Boldog születésnapot!
Szeretlek, és nagyon fáj, hogy nem lehetek veled a szülinapodon, pedig már számtalanszor elgondoltam, hogy miket is csinálnánk mi ketten együtt.
Most is mint mindig, mindenről Te jutsz eszembe, bármire nézek, mindenhol mindenben azt látom, hogy veled akarok lenni, és együtt megélni a percek szépségét. Most, amikor e sorokat írom érzem ahogy a szívem dobog, és érzem ahogy egyre nő bennem a gerjedelem irántad, és a vágy folyamatos hompölygésén keresztül is érzem, hogy most Te is rám dondolsz, hoy milyen jó lenne most együtt töéteni ezt az estét, (is) közben felfedezni egymás titkos, titkolatlan vágyait, és kielégíteni azokat.
Érzem, ahogy a farkamban a bizsergés egyre feljebb kúszik, és átjárja mindenem, érzem hogy most a kezed a puncidon pihen és arra gondolsz amire én is. Tedd meg. Szeretném a saját kezemmel érezni a bőrőd melegét, érrezni a finom remegést, amit én magam váltok ki belőled. Magamba szívnám forró illatod, és közben hang nélkül bejárom a tested relytelmes zugait, s közben hallgatom, ahogy szuszogsz, és érzem ahogy a kezed végigjárja a felfedézésre váró titkokat.
Kezem a farkam markolja, bár édesebb lenne ha a Te kezed érezném, és viszont, hogy tudd neked lüktet. A bizsergés amit érzek, valójában a vágy, hogy hozzádforrva átjárjam tested. Kinyitom a szemem, és megint csak magamat látom, ahogy a farkamat simogatom, igy inkább újra becsukom, mert így előttem vagy teljes egészében, és még egy kicsit sem kell erőltetni a képzeletem, hogy lássam-érezzem, ahogy az ujjaid fel-le siklanak a puncid párnácskáján, időnként megnyilva, hogy többet követeljen. Az ujjacskák, itt-ott mélyebbre is hatolnak, de a visszaúton már csillogó mézes kisérettel érkezik, hogy aztán úja behatoljan az édes méz birodalmába. Szeretem és felizgat amikor a puncit simogatod, és még jobban izgat, ha érzem és látom, ahogy a vágy elhatalmasodik benned, bőröd kipirul és egyre nagybb mozdulatokkal, és egy intezívebben hajtod magad az én vágyam felé.
Élvezem ahogy simogatod magad, egyik kéz itt, amások itt, szinte mindet akarnak egyszerre, pont úgy mint az enyém, az egyik a kemény farkamon, a másik pedig téged keres a sötétben. A mereven ágaskodó szerszámom, ahogy hátrahúzom a bőrömet, szinte kimondja a kimondatlan szavakat: hol vagy Anygyalom? Visszaúton, amikor a kezem az ellenkező irányba hajtja, akkor pedig csak sóhajt: OOoooh…
Ezt ismételgetjük, szorgalmasan egymás utáni mozdulatokkal, miközben Te ugyanezt teszed a magad örömére, ám ezen az úton elkerülhetetlen, hogy középen találkotunk, és együtt olvadunk fel a gyönyör mámorában.
Megfeszülnek az izmok, elakad a lélegzet, és csak egymást látjuk, ahogy szélvészként suhanunk egymás felé az űrön át, ahol semmi nincs, csak mi, Te és Én.
Aztán eljön a pillanat, amikor mindketten az út végére érünk, ott, ahogy egy pillanatba forrunk össze, ahol már az űr sincs, csak mi, és a beteljesült lüktetés.
Amint a tested megfeszül a kitörni akaró hullámoktól, abban a pillanatban és is hasonlóképpen érzek, a feszültség a fellegekben, és megállíthatatlanul készül kitörni a végy forrása, megtalálva az utat, hozzád, aki nem csak a párom, de a lelkem párja is vagy, de Te vagy az én lélektársam.
A mozdulatok sora, intenzitása elárulja nekünk, hogy megtaláltuk egymást, itt vagyunk, készen az összeforrásra, ami hangos, remegő, lihegéssel jelzi, hogy megtaláltuk egymást, amint előtör belőled a megkönnyebbülés hulláma, úgy tör ki belőlem is a fehér nedü, ami utat keres hozzád, hogy eggyé váljon a Te extázisoddal.
Ám ahogy kinyitom a szemem, látom hogy az egész csak álom volt…
De mégsem. Hisz láttalak, hallotalak, éreztem minden rezdülésed, mert itt vagy velem mindig bent a szívemben, ott ahol most a friss meleg sperma csordogál le rajtam, mert ő még mindig téged keres.
Boldog születésnapot Angyalom!
