Betti, a pasija, és persze Jeromos

Betti, a pasija, és persze Jeromos

Péntek reggel álmosan és fáradtan megyek dolgozni. Kifejezetten nem segít az állapotomon, hogy reggel kicsit elaludtam, így még kávét sem volt időm inni. Amikor belépek az épületbe, mindenfelől mosolygó arcok néznek rám, van, aki még jó reggelt is kíván, de sajnos egyikük sem gondol arra, hogy meglepjen egy kávéval.
Belépek az irodába, ahol már serényen folyik a munka, én meg szép csendben elsunnyogok az asztalomhoz, reménykedve abban, hogy a főnök nem vette észre. Leülök, majd bekapcsolom a számítógépet, aztán elindulok a teakonyha felé, hogy szerezzek magamnak egy nagy adag kávét. Amikor belépek, Betti köszön rám vigyorogva, miközben elkezd beszélni, ami el sem jut az agyamig.
– Szia Betti. Lassíts egy kicsit, mert még nem ébredtem fel igazán.
– Jól van, máris csinálok neked egy kávét.
Leülök egy székre, és csak bámulok ki az arcom mögül, miközben ő már beszél hozzám. Elkészül a kávém, Betti a kezembe adja, én meg belekortyolok. Ahogy iszom a bögrémből a forró nedűt, érzem, hogy a sejtjeim kezdenek életre kelni. Amikor az agyam is beindul, azt látom, hogy Betti velem szemben ül, és csak bamba arccal néz rám.
– Most mi van? Miért nézel így? – kérdezem tőle.
– Nem is figyelsz rám – mondja sértődötten.
– De, de, most már képes vagyok befogadni a külvilág zajait.
– Akkor…?
– Mi akkor?
– Azt kérdeztem, hogy holnap este ráérsz–e.
– Mire?
– Jajjj, hát most mondtam el, hogy szombaton este fogok randizni azzal a pasival, akit már említettem neked.
– És?
– Mit és? Megígérted, hogy nézel minket szex közben.
– Ja, ja, már rémlik – mondom neki még mindig álmatagon, ám belül valami megdobban.
Végigjár rajtam a remegés, a gyomrom összerándul, miközben a puncim úgy bizsereg, mintha már…
– Ugye eljössz velem?
– Hova?
– Hát hozzá. Meghívott magához, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni, ismerkedni, de azt nem mondtam neki, hogy nem egyedül megyek, mert nem tudtam, hogy tényleg el tudsz velem jönni.
– Hááááát…
– Mondd, hogy velem jössz!
– Persze, hiszen megígértem.
– Hurrá! – mondja Betti, majd felugrik a székről, és megcsókol, aztán kiviharzik a konyhából, én meg tovább szürcsölöm a kávét, miközben visszasétálok az asztalomhoz.

Szombaton már korán felébredek, mert valami furcsát álmodtam. Bettivel ott voltunk a pasinál, ám a beszélgetés fonala valahogy nem abba az irányba tekeredett, amire ő számított. A pasi egyre csak engem bámult, a szemeivel szinte levetkőztetett, ami annyira felizgatott, hogy kimentem a mosdóba, hogy könnyítsek magamon. A vécén ülve megsimogattam magam, amitől kurva gyorsan elélveztem, ám abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és a faszi az ajtóból nézte, hogy mit csinálok. Aztán azt mondta, hogy menjek vele a hálószobába, mire én kifogást kerestem, hogy neki most Bettivel kellene a hálóba menni, ám megnyugtatott, vagy inkább még jobban felizgatott azzal, amit mondott.
– Betti már hazament.
Megfogta a kezem, majd magával húzott egyenesen a hálóba, amikor felébredtem.
Most meg itt ülök az ágyam szélén egy szál semmiben, miközben melegem van, és a puncim most is bizsereg. Kimegyek a fürdőbe, majd lehűtöm magam, aztán elkezdek készülni az esti randira.

Amikor meghallom Betti kocsijának a dudálását, megdobban a szívem. Hát eljött az idő! Nem vagyok izgulós fajta, voltam én már randin ki tudja hányszor, de olyan még nem volt, hogy csak nézőnek hívjon meg valaki. Legbelül megalázónak tartom ezt a helyzetet, ám ezzel együtt kurvára fel is izgat a dolog, pedig fogalmam sincs, hogy mi sül ki ebből.
Fogom a kistáskámat, amiben a legszükségesebb holmimat mindig magammal viszem, és már megyek is, mielőtt még meggondolnám magam.
Bettinek kabriója van, most tető nélkül áll a ház előtt. Amikor beülök mellé, olyan érzésem van, mintha egy nyálas film jelenetében lennék statiszta. Nagyon gáz.
– Szia csajszi, indíts mielőtt még meggondolom magam!
Betti odahajol hozzám, ad egy cuppanós puszit az arcomra.
– Imádlak Gabi.
Aztán odalép a gázra, és már suhanunk is. Suhanunk? A városban szinte áll a forgalom, de azért haladunk lassan.
– Hova megyünk? – kérdezem kíváncsian, hiszen még ezt sem tudom.
– Majd meglátod.
Tovább bámulom a forgalmat, az autókban ülő embereket, amiről eszembe jut, hogy egy jó pasiért nem kéne ennyit ülni a dugóban, hiszen amerre nézek, mindenfelől kacsintások és puszik szállnak felém, a konkrétabb megjegyzéseket nem is említem.
Amikor már az autópálya suhan alattunk, rossz érzés fog el.
– Nehogy azt mondd nekem, hogy a pasi vidéki!
– De bizony, az.
– Baszki. Mondhattad volna előbb is.
– Miért? Mi a bajod a vidéki pasikkal?
– Alapvetően semmi, csakhogy volt már egy–két rossz tapasztalatom.
– Mesélj.
– Semmi extra. Bugrisok, büdösek, és mindig hagymaszaguk van.
Betti válasz helyett nevetésben tör ki, majd néhány másodpercnyi kacagás után csak annyit mond:
– Nyugi, olyan messzire nem megyünk.
– Ez most igazán megnyugtat.
Ahogy ezt kimondom, Betti kisorol a forgalomból, majd némi kanyargás után, egy bájos kis faluban suhan tovább alattunk az út. Mivel itt sebességkorlátozás van érvényben, csak harminccal repesztünk, van alkalmam megnézni a házakat. Kicsit megnyugtat, hogy valamennyi egyszerű, nem hivalkodó, és ami a lényeg, egyik sem giccsesen gagyi. Valamennyi birtok rendezett kerttel büszkélkedhet, ami bizakodásra adhat okot.
A következő kereszteződésnél Betti lassít, majd befordul egy mellékutcába, ami ismét meglep. Arra számítottam, hogy itt már lepukkantabbak a házak, de nem. Sőt, mintha…
Amikor az utca végére érünk, már nincs több ház, ám Betti nem lassít, nem áll meg, helyette egyenesen a poros földútra hajt, amitől olyan porfelhő kerekedik mögöttünk, mintha a falu már nem is létezne.
– Hova megyünk? – kérdezem tőle aggodalmasan.
– Mindjárt meglátod.
Hiába meresztem a szemem, az égvilágon semmit nem látok, hacsak azt a kis facsoportot nem, ami az út jobb oldalán van. Bingó. Betti lassít, majd befordul a fák közé, ahol egy kovácsoltvas kapu állja az utunkat.
– Megjöttünk.
– Remek.
Épp kérdezném tőle, hogy: És most? Ám erre semmi szükség, mert a kapu hangtalanul kitárul előttünk. A birtokon belül fehér kaviccsal felszórt út vezet a végtelenbe, ami diszkrét morajlással reagál a gumik erőszakos forgására. Alig egy percig kell csak autókázni, amikor az út balra fordul. Ez az a pont, ahol a szám megnyílik, és úgy is marad, mert a látvány elkápráztat. Pont, mint a filmeken.
Amikor Betti megállítja a kocsit a felhajtón, kinyílik az ajtó, és egy meglehetősen jóképű, jó felépítésű pasi áll meg egy pillanatra, majd a kocsit megkerülve Betti oldalára siet. A szám még mindig nyitva, talán az állam is leesett, mert arra eszmélek, hogy Betti az államra csap, amitől becsukódik a szám.
– Nem illik így megbámulni másokat! – súgja a fülembe, miközben kinyitja az ajtót, és kilép a csikorgó kavicsokra.
Mindeközben az Adonisz megfogja a kezét, szinte kiemeli a kocsiból, majd egy laza mozdulattal becsapja az ajtót. Nem tudok betelni a látvánnyal, a szemem szinte rájuk tapad… na nem, inkább csak a pasira. Annyira jól néz ki!
Miközben ők ismét megkerülik a kocsit, én is kiszállok, amiben a…
– talán komornyik, inas, vagy bárhogy is nevezik a pasit, aki még inkább szemrevaló – segít nekem. Hogy ott ácsorgunk négyen Betti veszi át a szót, és bemutat a pasinak.
– Ő itt a legjobb barátnőm, Gabi – Bök felém az ujjával, amit megismétel a pasi felé is. – Ő pedig Lipi, akiről már meséltem neked.
Egy pillanatra kizökkenek a komfortzónámból, és kikerekedett szemekkel nézek Bettire.
– Lipi? – kérdezek vissza, miközben a kitörni készülő nevetésemet próbálom visszatartani. – Lipi? – kérdezem most Lipitől is, mert talán én értettem félre.
– Igen, kedves hölgy, Szombathelyi Lipót a nevem.
Sajnos a bemutatkozás sem enyhítette a kirobbanni készülő nevetésemet, ugyanis Lipótnak olyan valószerűtlenül magas a hangja, mint egy rajzfilmfigurának. Keményen próbálom tartani magam, de érzem, hogy vesztésre állok, ezért megpróbálom menteni a helyzetet.
– Örvendek Lipi, vagyis… Lipót – mondom Lipinek, miközben megfogom a felém nyújtott kezét.
A keze hideg és puha, mint a lángostészta, ezzel együtt nyirkos, pedig nyár van, és kellemesen meleg az idő.
– És ez a kedves fiatalember pedig…? – teszi fel a helyénvaló kérdést Betti.
Számomra ez most felüdülés, hiszen Lipi már nem jelent számomra semmit, a másik fickó viszont egyre érdekesebb, és mondhatni csinosabb is, mint a házigazda.
– Ő itt Jeromos, a szolgám, aki azonnal teljesíti minden kívánságotokat.
– Remek – veszem át a szót – Mutasd meg, hogy hol van a vécé… akarom mondani a mosdó, mert…
– Kövess! – mondja Jeromos lakonikusan, majd elindul a kérdéses irányba.
Mielőtt utánairamodnék, vetek egy pillantást Bettire, aki épp belekarol a nála egy fejjel magasabb pasiba.
Jeromos lassan lépdel előttem, majd hirtelen megáll, felém fordul, és lép egyet hátra.
– A toalett – mondja nekem faarccal, és mintha még meg is hajolna egy picit.
– Köszönöm, Jeromos.
Belépek a fürdőszobába, majd megállok a tükör előtt, és csak nézem magam. Már elmúlt a nevethetnékem, most inkább szomorú vagyok. Hogy lehettem ennyire balga, hogy hagytam magam rábeszélni erre a… Ez a pasi! A hátam közepére sem kívánnám, pedig a fizikuma, a megjelenése kifogástalan, de a többi… Most inkább sajnálom Bettit, hogy ezzel a faszival akar szexelni.
Na de Jeromos! Igaz, hogy csak egy cseléd, vagy mi, de annál izgatóbb. Jóképű, jó felépítésű, mint egy sportoló, és a hangja egyenesen izgató. Vele szívesen tölteném az időmet.
Nem is tudom mennyi ideje vagyok a fürdőben, amikor kopogást hallok az ajtón. Odatipegek, majd résnyire kinyitom és kinézek. Jeromos áll az ajtóban, aki épp szóra nyitja a száját.
– Minden rendben van? – kérdezi tőlem.
Erre mit mondjak?
– Hát persze. Minden a legnagyobb rendben. Már megyek is.
Visszalépek a mosdóhoz, fogom a táskámat, és már megyek is a nyitott ajtó felé, ahol a szolga mutatja az irányt, feltehetőleg amerre mennem kell.
Elindulok a mutatott irányba, miközben ő, Jeromos, egy fél lépéssel lemaradva jön mellettem, a kezével jelezve, hogy merre kell mennem. Némi séta után megérkezünk egy múzeumba, ami feltehetőleg a nappali szerepét tölti be, ahol egy nagy asztal mellett egy kanapé, és vagy négy fotel van, aminek az egyikében ül Lipi, ami ismét nevetésre adhatna okot.
Lipi egyik kezében egy kurva nagy ballon pohár van, aminek az alján alig egy kortynyi konyak lötyög, a másik kezében pedig egy akkora szivar, amivel egy embert is agyon lehetne ütni.
Az imént azt mondtam, hogy nevetésre adhatna okot, ám amiért mégsem így történt, az Betti, aki most Lipi előtt térdel a szőnyegen, és lelkesen szopja a férfi farkát. Helyesbítek, itt ismét csak nevetnem kellene, mert a farok annyira pici, amilyet óvodás korom óta nem láttam.
– Foglalj helyet Gabi! – Mutat a másik fotelre a szivarjával. – Jeromos hoz neked italt, kérhetsz bármit.
– Mit kérsz inni? – duruzsol a fülembe Jeromos, amitől kiráz a hideg.
A hangja nem csak a dobhártyámat simogatja, hanem a bugyimig hatol, amitől érzem, hogy egyre nedvesebb vagyok.
– Valami erőset kérek. Sokat.
– Máris hozom.
Amíg a fickó elsétál, én leülök a mutatott fotelbe, miközben próbálok másfelé nézni, mert ciki lenne, ha spontán kiröhögném őket. Pontosabban Lipit. Micsoda név!
– Tetszik neked, amit látsz? – kérdezi tőlem Lipi, majd belekortyol a poharába.
– I… gen, azt hiszem.
– Te is szeretsz szopni?
– Igen, szeretek.
Ahogy ezt kimondom, már tudom, hogy hibát követtem el.
Lipi ellöki magától Bettit, majd feláll, és odatipeg hozzám, megáll mellettem, miközben felém mereszti a farkát.
– Vedd a szádba! – mondja nekem olyan fejhangon, hogy erővel kell magamon uralkodni, nehogy felnyerítsek.
Szerencsére Jeromos meghozza az italomat, leteszi mellém az asztalra, én meg utánakapok, és egy nagy kortyot iszok belőle. Ahhh… Így már elviselhetőbb a komédia.
– Gyere vissza hozzám szívem, majd én szopom a farkadat! – mondja Betti, és hogy nyomatékossá tegye, amit mondott, elkezdi ledobálni magáról a ruháit.
Amikor az utolsó darab is a szőnyegre hullik, Betti már ott áll Lipi mellet, és a farkát markolássza, ezzel együtt a melleit az oldalába nyomja, mire ő ránéz.
– Jól van, csináld!
Betti letérdel előtte, és ahogy az imént is, tövig magába szippantja a kis faszt. Én nézem Bettit, ahogy Lipi is ezt teszi pohárral és szivarral a kezében. Jeromos is ott áll, aki hol rám néz, hol meg Bettire, ám a pillantása hosszan elidőzik rajtam.
Amint nézem őket, azt veszem észre, hogy Jeromos tekintete rajtam marad, és mintha már a ruháimat is leráncigálná rólam a tekintetével. Ettől a puncim megint bizseregni kezd. Mi lenne, ha Jeromos kikezdene velem? Mi lesz már, mire vársz? Kérdezem tőle gondolatban, ám ő nem mozdul, csak a nadrágján látszik, hogy megmozdult benne valami.
Betti épp lerángatja Lipi nadrágját, majd az alsóját is, ám ettől a farka egy cseppet sem látszik nagyobbnak, mint amekkora valójában, ami Bettit egyáltalán nem zavarja, mert lelkesen szopja tovább. Lipi most leteszi a poharat és a szivart az asztalra, aztán leveszi a szmokingját, majd a mellényt, és épp az ingét kezdi kigombolni, amikor Jeromos valódi szolgaként felszedegeti a szőnyegről a ruháit.
Amikor elhalad előttem, lazán megérintem az oldalát, majd az ujjam magamfelé görbítve jelzem neki, hogy szeretném, ha közelebb jönne hozzám, ám nem ez történik.
Jeromos ismét megáll azon a helyen, ahol az előbb is szobrozott, miközben rám néz, és a fejének a mozgatásával nemet jelez.
Most mi van? Szolgálatban nem lehet? Kell nekem ez a pasi, ki kell elégítenem az izgatottságomat, hiszen az mégsem járja, hogy magamnak kell elintéznem, amikor két pasi is van a közelemben. Na jó, igazából csak egy, mert Lipi nekem nem is pasi. Meghagyom Bettinek.
Úgy döntök, hogyha Jeromos nem akar nekem segíteni, akkor mégis egyedül kell intézkednem. Felállok és elindulok a mosdó felé, most már tudom, hol van. Amikor belépek, meglátom a nagy csillogó edényt, vagy tárolót, a fene sem tudja, mert nincs benne semmi. Odalépek az edény mellé, majd a lábammal megtaszítom, amitől az engedelmesen, hangos csattanással az oldalára dől, és a másik falig gurul. Ezzel egyidőben sikkantok egyet, majd csendben várok.
Nem kell sokáig ácsorognom, mert néhány másodperccel később kinyílik az ajtó, és belép Jeromos.
– Mi történt?
Válasz helyett odamegyek hozzá, mögötte becsukom az ajtót, majd a karjaimmal átölelem a nyakát, a lábammal meg a csípőjét és megcsókolom. Eleinte hideg, mint a kő, de aztán megenyhül és viszonozza a csókomat.
– Akarlak téged! – mondom neki súgva. – Ugye képes vagy egy nőt kielégíteni?
Nem válaszol, csak apró fejbólintással jelzi, hogy igen. Nekem sem kell több. Hozzálátok, hogy kigomboljam a nadrágját, majd a kabát, az ing kerül sorra. Amikor már csak az alsónadrág van rajta, letérdelek előtte, és lassan elkezdem lehúzni róla. Kiélvezem a látványt, amit ez a ruhadarab rejteget, hiszen alaposan fel van szerelve, nem úgy, mint Lipi.
Amikor előtűnik a vastag és eres fasz, még lassabban húzom lejjebb, miközben annak az anyagával tovább izgatom, hogy amikor az utolsó centiméter… A farka úgy ugrik elő az alsónadrágból, mintha rugó mozgatná, majd az orrom előtt remegve megáll. Hú, micsoda fasz!
A kezemmel megfogom, majd a nyitott számat egyszerűen ráhúzom, hogy a nyelvemmel játszhassak rajta. Élvezem, ahogy kitölti a számat, amint egyre jobban beledagad. Lassan kezdem, hogy majd egy erőteljes vágtával kiszophassam, amit annyira szeretek.
Amikor már teljesen kemény a farka, hozzákezdek a mesteri szintre tökéletesített technikámat alkalmazni, ám ő kihúzza a számból a faszát, alám nyúl, felemel és a mosdóhoz lép velem.
A hatalmas tükör előtt állva látom magam, de csak addig, amíg a vállamat le nem nyomja a mosdó felé, amire a könyökömmel támaszkodok. Most már őt is látom. Mint egy vadállat. Az eddig megismert arc eltűnt, helyette egy olyan arcot látok, amiről bármit el tudok képzelni.
Nem hagy időt a képzelgésre, mert a szoknyámat felhajtja a fenekemen, majd a bugyimat letépi rólam. Még soha senki nem csinálta ezt velem, és így nem is tudtam, hogy ez ennyire felizgat.
– Ez az! Basszál meg. Azt akarom, hogy nyomd belém a faszodat, és addig basszál, amíg…
Nem tudom befejezni a mondatot, mert az egyik kezével befogja a számat, a másikkal meg beigazítja a faszát a puncimba, és egy erőteljes döféssel tövig belém vágja. Ez az a pillanat, amikor először elélvezek.
Atyaég, micsoda farka van ennek a pasinak!
Odanyúlok a puncimhoz, hogy megsimogassam a csiklómat, ahogy mással, más helyzetben képes vagyok elélvezni, de most erre sincs szükség. Jeromos olyan vad baszásba kezd, hogy az első után nem sokkal leterít a második orgazmus is, amitől mindenem remeg, alig tudom megtartani magam, ám ő ezt is tudja.
Kihúzza belőlem a farkát, majd olyan könnyedén, ahogy az előbb is tette, megfordít, a seggemet felteszi a mosdóra, majd újra belém vágja a faszát, hogy tovább kúrjon.
Jeromos igazán kitesz magáért, és nekem is megadja amire vágyom. Nem lassít, nem enged, csak bassza a puncimat, ami már kezd fájni, de nem érdekel. A mosdón ülve megint elélvezek legalább kétszer, de ebben nem vagyok biztos, mert összefolyik az élvezet.
Ekkor megint felmarkol az izmos karjaival, felemel, majd velem együtt leül a hófehér márványpadlóra, magára húz, hogy tovább basszon. Alattam fekve olyan erővel dönget, hogy tartani sem bírom magam, egyszerűen elterülök rajta, ő meg csak markolja a seggem, és baszik tovább.
Dugás közben a maradék ruhámat is lerángatja rólam, hogy még intenzívebb legyen az élmény. Most, hogy már nincs rajtam semmi, a melleimet markolja, ráhajol és szopja a bimbómat, miközben én megint elélvezek. Érzem, ahogy folyik belőlem valami, és csak reménykedni tudok, hogy nem vér.
Amikor már nem tudom megtartani magam, egyszerűen lelök magáról. Ahogy az oldalamon fekszem, az első gondolatom az, hogy vége. Már nem bírom tovább, ám az oldalamhoz simuló padló hűvös érintése felfrissít egy kicsit.
Már megint. Érzem, ahogy a férfitest a hátamhoz simul, majd a farka ismét a puncimat döngeti, miközben az ujjaival az ánuszomat simogatja, aztán megujjazza, előbb csak egy ujjal, majd több is követi.
Amikor rájön, hogy szabad a pálya, kihúzza a puncimból a faszát, aztán az ánuszomhoz nyomja, majd lassan és kíméletesen belenyomja.
Ezúttal a segglyukamat is alaposan megkúrja, amit én baromira élvezek. Szeretem az análszexet is.
Amikor én elélvezek, ő is megfeszül, érzem, ahogy a kemény fasz lüktet bennem, hogy aztán telepumpálja gecivel a seggemet. Amikor vége, még egy ideig bennem van, lassan kezd puhává válni, de mielőtt kicsusszanna belőlem, egy hirtelen mozdulattal kirántja belőlem.
Én csak fekszem az oldalamon, pihegek, és élvezem, hogy végre valaki alaposan megkúrt. A legtöbb pasi csak úgy ímmel–ámmal megteszi, amit szerinte tennie kell, ám ez legtöbbször nem vág egybe a nő elvárásaival. Ez van. Most viszont mozdulni sem tudok, csak hallgatom Jeromos neszezését.
Amikor a látóterembe kerül, már rajta van a nadrág, az ing, a cipő, csak a nyakkendőjét köti meg a tükör előtt. Amikor már kifogástalan az öltözéke, megáll előttem, leguggol, és így szól hozzám:
– Pihenj egy kicsit, van időd bőven. Ha készen vagy, akkor gyere!
Erre mit mondhatnék, inkább csak bólintok egyet, miközben hallom az ajtó kattanását, amint kilép a fürdőből. Még egy percet fekszem a hideg kövön, aztán felülök. Fáj mindenem, de leginkább a puncim és a seggem. Amikor már képes vagyok rá, felállok, majd a ruhám után nyúlok, magamra öltöm, majd a szandimat húzom a lábamra, végül megállok a tükör előtt.
– Te jó ég! Ez én lennék?
Mivel a táskám nincs velem, csak megmosom az arcom, megigazítom a hajam, aztán az ajtó felé indulok, csakhogy a lábam sem az igazi, nem úgy működik, ahogy az elvárható lenne. Kicsit még toporgok, majd kilépek a folyosóra, és elindulok a nappali felé.
Mióta nem jártam itt, szinte semmi sem változott. Lipi még most is ott áll Betti előtt, aki most is lelkesen szopja a pici faszt, Jeromos meg az asztal mellett áll, ahogy azelőtt is tette. Ledobom magam a fotelbe, majd a poharamért nyúlok, és kiiszom belőle a maradékot, aztán Jeromos felé nyújtom, és egy fejbiccentéssel jelzem neki, hogy hozzon még egyet.
Amíg az italomra várok, a barátnőm végre megbirkózik Lipi farkával, aki hangos ordítással elélvez, egyenesen Betti arcára. Ekkor felállna, hogy visszaüljön a fotelbe, de a házigazda megállítja. Megfogja a kezét, magához húzza, átöleli és megcsókolja. Legalábbis eleinte annak látszott.
Valójában Lipi lenyalogatja Betti arcáról a gecijét. Az álláról, orráról, meg a szeme alól, aztán elengedi, mire Betti végre leülhet.
– Na jó, most már vége a bulinak, mehetünk haza!
Ezt csak Bettinek mondom, ám Lipi reagál elsőként.
– Na de… még csak most kezdünk belejönni – mondja meglepetten.
– Te lehet, hogy igen, de én már teljesen kész vagyok. Öltözz Betti és vigyél haza!
Betti kelletlenül felkel, majd magára veszi a ruháit, megigazítja magán, majd megáll előttem.
– Tényleg el akarsz menni?
– Nem. Dehogy, abból mára elég volt, csak haza akarok menni. Elviszel?
– Persze. Ha akarod.
Betti odalép a még mindig meztelen Lipihez, majd lábujjhegyre emelkedik, és megcsókolja.
– Majd máskor folytatjuk, jó?
– Persze.
Betti fogja a táskáját, ahogy én is az enyémet, és elindulunk, csakhogy a pillantásom az asztalra esik, a teli poharamra.
– Várj!
Visszalépek, és kiiszom a pohár tartalmát, majd ismét Betti után iramodok, miközben elköszönök tőlük.
– Viszlát fiúk!
Választ sem várva megyünk a kijárat felé, miközben azok ketten csak bámulnak utánunk.

Amikor már hazafelé repesztünk, kibeszéljük az eseményeket, egészen addig, amíg Betti meg nem áll a ház előtt.
– Jó éjt, Betti!
– Jó éjt, Gabi!
Én bemegyek a házba, Betti meg továbbhajt.
Amikor belépek a lakásba, az előszobaszekrényre teszem a táskámat, ahogy mindig, ám most nem úgy sikerül, ahogy szeretném, mert leesik a padlóra. Amikor lehajolok érte, szemet szúr az a cédula, ami kiesett belőle. Felemelem, és olvasni kezdem.

Kedves Gabi!

Ha te is úgy érzed, hogy folytatni kéne, azzal nagy örömet okoznál nekem. Gondold át, és hívj!

Jeromos
+36 55 555 6789

Ahogy elolvasom e pár sort, nagyot dobban a szívem. Bemegyek a hálóba, kézbe veszem a telefonom, és hívom Bettit. Néhány csengetés után fel is veszi.
– Otthon vagy már?
– Igen, most értem haza.
– Képzeld, mi történt.
Röviden elmondom Bettinek, hogy milyen üzenetet kaptam, majd a végén rákérdezek.
– Mit gondolsz? Volna kedved velem tartani?
– Hát, hogy a fenébe ne volna kedvem!
– Oké, csak ezt akartam tudni, a többit majd holnap megbeszéljük.
Ezután alig bírok elaludni, egyfolytában Jeromos jár az eszemben, és amit velem tett.