Áramszünet

Áramszünet

A szokásos éves áramszünetre készültünk. Ez minden évben van a cégnél. A gyártósorok mennek éjjel-nappal, három műszakban. Nincs leállítva csak karácsony estére, illetve a nyári áramszünet idejére.
Ilyenkor jönnek a villanyszerelők, átvizsgálnak mindent, ezalatt a karbantartók technikusok a gépeken cserélnek minden olyan alkatrészt, amely elkopott, és nem bír már ki újabb egy évet. A telephelyen csak a mi cégünk van éjszaka, a többiek bezárnak, így a karbantartás is éjszaka szokott lenni.
Minden és mindenki készen állt arra, hogy éjszaka bent maradjon. Alkatrészek összekészítve, otthon már előre szóltam a feleségemnek, Andinak, hogy ne várjon meg. Éjfél előtt nem igazán érek haza.
Nem így történt.

Délután kaptuk a hírt, hogy a villanyszerelők sajnos karamboloztak, kórházba kerültek, áramszünet, karbantartás elhalasztva. Örültünk is, hogy időben hazamehetünk, de azt azért tudtuk, hogy ezt nem ússzuk meg ilyen könnyen, egy későbbi időpontra elhalasztották.
Haza akartam telefonálni Andinak, elmondani az örömhírt, hogy mégiscsak együtt töltjük a ma éjszakát, de annyi teendő volt még, hogy mire telefonálhattam volna, már indultunk is. Gondoltam, meglepem.

Meleg, nyári este volt, a jó időt kihasználva kerékpárral jártam, amikor csak tehettem. Most sem volt ez másképp. A városban már nem volt nagy forgalom, de a meleg miatt nem tekertem gyorsan, mire a kertvárosba értem, már a nap is csak vízszintesen világított.
Amikor befordultam az utcánkba, az egyik szomszéd, Gábor, épp a kukát húzta ki az út szélére. Reggel jönnek a kukások.
Gáborral és feleségével, Mariannal, jó barátságban vagyunk, gyakran átjárunk egymáshoz. Együtt tartjuk a névnapokat, születésnapokat, ilyenkor kisebb baráti társaság is össze szokott jönni egy kis iszogatásra, hol nálunk, hol náluk.
Meglátott, messziről üdvözölt.

– Szevasz, szomszéd. Véget ért a mai nap is? Látom, kimelegedtél, gyere be, van behűtve söröm! – invitált be.
És mi tagadás, ebben a nagy melegben, egy órányi kerékpározás után bizony éreztem, hogy tényleg jólesne.
A ház egy csendes kis utcában volt, a ház előtt egy kis verandával a bejárati ajtó, és a nappali ablaka előtt. Egy kis kerti paddal, asztalkával, ott foglaltunk helyet.
A terasz benőve növényekkel, eltakarva az utcáról a kíváncsi szemek elől, ki lehet látni, de be már kevésbé, szinte semmit. Onnan ráláttunk a mi házunkra is, ami az utca másik oldalán volt, majdnem szemben.

A sarokban a kis hűtő, benne hideg itókákkal, Gábor nem csak sört vett elő, hanem a sógorától nemrég kapott házi szilvapálinkáját is meg kellett kóstolni, aminek a deres üvegén látszott, hogy az bizony a fagyasztóban pihent azóta, várva a megfelelő alkalmat, hogy levegőhöz jusson. Ez most volt. Magyar ember mindig talál rá alkalmat.
Nem is kell mondanom, igencsak jólesett, jól lehűtött. Hideg sörrel öblítettük le. Beszélgettünk közben mindenről. Munkáról, kertről, autókról, nőkről.

A nap is kezdett már lassan lemenni, elmúlt már talán 8 óra is, de nem néztük. Andi úgysem várt, így, ha egy röpke félórával később érek haza, akkor is meglepetés leszek.
Ahogy ott iszogatunk, beszélgetünk, a nappaliban felkapcsolódik a villany, s megjelenik Mariann teljesen meztelenül, kezében egy törölközővel. A fürdőbe indult.
Szavunk elakadt, s mindkettőnk szeme a nappali ablakára tapadt. Főleg az enyém.

Régóta ismertük már egymást, fürdőruhában láttam többször is, de így még soha. Az a fajta nem kövér, de van mit rajta fogni típus. Nem látni a csontos részeit, mindenhol van rajta egy kis plusz, de csak annyi, amennyi pont kell, hogy kívánatos menyecske formát öltsön. Méretes két tenyérnyi mellei, szép nagy barna bimbóval, és lent egy kis háromszöggel.

Egészen más, mint az én Andim, aki alacsony, vékony termetű, de azért amolyan kis tenyérbe illő, tenyeret kitöltő cicikkel.
Ahogy Mariann átlibbent a nappalin be a fürdőbe, le sem vettem róla a szemem, megbabonázott. Megmozgatta a fantáziámat. Meg mást is. A rövidnadrágomat is meg kellett igazítani, amit Gábor is észrevett. Nem szólt semmit, csak mosolygott. Tetszett neki, hogy nem hagyott hidegen a látvány.
– Szívesen megmosnám a hátát is – próbáltam elviccelni a szitut, amire mindketten csak nevettünk, és kortyoltunk a hideg nedűből.
Figyelmünket ekkor elterelte egy autó, ami megállt a ház előtt. Illetve nem is a Gábor, hanem a szemben lakó Marika háza előtt.
Marika a kamaszodó fiával élt együtt. Nem volt férje, barátja, vagy legalábbis mi soha nem láttunk férfit nála. Nem az a bombázó típus, nem öltözött soha kihívóan, de közel a 40-hez is egyszerűen csinos, szemrevaló teremtés volt.

Meg is lepődtünk, hogy egy ismeretlen autó érkezett, benne egy ismeretlen férfival. Fantáziánk beindult, viccelődtünk is rajta, hogy Marikához érkezett a lovag, és biztos, hogy dugni jött. Legalább lesz egy jó éjszakája. Aztán megegyeztünk, hogy a Marikát azért, ha tehetnénk, mi is szívesen meglátogatnánk.
Ekkor már kiszállt a férfi az autóból. Egy 25-26 körüli 170-175 magas, rövid hajú, sportos, de nem az a kigyúrt típus. Elegánsan, ingben, vasalt nadrágban. Egy virágcsokrot, valamint egy üveg italt szorongatott a kezében.
– Na ugye, megmondtam, hogy dugni jött – jegyezte meg halkan Gábor.
Jó nevettünk rajta, de csak csendesen, meg ne hallja.
Ekkor olyan történt, amire nem számítottunk. Az úriember nem a Marika kapuját vette célba, hanem bizony a mi házunk csengőjét nyomta meg.
Ledermedtünk.

Ültünk szótlanul, és meredten bámultuk, amint az én kis feleségem egy rövid kis nyári ruhában kaput nyit, puszival, öleléssel üdvözli vendégét, majd eltűnnek a bejárati ajtónk mögött.
Az a se köpni se nyelni állapot lett úrrá rajtunk. Főleg rajtam. Pislogni is elfelejtettem, talán még levegőt sem vettem.
Gondolatok cikáztak a fejemben. Ki ez, miért, mióta, hogyan, mi legyen?
Gáborra néztem, aki engem nézett. Próbált leolvasni valamit az arcomról. Néztünk hol egymást, hol az immár zárt bejárati ajtónkat néhány percig. Sem ő, sem én nem tudtuk, hogy mit mondjunk. Főleg én.

Gábor törte meg a csendet, a könyörtelen igazsággal.
– Ez tényleg dugni jött – és lehet, hogy még igaza is van Gábornak.
Ekkor azt éreztem, hogy nem tudtam, mit gondoljak. Düh, csalódottság, és rengeteg kérdőjel. Csak ültem ott.
Innom kellett egyet. Töltöttünk egy-egy házit, megittuk, ekkor nyílt a fürdőszoba ajtaja. Kijött Mariann a nappaliba – bennünket továbbra sem látott, mert a nappaliban világított a lámpa – immár frissen üdén és ugyanolyan kívánatosan, miközben törölgeti magán a még vízpettyes részeket, elvonul az egyik szoba irányába.
Mindketten őt bámultuk. Ez segített lenyugodni egy kicsit, de megint Andi jutott az eszembe. Azok ott ketten vajon mit csinálhatnak? Eltelt már úgy negyedóra is.
– Menjünk, nézzük meg! – mondtam Gábornak.
– Biztos, hogy jó ötlet? – kérdezte.
A hangjában bizonytalanság volt. Akarta is meg nem is. Úgy gondolom, kíváncsi volt, de a kibontakozó botrányból ki akart maradni.
– Igen – mondtam határozottan.
Gábor értette, hogy eldöntöttem helyette is.

Féltem attól, amit esetleg látni fogok, féltem attól, hogy mit teszek, ha olyat látok, amit nem szeretnék. Mi van, ha csak beszélgetnek? Teljesen leégetem magam, ha beállítok és féltékenykedek, vagy botrányt csapok. Bár reménykedtem ebben a verzióban, de nagyon kevés esélyt éreztem rá.
Elindultunk. A nap is már lemenőben. Sötétedett. Átsurrantunk az utca másik oldalára.
A szívem a torkomban dobogott. Mintha betörni mennék a saját házamba.

Csendesen kinyitottuk a kaput, bementünk az ajtóig. Ott megálltunk, hallgatóztunk.
Bent zene szólt.
A szívem egyre hevesebben vert. A lakáskulcsot is majdnem elejtettem. Kikulcsoltam az ajtót, de nem mertem benyitni. Talán megijedtem.
Gábor néz rám, arcán a kérdés: És most?
– Menjünk hátra!
Nálunk hátul volt a nappali, konyha, étkező hármas, és az egész mögött egy nagy terasz. Fölmentünk.
Ablakok-ajtók zárva, reluxa leengedve.

Gábor talált egy rést. Az egyik reluxacsík nem zárt rendesen. Bekukucskált, és a szája elé tette a kezét.
Ott már biztos voltam benne, hogy nem beszélgetés folyik odabent.
Szerencsém volt nekem is. Egy virágcserép volt belül az ablakpárkányon, ami nem engedte, hogy a reluxa teljesen lemenjen a párkányig. Így én is találtam egy kis rést, amin benézhettem.

Megláttam a férfit, a lábát, háttal, rajta nadrág. Kicsit megnyugodtam. De akkor Gábor mit láthatott?
Táncoltak, egy lassú szám ment.

Ekkor fordultak, s látom, a férfi keze az én Andim kis piros ruhája alatt a fenekén. Azt a két gömbölyű félgömböt simogatja, szorongatja, amit én is nagyon szeretek rajta.
Mivel csak egy kis vízszintes csíkon látok be, lentebb kell hajolnom, hogy megnézzem az Andi arcát, hogy mit szól hozzá.
Szeme csukva, ajkuk összeforrva, szenvedélyesen csókolóznak.

Táncolnak összesimulva, az asztalon 2 pezsgőspohár, egy félig üres üveg. Az kb. 2-2 pohár.
Ismertem Andit. Hamar a fejébe tud szállni, ezért szokott inkább bort inni. Itt már tudtam, hogy elveszett az önuralma. Ezért engedte a férfi kezét a fenekén tartani.
Nem tudok moccanni sem. Már nincs a fejemben semmilyen gondolat, csak a kíváncsiság, és csak nézem őket. Vajon meddig mennek el, hogy Andi egyszer csak azt mondja, hogy elég?

Ekkor egy kicsit eltávolodnak egymástól, gondoltam, itt vége. De nem. A csók marad.
Ekkor látom meg Andi kezét. Azért nem ölelte át a férfi nyakát csók közben, mert be volt szorítva közéjük. Így lett egy kis távolság. De nem húzza ki, hanem félre nem érthető mozdulatokat tesz vele.

Simogatja a hímtagot, majd kigombolja a nadrágot, ami lecsúszik, és már a kezében is van a férfi Andi felé meredező farka.
Végigsimítja a fejétől a tövéig, egyik kezével benyúl a golyók alá, morzsolgatja őket, másikkal visszatér a hegyéhez, lehúzza a bőrt, majd miután párszor alulról végigsimította teljes hosszában, nem finomkodik vele, elkezdi verni.

Az eddig Andi fenekén élvezkedő kéz elindul fölfelé, magával viszi Andi kis piros ruháját is. Ahogy a ruha halad fölfelé, Andi is úgy emeli a kezét.
Először a kis piros tangája, majd napbarnított hasa, végül a kerek mellei is előkerülnek, majd Andi mosolygós arca. Azzal a kis huncut mosollyal a szája szélén, amitől én is elolvadok. Ilyenkor valami huncutság jár a kis fejében.

A gyönyörű zöld szemei csillognak. Ó, azok a gyönyörű szemek! Mikor először rám nézett vele, tudtam, hogy ez a nő kell nekem. De ezzel a csillogó szempárral most nem engem nézett.

A férfi megfogta a két kis szabadon levő halmot, megsimogatta, kicsit megszorította, majd a bimbókat is megcsipkedte. Látszott, hogy Andi ettől már teljesen begerjedt, és megfogta a férfit a mellkasánál, majd lökött rajta egyet. A bokáján levő nadrágtól nem tudott lépni, elvesztette az egyensúlyát, a mögötte levő kanapéra dőlt.
Andi azonnal rávetette magát a most már ég felé néző farokra. Kezébe vette, nyelvével körbenyalta a makkját, majd azt eltüntette a szájában, és csak a nyelvével játszott rajta, miközben a tövét a kezével egyre erősebben verte.

A férfi arcán döbbenet, szerintem így még nem bánt a férfiasságával senki. Mikor Andi először ezt csinálta velem, az valami fantasztikus érzés volt. Nem bírtam pár percnél tovább. Azt mondta, egyszer a barátnőjével egy pornófilmben látta, és nagyon megtetszett neki.
Nem kellett a férfinak sem sok. Amikor érezhette, hogy itt a vég, egyszerűen elnyelte az egész farkat, teljesen tövig, orra a hasfalába ütközött, s hagyta, hogy az egész a torkába kerüljön. Lenyelte az egészet. És míg lüktetett a fasz, addig a szájában tartotta. A férfi csak lihegett, alig kapott levegőt.

Ekkor már az én farkam is kőkemény volt. Ránéztem Gáborra, aki csak nézett a résen át, és kezével a nadrágján levő dudort simogatta, markolászta, le nem véve a szemét a feleségemről, és az ő élvezetes ténykedéséről.

Ekkor Andi kiengedte a lankadt farkat a szájából, és megcsókolta a férfit hosszasan, majd felállt. A férfi is.
Levette a maradék ruhát magáról, kibújt a nadrágjából. Lehúzta Andiról a kis piros tangáját, előkerült a gyönyörű, már nedves, csillogó sima puncija.
A férfi nyelve kezelésbe vette. Először csak kis csókokat a hasa aljára, combja tövére, egészen közel, ezzel megőrjítve Andit, aki már szemmel láthatóan nagyon szerette volna, hogy kényeztesse, kezelésbe vegye már nedves kis punciját. Nem is várta meg. Megfogta a faszi fejét, erősen rányomta a száját az ágyékára.

A férfi értette a kevésbé sem finomkodó célzást. Nyalni kezdte az ajkakat, bedugta nyelvét a nyíláson, majd rátért a csiklójára. Egyre gyorsabban.
Andi is egyre gyorsabban vette a levegőt, egyre erősebben nyomta a fejét a lába közé. Szemét becsukta, fejét hátrahajtotta, majd lábfejét megfeszítve, kezével a férfi fejét erősen fogva elélvezett, sikolyát visszafogva, mintha nem akarta volna, hogy valaki meghallja. Mintha sejtette volna.
A férfi meg csak nyalta nyelte Andi élvezetét, aki a kezeit maga mellé engedte, lábai ellazultak, szemét kinyitotta, arcán kielégült széles mosollyal, szemei megint csillogtak. Szája sarkában megint ott a huncut mosoly.
Fölállt, öntött még egy pohár pezsgőt. Szinte egy szuszra megitta, majd megfogta a férfi immár megint meredező farkát és elindultak a lépcső felé.
Még láttam, ahogy a lépcsőfordulóban megáll, szájába veszi, elnyeli párszor a dorongot, pár cuppanós csókot ad rá, majd továbbmennek az emeletre.
Gáborra néztem, keze már ekkor a nadrágjában volt, arcán széles mosoly ült, mikor visszanézett rám.
– Ez kurva jó! – suttogta.
Én is ezt mondtam volna, ha nem az én feleségem szopta volna egy idegen faszát, és nem az én Andim élvezett volna egy másik férfi nyelvjátékától.
– Az – mondtam csendesen.
– Most mi legyen? – nézett rám Gábor.

Mindkettőnk farka állt rendesen, dolgozott bennünk a pia, az adrenalin. Most már nem akartam semmiről lemaradni.
Felnéztünk, a fenti hálóban felkapcsolták a villanyt, majd le, de egy kisebb fény maradt. Valószínűleg az éjjeliszekrény lámpája.
– Menjünk mi is! – adtam ki a vezényszót.
Látni akartam a többit is. Nem is tudom miért, de látni akartam, hogyan dugja meg Andit ez az ember.
– Oda hogy jutunk föl? – mutatott az ablakra Gábor.
– Bemegyünk – mondtam.

Gábor csak nézett rám. Elgondolkodott, hogy most jön akkor a botrány része, amiben ő nem akarna részt venni.
Lenézett, ekkor döbbent rá, hogy a keze még mindig a nadrágjában. Úgy látszik, ez, meg a kíváncsiság erősebb volt, és győzött.
Elengedte merev dorongját, és elindult előre.

Az ajtó előtt lehúztuk a cipőnket, zokniban, lábujjhegyen beosontunk. Fel az emeletre.
A lépcsőn már hallottuk a semmivel össze nem téveszthető dugás hangjait.
Gábor végig az arcomat fürkészte. Várta, hogy mikor fog elszakadni nálam a cérna.
A lépcsőfokokat egyesével vettük, lapultunk a falhoz, nehogy lebukjunk. Mintha mi tennénk olyan dolgot, amiért büntetés jár. A saját házamban a saját feleségemet dugja egy vadidegen és én félek a lebukástól. Ilyen gondolatok jártak a fejemben.

Mikor felértünk, a háló ajtaja nyitva, az ágy nyikorgása hallatszott, és ahogy két meztelen test egymásnak csapódik.
Világos volt, hogy itt nem finom szeretkezés megy, hanem kemény baszás.

Az ajtó sarkából láttuk, hogy a faszi a hátán fekszik, a feleségem meg lovagol rajta, szerencsére nekünk háttal. De még hogy!
Kicsit előre dőlve, felénk formás feneke, alatta a farok, amely ki-be jár a punciba. Úgy, mintha igazi lovon ülne.
Megemeli a fenekét, addig, hogy még éppen ne csússzon ki, majd a saját súlyát hirtelen ráengedi, hogy tövig benne legyen. Ezt Andi nagyon szereti. Amikor ő irányíthat.
Ekkor tudom megnézni a férfi faszát. Elég közel van. Semmivel nem különb, nem nagyobb, nem jobb, mint az enyém. Akkor meg miért?
Eddig jutok a gondolatmenetben, amikor látom és hallom, hogy Andi már nagyon gyorsan veszi a levegőt, a férfi farka egyre csillogóbb a puncinedvektől.
Ezt megérezhette a férfi is, mert lefordítja magáról Andit. Majdnem odaszóltam, hogy ezt most miért, miért nem hagyja elélvezni?
Leszállt az ágyról, az ágy végébe húzta Andit, megfogta a két lábát, megemelte a plafon felé, szétnyitotta, és szépen lassan bevezette nedves barlangjába.
Amikor teljesen bent volt, ugyanolyan lassan kihúzta, de nem teljesen.

Andi a könyökén támaszkodott, nézte, és hatalmasakat sóhajtott. Kíváncsian néztem, hogy mi fog ebből kisülni, hiszen már az előbb majdnem elélvezett.
Csak az első behatolás volt ilyen lassú, elnyújtott. A következő már egy picit gyorsabb, majd egyre gyorsabban járt a farok az én Andim puncijában.
Ezt már nem bírta nézni, hátradőlt az ágyon, és egyre nagyobb sóhajok hagyták el a száját. Ekkor döbbentem rá, hogy az előbb, ha én láttam az arcát, akár ő is láthatott volna engem.

Ekkor már a férfi egyre gyorsabban dugta a puncit, és a kis feleségem hallhatóan egyre jobban élvezte. Egyre jobban cuppogott a puncija, egyre hangosabban sóhajtozott, nyögött, visított.A férfi nem állt le, egyre keményebben baszta a nedves puncit. Csattogott az ágyéka az Andi fenekéhez. Andi már egy perce csak élvezett, de a kemény farok az csak ostromolta még a punciját.

Én ilyenkor szoktam elmenni nagyjából, az élvezet belőlem is kiváltja az orgazmust, és egyszerre fejezzük be. De ez nem. Tovább nyomult a punciban.
Andit sem láttam még ilyen hosszan élvezni. Már levegőt is ritkábban vett, teste megfeszülve, a férfi meg, mint aki soha nem akarna elsülni, tovább nyomul.
Oldalra néztem, mellettem Gábor, élvezettel nézi, nadrágja a bokáján, és a farkát veri.

Sosnem figyeltem még meg, nem is volt rá alkalmam, de megnyugvással konstatáltam, hogy az ő mérete sem különbözik számottevően az enyémtől.
Visszanéztem, ekkor már a faszi is az élvezet határán. Épp ideje volt.
Kirántotta belőle, hogy a hasára élvezzen.

Itt már én sem bírtam magammal. Letoltam a nadrágomat, a férfi legnagyobb döbbenetére odaléptem, ellöktem onnan, megfogtam Andi két lábát, és ugyanolyan ütemben, ahogy a másik abbahagyta, baszni kezdtem Andit.

Minden düh benne volt ebben, de eközben is vigyáztam, hogy a drága szerelmem meg ne sérüljön.
Homályos volt még a tekintete az előbbi élvezettől, de azért látszott rajta, hogy felismert. Ekkor döbbent rá, hogy lebukott.
Magam sem tudom, hogy az ijedségtől, vagy a benne dolgozó dorongomtól egy nagyot sikított, hatalmasat rándult, és újból elélvezett.
Ezt már én sem bírtam tovább, éreztem a farkamon az összehúzódó hüvely szorítását, és kiadtam az elmúlt óra izgalmai alatt összegyűlt feszültséget.
Gyorsan kihúztam belőle nedves farkam, hogy még mielőtt magához térne az ámulatból, megcsókoljam és ezzel biztosítsam róla, hogy ettől függetlenül is még mindig nagyon szeretem.

Ekkor Gábor, aki eddig csak szemlélő volt, és teljesen el is feledkeztem róla, ő sem bírta tovább.
Az éppen üresen hagyott puncihoz lépett, rám nézett, majd Andira, s mivel egyikőnk sem ellenkezett – a pillanatnyi ámulattól nem is tudtunk –, lüktető farkát tövig benyomta. Mi csak ámulva néztük. Néhány perc után kirántotta, és Andi hasára élvezett.

Ekkor már egy szerelmes csókba voltunk összeforrva. Mire abbahagytuk, már sem a férfi, sem Gábor nem volt ott. Ekkor Andinál eltört a mécses. Sírt, zokogott.
– Bocsáss meg! Nem tudom, mi történt velem.
Nem mondtam semmit, megcsókoltam, szorosan magamhoz öleltem, érezze, hogy bármi történt, én akkor is szeretem.
Pár nap múlva Gáborral ültünk náluk a teraszon, ittuk a jó hideg sört, és elmesélte, mikor látta, hogy ők már feleslegesek, letessékelte a pasit a nappaliba, megvárta, míg felöltözik, kikísérte az autóhoz. Becsukta a házunk ajtaját, a kertkaput és hazament. Mariann erről semmit nem tud.
És elnézést kért, hogy így elszaladt vele a ló, de annyira fel volt izgulva az eseményektől, hogy nem tudta kihagyni a kínálkozó lehetőséget.
Ekkor nyílt a fürdőszoba ajtaja, kilépett rajta Mariann, fején a vörös haja törölközőbe tekerve, turbánt formázva, egy másik törölközővel törölgette magán a vízcseppeket.
Méretes cicijei hullámoztak, ahogy hol jobb, hol bal oldalt talált egy-egy vízcseppet.
Ugyanúgy megbabonázva ültem ott, mint azon a bizonyos estén. Nadrágomban éledező farkamat ismét meg kellett igazítani. Gábor ekkor nézett rám, csak mosolygott, majd ő is megigazította a nadrágját.
Mariann ismét a háló irányába tűnt el.