt ledobja magáról a ruháit, majd belebújik az átlátszóba. Jól áll neki.
– Hogy tetszik?
– Tetszik.
– Csak ennyi?
– Izgi, hogy szinte mindened látszik alatta.
– A cicim is?
– Az a leginkább.
– És a puncim?
– Az nem annyira, de ha rádsimul, akkor biztosan.
– Így? – pózol előttem, miközben a ruha anyagát szinte belenyomja a puncijába.
– Hú, így nagyon izgi.
– Akkor megveszem – mondja Anita, majd leveszi, és belebújik a másikba.
– Ez nem tetszik.
– Miért nem? – kérdez vissza.
– Ez nem olyan átlátszó.
– Á, szóval neked is tetszik.
Anita ezt is leveszi, majd egyszerűen letérdel előttem, előveszi a farkam és hozzálát a szopásnak. Épp csak megnyálazza, amikor megint feláll, hátat fordít, és csábít arra, hogy tegyem meg.
Én mögé lépek, betolom a farkam, és egy gyors lökéssorozattal még tovább izgatom. Legnagyobb meglepetésemre Anita a fülke függönyét kissé félrehúzza, és kinéz a résen.
– Basszál meg! – súgja nekem hátrafordulva.
Hozzálátok, hogy eleget tegyek a kérésének. Alig egy perce bámul kifelé, amikor berántja a függönyt, és máris elélvez. Anita felegyenesedik, majd a lába közé nyúl, és a nedves kezét a számba nyomja.
– Egy pasi meglátott.
– Most?
– Igen, amikor kinéztem.
– Felizgatott ez is?
– Aha, ettől élveztem el.
– Csak ettől?
– Na jó, a fincsi faszodnak is része volt benne. Gyere menjünk!
– Várj még, előbb elrakom.
– Na mi az, a farkad szégyenlős? – kérdi Anita, majd egy rántással szélesre tárja a függönyt, és nézi, ahogy felhúzom a nadrágomat.
– Tényleg tetszik ez a ruha?
– Persze.
– Akkor megveszed nekem?
– Meg hát, de hol fogod hordani? Szinte meztelen vagy benne.
– Az a jó.
Anita megint vonszol, egészen a kasszáig, ahol vigyorogva teszi le a ruhát. A nő leszedi róla a lopásjelzőt, beolvassa a vonalkódot, majd mond egy számot.
– Kártyával fizetek.
Amíg én lehúzom a kártyát, Anita fogja az új ruháját, és elszalad. Én még elteszem a kártyát és a blokkot, majd megfordulok, de őt nem látom. Elnézek jobbra, majd balra is, ám ő szemből érkezik. Rajta van a most vásárolt ruha. Így, ebben a neonfényben szinte pucérnak látszik, ám a szeme ragyog, láthatóan élvezi a helyzetet.
– Mehetünk.
Megint kézen fog, majd némi emberkerülgetés után megint a szabadban vagyunk. Úgy röpköd mellettem és körülöttem, mint egy gyerek, aki végre megkapta a vágyott ajándékát. Időnként közelebb jön hozzám, hogy egy csókot nyomjon a számra vagy az arcomra, aztán folytatja az indiántáncát.
Anita elém lép, megáll, majd rám mosolyog.
– Na? Hogy tetszik?
– Tetszik. Mintha meztelen lennél.
– Csak úgy látod, valójában ruhában vagyok. Látod?
Anita megfogja a ruhácska szélét, majd körbeforog előttem, és én csak csodálom őt.
– Igen, látom, ahogy mindenki más is.
Erre megint megáll, majd körülnéz. Ő is észreveszi, ami nekem már feltűnt, hogy a pasik zöme őt nézi. Anita ragyog, engem meg a büszkeség tölt el, hogy lám, nekem van a legjobb csajom a városban.
Anita megint hozzám lép, majd a nyakamat átkarolva szinte csüng rajtam.
– Most biztosan kilátszik a feneked – súgom a fülébe.
– Ez téged zavar?
– Dehogy, csak mondom.
Erre leereszkedik, és csak néz rám a csillogó szemeivel.
– Amúgy a többi pasid, hogy bírta ezt?
– Sehogy.
– Ez mit jelent?
– Szinte mind kiakadt, ha megtudta, hogy nincs rajtam bugyi, és persze melltartó. Télen nem vészes, de a nyár…
– Miért?
– Minden pasi egy vadbarom. Mind azt hiszi, hogyha járunk, akkor birtokolhat is, hogy majd azt teszem, és úgy, ahogy azt elvárja. De nem.
– Megpróbáltak erről leszoktatni?
– Így is lehet mondani. Egyszerűen megvadulnak tőlem. Nem is értem, hogy akkor miért kellek nekik. Képzeld, egyszer meg is vert az a görény, amikor megtudta, hogy bugyi nélkül vagyok. Ugye te nem tennél ilyet?
– Persze hogy nem.
– Akkor jó. Te vagy az első, aki tényleg velem örül annak, ami nekem jó.
– Ez így van. De mi van azzal a pasival, aki most az aszfalton olvadozó fagyiját nézi? Vajon ő is örül az új ruhádnak?
– Miért nézi az aszfaltot?
– Mert téged bámult, és nekiment egy oszlopnak.
– Hehe, az az ő baja.
– És az a nő, – mutatok a jelzett irányba, – aki a gyerekét igyekszik minél távolabb juttatni, hogy ne téged bámuljon.
Anita abba az irányba néz, amit mutatok neki, és megint csak nevet.
– De megemlíthetnénk azt a nőt is, aki a pasijának a fejét üti, mert ő épp téged néz. De ha körülnézel, akkor még számos olyan dolgot is észrevehetsz, aminek te vagy az oka. Vagyis a ruhád.
– Én nem vagyok felelős mások viselkedése miatt. Együnk egy fagyit. Állít meg Anita, egy körúti fagyizó előtt.
Bemegyünk és leülünk egy asztalhoz, és rendelek. Amikor a nő kihozza a megrendelt kelyheket, ő egyből nekiáll, hogy kikanalazza. Én nem kapkodom el a dolgot, inkább nézem az embereket, hogy vajon ki veszi észre, hogy a nő, aki mellettem ül, csak arra vár, hogy felfedezzék. Vannak ilyenek. Például az öregúr, aki előttünk ül a nejével, majd kitörik a nyaka, hogy beláthasson az asztal alá. Vagy a szemközti oldalon ülő fiatalember, akinek majd kiesik a szeme. Hol leveszi a szemüvegét, hogy felteszi, de nem tudja eldönteni, hogyan láthatná jobban. Jönnek mennek az emberek, így sokan kiszúrják a kivillanó puncit.
Eleinte mindig zavarba jöttem, ha azt láttam, hogy Anita kényes részeit bámulják a pasik, ám egyre inkább felizgatott engem is a dolog. Anita boldog volt velem mindig. Amiket elmesélt, hogy mi minden történt vele emiatt, eléggé elítélendő. Anita alapvetően hűséges típus, soha nem akart mással elmenni, neki mindig örömet és kielégülést okozott, ha meglátják, meglesik.
És ami számomra a legjobb dolog az egészben, hogy ha ő örül, ha boldog, és kielégülésre vágyik, akkor mindig ott vagyok mellette, és megadom neki. Izgalmában sok esetben nem is magával törődik, hanem azzal, hogy én is élvezzem az ő pajzánságát.
Már hosszú évek óta együtt vagyunk, de a mai napig ugyanúgy élvezzük mindketten az ő perverzióját.
