Anya rejszoló versenyt rendez a barátaimnak

Anya rejszoló versenyt rendez a barátaimnak

Szombat reggel lévén, még mindig az ágyon fekszem, miközben Imolára gondolok. Ő egy új csaj a környéken, talán néhány hete költöztek a szomszéd házba, akin egyből megakadt a szemem. Baromi szexi és jó fej, bár még csak egyszer sikerült vele összefutnom, de még kedves is, nem olyan nagyképű, mint a többi csaj.
A mellein akadt meg legelőször a szemem, mert neki van, ellentétben a többi lánnyal, akik tök laposak, ami alól Kitty kivétel, de ő idősebb is, mint a korombeli lányok, és egy cseppet sem jó fej.
Szóval fekszem az ágyon, és Imolán jár az eszem, miközben a farkamat simogatom, ami már meglehetősen kemény, és csak… Ekkor kinyílik az ajtóm, és anya néz be hozzám. Még jó, hogy a takaró még rajtam van.
– Péter van itt, hozzád jött.
– Engedd be!
Az ajtó kitárul, én meg kiugrok az ágyból, és magamra kapok egy gatyát.
– Szia – köszön rám a barátom. – Mit csinálsz ma?
– Még nem tudom – válaszolok az igazságnak megfelelően.
– Pedig benned bíztam, haver.
– Hát ezt most buktad. Nincs programom.
– Akkor menjünk nudizni, és bámuljuk a csajokat.
Kinézek az ablakon, mielőtt válaszolnék.
– Nem is süt a nap.
– Akkor csak a parkba menjünk ki, és bámuljuk a csajokat.
Ez már jobban hangzik.
Összepakolom az ágyam, majd leülök a számítógép elé, és bekapcsolom.
Amikor feláll a gép, az előző este nézett videó ismét megjelenik a képernyőn, amit persze Péter észre is vesz.
– Megvan! – kiált fel mögöttem.
– Mi van meg? – fordulok felé.
– Nézzünk pornót.
– Az uncsi – mondom rezignáltan, de Péter nem hagyja magát lerázni.
– Uncsi mi? Látom – mondja vigyorogva, és az ágyamra mutat, ahol egy jókora folt éktelenkedik.
– Az már régi.
Péter épp a foltomat analizálja, hiszen ő is szakértő ebben a témában, mármint a foltok gyártásában, amikor ismét kinyílik az ajtó, és anya néz be hozzám.
– Csináltam reggelit, jöttök enni?
– Megyek – mondom anyának, és tényleg mennék is, de ő még az ajtóban áll. – Mi az? – kérdezek rá.
– Már megint egy új folt. Mondtam már, hogy használj papírzsebkendőt.
– De anya, mondtam már, hogy abba nem fér bele, és még át is ereszti.
– Jól van na. Gyertek enni.
Elindulok anya után, amikor Péter mögém lép, és halkan, de jól hallhatóan megismétli, amit mondtam.
– Nem fér bele, mi?
Válasz helyett csak hátbaverem, és megyek utána, majd a konyhában leülünk az asztalhoz, és hozzálátunk a bundáskenyereket eltüntetni. Már épp az utolsót gyűröm a számba, amikor valaki csönget. Mire lenyelem, a konyhaajtóban megjelennek Vargáék, Pisti és a Matyi, anya meg mögöttük.
– No lám, milyen népszerű vagy ma – mondja anya.
– Sziasztok. Mi járatban?
– Unatkozunk, és úgy gondoltuk, hogy neked van valami ötleted, mivel üssük el a hétvégét.
– Kértek bundáskenyeret? – kérdezi tőlük anya.
– Nem. Köszönjük.
Megtörlöm a számat, majd felállok az asztaltól.
– Köszönöm a reggelit – mondom anyának, majd elindulok a szobámba, mire a három cimbora utánam iramodik.
A szobába belépve a két új jövevény egyből a monitoron látható képre néz.
– Hú, az a csaj már torkig van a pasival – mondja Matyi.
– Dehogy, épp most szopja le, nem látod? – reagál rá Pisti.
– Indítsd el, hogy lássuk, mi lesz a vége.
Lenyomom a startgombot, majd leülök az ágyam szélére, és bambán figyelem a három fickót, amint a nőnek drukkolva egyre izgatottabban szemlélik a képernyőn zajló eseményeket.
Én már legalább hússzor láttam ezt a videót, ezért rám már nincs olyan nagy hatással, ám a többiek igencsak élvezik.
– Nézd már, most egy másik faszt vesz a szájába.
– Igen, és milyen ügyesen szopja!
– Hú, még egy csaj érkezett.
– Ja, ja, és milyen jó csöcsei vannak.
– Egy ilyen nőt én is jól megszopatnék.
– Én meg is basznám – mondja Pisti, majd leül mellém az ágyra, előveszi a farkát, és hozzálát, hogy kiverje.
A többiek még drukkolnak a lányoknak, akik egymás után szopják a faszt, egyik a másiknak adja át, némelyik még meg is lovagolja.
Matyi is letolja a nadrágját, amiből előbukkan az álló farka, amire rámarkol, és vadul húzgálja.
Amikor vége a videónak, egy másik kezdődik, ami benne maradt a lejátszólistában, mire elhallgatnak, és várják az akciót.
Amíg a film bevezető része megy, a fiúk is leülnek mellém, és immár mindhárman a farkukat masszírozzák. Mivel tudom, hogy anya érzékenyen reagál azokra a foltokra, amelyek hamarosan elborítják a szobámat, előveszek egy doboz papírzsepit, és kiosztom nekik.
– Ha kérhetem, ezt használjátok!
– Csak mi? Te nem csapod ki?
– Még nem tudom. Talán.
A filmen időközben megjelenik egy nő, aki ledobálja magáról a ruháit, majd a medence mellett leheveredik egy napozóágyra, miközben a medencésfiú meglesi őt. Persze a nő tudja, hogy ott van, ezért úgy helyezkedik, hogy a férfi jól láthassa amint simogatja magát, ahogy a lábai között játszik magával. A férfi már jócskán felizgul tőle, amikor előveszi a méretes faszát, az már úgy áll, mint egy villanyoszlop.
A fiúk sorban ötletelnek, hogy mit kellene csinálni a nővel, hogy ők mit tennének vele. Egymás szavába vágva, egymást túlharsogva adják a tippeket.
Én inkább átülök a fotelbe, és onnan nézem a filmet, ami engem sem hagy hidegen, meredezik a farkam rendesen, de még mindig nem érzem, hogy rejszolni akarok a többiekkel.
Amíg ők egyre inkább belelovallják magukat az élvezetbe, én csendben ülök egymagam a fotelben, amikor kinyílik az ajtó, és anya néz be hozzám. Az első pillantása rám esik, majd ahogy elfordul, és meglátja a fiúkat, a szája elé kapja a kezét, és ledermedve nézi a jelenetet. Aztán amikor rájön, hogy mi is folyik valójában, visszavonul és halkan becsukja az ajtót. Lebuktunk.
A fiúk tovább verik a faszukat, a képernyőn a nő immár térdel a napozóágyon, miközben a pasi hátulról felváltva nyalja a pináját és a segglyukát, amit a nő rendkívüli módon élvez.
Én is előveszem a farkam, mert már szűken van a nadrágomban, és hozzálátok a kényeztetéséhez. Anyu már rajtakapott minket, így nem valószínű, hogy ismét benyit hozzánk.
Hogy jobban lássam a filmet, odaülök az ágy végére, és csatlakozok a többiekhez. Immár mind a négyen a filmet nézzük és rejszolunk. Időnként azért az ajtóra nézek, biztos, ami biztos alapon, nem szeretném, ha anya megint meglepne. Persze ha mégis benyit, nem tehetek ellene semmit.
Négyen ülünk egymás mellett, mind a négyen rejszolunk, de csak a három haverom kommentálja a filmen zajló eseményeket.
– Húzd be a függönyt, hogy jobban lássunk! – mondja Péter.
Igaza van, a bejövő fény miatt alig látszanak a létfontosságú szervek, ezért felállok, majd előttük ellépkedve az ablakhoz megyek, és behúzom a sötétítőfüggönyt. Persze én már láttam ezt a filmet is, tudom, hogy mi fog történni, ha megjelenik majd a színen a főhősnő lánya is.
Visszafordulok, hogy újra leüljek, amikor az ajtó melletti fotelre esik a pillantásom. Anyu ül benne, és nézi a videót. Gyorsan leülök, hogy ne is lássa a meredező farkamat, és csak szép szolidan nézem tovább a filmet. Nem úgy, mint a többiek.
A képernyőn feltűnik a bögyös szőke tinilány, aki ledobja magáról a semmit nem fedő bikinijét, majd odatérdel melléjük, egyszerűen kihúzza a méretes faszt anyu pinájából, majd a szájába veszi és szopja. Na ettől a fiúk szinte megvadulnak, és tovább biztatják őket, mindenféle pozíciót javasolva.
Ekkor megint odanézek a fotelba, és amit látok, attól alakad a szavam is. Anyu egyik lába a fotel karfáján, a másik egyenesen kinyújtva, miközben a felhúzott ruhája alatt matató keze vadul simogatja a punciját. A „vadul” nem csak költői kifejezés, hanem konkrét jelző arra, amit csinál. A feje hátravetve, a szemei csukva, és láthatóan épp most élvez el. Az egész teste remeg, amitől még plasztikusabb a látvány, ezért nem is tudom elszakítani róla a tekintetem. Amikor a remegése csillapodik, a lábait egymás mellé teszi, azt gondolom, hogy vége, elélvezett, ezért visszafordulok a monitor felé, ahol épp vége van a filmnek.
Egy kattanás és fény árad szét a szobában, ezzel együtt anyu hangja szakítja meg a programot.
– Jól van fiúk, vége a matinénak.
A hangra és a fényre a haverok összerezzennek, miközben a nadrágjukat kezdik felráncigálni magukra.
– Hohoooo… – töri meg ismét a csendet anyu hangja. – Ne olyan hevesen.
A kezek és a nadrágok megállnak a levegőben, ahogy az álló faszok is.
– Így nem mehettek el – mondja anyu, amit nem is értünk.
– Mire tetszik gondolni? – kérdezi Pisti.
– Mire is? – kérdezi anyu, miközben úgy tesz, mint aki gondolkodik. – Lássuk csak. Mit szólnátok egy versenyhez?
– Mire tetszik gondolni? – kérdezi most Matyi is.
– Toljátok le a nadrágot mindannyian, szeretném látni, hogy mekkora a farkatok.
Úgy tűnik ez már tetszik a srácoknak, mert azonnal engedelmeskednek.
– Te nem, a tiédet már láttam – mondja nekem, mire én megkönnyebbülten felhúzom a nadrágomat, és a fotelbe ülök.
Anyu odalép a srácokhoz, és végignéz rajtuk.
– Mi legyen a verseny? Van valakinek ötlete?
Mivel egyik sem válaszol, anyu adja meg a választ a saját kérdésére.
– Mondjuk… legyen… Mit szólnátok ahhoz, hogy a verseny legyen az, hogy melyikőtök tud messzebbre lőni?
– Mármint… úgy? – kérdezi Péter, miközben az arca egyre pirosabb.
– Igen, úgy. Aki a legmesszebbre tud ellőni, az kap valami meglepetést. Mit szóltok?
A fiúk egymás után bólintanak egyet.
– Legyen egy plusz mérkőzés is. Aki a leghamarabb élvez el, az különdíjat is fog kapni, és ha ugyanaz lesz a leggyorsabb és a legmesszebb lövő, akkor… nos, erre majd kitalálunk valamit.
– Álljatok egymás mellé sorba. Így ni. Kezdhetjük?
Megint bólogatás.
– Akkor start – adja meg a jelet anyu, mire mindhárman vadul elkezdenek rejszolni,
A jelenet annyire elképzelhetetlen, amiről álmomban sem gondoltam, hogy ilyen lehetséges, főleg nem anyutól. Bár, ha figyelembe veszem, hogy apa már nyolc éve nincs velünk, anyának meg azóta nem volt senkije, akkor már érthetőbb a dolog.
Ahogy nézem a fiúkat, amint anyu ott járkál előttük és csillogó szemmel nézi, ahogy a három felé meredező fasz mindjárt elsül, nekem is feláll. Én miért nem vehetek részt ebben? Anyu már számtalanszor rajtakapott rejszoláson, így nem lenne az olyan nagy gáz.
Gondoltam egy nagyot, és elővettem a farkam, hogy én se maradjak le a versenyről. Érzem ám, hogy baromira fel vagyok izgulva, ahogy a többiek is, bár én egy kicsit előnyben vagyok velük szemben, hiszen én hazai pályán versenyzek.
Amikor anyu látja a fiúkon, hogy közelítenek a célvonalhoz, kicsit elhátrál tőlük, és onnan nézi a mérkőzést, amikor rám pillant.
– Te nem vehetsz részt a versenyen.
– De miért nem? – kérdezem sértődötten.
– Mert tudom, hogy te gyors vagy, baromi messzire tudsz lőni, és ez nem lenne fair a többiekkel szemben.
Ez igaz is. Az elutasítást kissé nehezemre esik elfogadni, ám a válasz másik fele egy dicsérettel ér fel, vagyis én vagyok a legjobb, amitől a következő pillanatban elélvezek.
A gecim hosszan elszáll, majd Péter lábai előtt hullik a szőnyegre, ami meghaladja az eddigi lövéseim távolságát, valamint az a tény, hogy én lettem az első, nekem elég is.
A többiek még küzdenek, amiről a nyögések is árulkodnak. Az első győztes Matyi lett, aki a legelőször durrant el, ám neki csak a lábai elé hullanak a cseppjei. A második viszont a testvére, aki legalább egy méternyire ellő, ám ez messze elmarad az én lövésemtől, de még hátravan Péter.
Most már minden szempár őt lesi, hogy vajon utolsóként tud-e messzebbre élvezni, mint Pisti? Ez itt a kérdés. A bíró, vagy nevezzük zsűrinek, az anyám, kíváncsi tekintettel nézi a kezet, ami a faszt cibálja, aztán egy morgás kíséretében előtör Péterből az első adag, ami csak száll messzire, és a szőnyegen túl a parkettán végzi. A többi csak úgy kifröcsög belőle, az már nem is számít, ám az orgazmus még mindig pumpálja belőle az anyagot.
– Hurrá! – kiált fel az anyám, majd a két tenyerét összecsapva megtapsolja Pétert és Pistit, a két győztest.
Még mindig nem vagyok képes elhinni, hogy anyu ilyet csinál a barátaimmal.
– Mi lesz a nyereményünk? – teszi fel a kérdést Péter.
– Mi is legyen? – kérdez vissza anyu, miközben megint gondolkodik.
A fiúk előtt téblábol, majd, mint akinek ötlete támad, megáll Péter előtt, és feltesz neki egy kérdést.
– Cici vagy punci?
Péter csak néz rá bután, nem értve a kérdést.
– Cici vagy punci? – kérdezi anyu megint.
Péter előbb rám néz, majd a többiekre, miközben azon járhat az agya, hogy vajon mit is jelenthet a kérdés. Némi töprengés után vigyorogva válaszol.
– Cici – felel határozottan.
Anyu hátralép egyet, majd lassan elkezdi kigombolni magán az otthon viselt ruhát, miközben Péter le sem tudja venni róla a szemét. Amikor anyu az utolsó gombbal is végez, odalép Péter elé.
– Fogd meg! – mondja Péternek, akinek a szeme egyikről a másikra vándorol.
– Melyiket? – kérdez vissza ő, mire anyu dobbant egyet a lábával.
– Jaj, ne legyél már ilyen nyámnyila, mégis melyiket akarod megfogni?
– Mindkettőt – mondja Péter széles vigyorral az arcán.
Amikor mindkét kezével megmarkolja anya melleit, olyan képet vág, mintha még sosem fogott volna meg egyetlen mellet sem, pedig a történeteiből az derül ki, hogy mindig megcsöcsörészi a csajokat.
Anyu is élvezi a játékot, mert egyfolytában mosolyog, és halkan nyögdécsel. Amikor már percek óta tart a nyeremény átvétele, anyu elkezdi begombolni, a ruháját, és otthagyja Pétert.
Most Pisti előtt áll, és tőle is megkérdezi, amit az imént Pétertől.
– Cici vagy punci.
Pisti nem vacakol holmi gondolkodással, egyből rávágja.
– Punci.
Erre anyu megemeli a ruhája szélét, benyúl a lábai közé, és mélyen belenyúl a puncijába, aztán a nyálkás kezét Pisti elé tartja.
– Nyisd ki a szád!
Pisti nagyra tátja, mire anya belenyúl, és megforgatja az ujjait, amit a barátom élvezettel lenyalogat.
– Kérsz még?
Bólogat, de nem engedi el a kezét, anyu mégis elveszi tőle, hogy újra megmártsa magában, hogy aztán megint a szájába dugja.
Pisti lelkesen szopja le anyu kezéről a puncija nedveit, ám a negyedik mozdulatsor után már nem kap többet. Megigazítja magán a ruhát, majd elindul az ajtó felé, miközben odaszól nekünk.
– Jól van srácok, mára vége a matinénak, menjetek ki egy kicsit a szabadba, és foglaljátok el magatokat valami hasznos dologgal.

Anyu a konyhába megy, és folytatja a főzést, mi meg a kertben foglaljuk el magunkat. Pisti a fűnyírót nézegeti, majd be is indítja, de én rászólok, hogy hétvégén ez nem megengedett. Aztán a fűgereblyével kezdi összekotorni a leveleket, amíg Matyi a kerti bútorokat kezdi lemosni, Péter meg én a sövényt vágjuk rendbe. Mire minden elkészül, már dél van, ebédidő, így a fiúk is hazamennek.
Mi is leülünk az ebédlőasztalhoz, és csendben elfogyasztjuk anyu főztjét, majd a végén én csinálom meg a kávét, amit a verandán iszunk meg.
– Mit gondolsz fiam? Nem voltam túl rámenős?
– Miért gondolod?
– Mert… ilyet még nem csináltam, de valahogy előbújt belőlem a kisördög.
– Hát… nem is tudom.
– Csak őszintén.
– A fiúk élvezték, és azt hiszem, hogy te is.
– Na igen, nem is tudom mi ütött belém.
– Ha mindenkinek jó volt, akkor ezzel ne is foglalkozz többet.
– Gondolod?
– Hát persze.
– De én kigondoltam valamit.
– Mégis mit?
– Mit szólnál ahhoz, ha máskor is csinálnánk valamilyen huncutságot, egy vetélkedőt
– Én benne vagyok – mondom neki vigyorogva.

Egy héttel később ismét összejöttünk a szobámban, de ez alkalommal mást játszottunk. Ha érdekel, hogy mit, nézz vissza később, mert lehet, hogy megírom.