A nagypapa és az unoka
A kis kezeit a kilincsre teszi, majd lenyomja, és résnyire kinyitja az ajtót, hogy belessen a nagypapa szobájába. Évike szeret a nagypapánál lenni, mert mindig valami érdekes dolgot tudhat meg róla, saját magáról vagy a nagyvilágról. Otthon csak tévét lehet nézni, abban is csak mindenféle templomos, unalmas, műsor megy, amiben papok papolnak.
Amikor benéz az ajtó résén, azt látja, hogy a nagypapa az ágyon fekszik, és a pisilőjét simogatja, ami most sokkal nagyobb, mint máskor. Régebben is megleste már fürdés közben, vagy amikor a vécére ment. Otthon sose láthat ilyen érdekes dolgot, mert anyu és apu mindig elbújnak, amikor olyat csinálnak.
Évike nem érti, hogy mi történik ilyenkor, csak azt érzi, hogy izgatottá válik és egyre kíváncsibb arra, hogy a nagypapa mit csinál. Amikor már nem tud magán uralkodni, benyit a szobába, amire a nagypapi magára rántja a takaróját.
– Jó reggelt Papi. Mit csinálsz?
– Jó reggelt. Tévét nézek – mondja zavartan, majd a távirányítóval kikapcsolja a tévét, ám Évike még épp látta, hogy a képernyőn, egy bácsi pisilőjét egy néni a szájába veszi.
Évike odaszalad az ágyhoz, majd felmászik rá, és bebújik a nagypapa mellé a takaró alá.
– Én is nézhetem, amit te?
– Nem. Te még kicsi vagy ehhez. Inkább találjuk ki, hogy mit szeretnél kapni a szülinapodra. Nos? Mit szeretnél?
– Nem is tudom – mondja a kislány affektálva. – Tavaly egy tortát kaptam, amin tizenkét gyertya volt, most olyat kérek, amin tizenhárom van.
– Hát persze. A szülinaposnak jár a torta, de vajon mit szeretnél még? Játékot? Ruhát?
– Ezt még nem tudom.
– Jól van, semmi baj, még van egy heted, hogy kitaláld.
– Anyuék hazajönnek a szülinapomra?
– Sajnos nem. Ők most egy zarándoklaton vesznek részt, amin…
– Mi az a zarándoklat?
– Mikor az emberek elmennek valahova, ahol valami szent ereklye van, és ott imádkoznak.
– Én nem fogok zarándokolni – mondja Évike, majd még közelebb bújik az öreghez. – Kapcsold be a tévét és nézzünk valami jót.
A nagypapi kézbe veszi a távirányítót, majd bekapcsolja a tévét, amiben még most is az a pornó megy, amit akkor nézett, amikor Évike benyitott. Egy gyors mozdulattal átkapcsol egy másik csatornára, ám Évike felkiált.
– Ne ezt nézzük, hanem ami az előbb volt!
– Te még nem nézhetsz olyat.
– Miért nem?
– Mert az felnőtteknek való.
– Amikor bejöttem, te is úgy csináltál, mint az előbb az a bácsi. Az mire jó?
– Hát… tudod, amikor nagyon kell pisilni, akkor kell ilyet csinálni, és akkor elmúlik.
– Nekem is kell pisilni. Akkor én is csinálhatom?
– Ha nagyon kell, akkor igen.
– Nagypapi. Nekem miért nincs olyan nagy pisilőm, mint neked?
– Mert te kislány vagy, és neked másmilyen.
– De nekem nincs ott semmi, csak egy lyuk.
– Igen, ez így van rendjén.
A nagypapa és Évike csendben nézik a rajzfilmet, amikor Évike lihegésére figyel fel az öreg. Amikor ránéz, azt látja, hogy a kislány csukott szemmel és piros arccal fekszik mellette, és egyre jobban liheg, majd a következő pillanatban egy nagy sóhaj kíséretében kinyitja a szemét, és a nagypapára néz.
– Te becsaptál engem – mondja neki szemrehányóan.
– Ugyan mivel?
– Megsimogattam a pisilőmet, ahogy te is csináltad, csak nekem nincs olyan, mint neked, de nagyon jó volt. Csakhogy most még jobban kell pisilnem.
– Akkor menj ki gyorsan, nehogy az ágyba menjen!
Évike kiugrik az ágyból, majd kiszalad a szobából, de alig egy perc múlva ismét bebújik az öreg mellé.
– Neked is kell pisilni?
– Igen, mindjárt kimegyek.
– Várj csak! Azt mondtad, hogyha megsimogatod a pisilődet, akkor elmúlik. Mi van, ha nem jól csináltad? Próbáld meg újra.
– Nem, nem. Inkább kimegyek.
– Megvan. Tudod mit csináljunk?
– Na mit?
– Majd én megsimogatom neked – mondja a kislány nevetve, majd a takaró alá nyúlva, a kezébe veszi a nagypapa farkát. – Hú de vastag.
A nagypapa kétségek közt tűri, hogy a kislány simogassa, bár tudja, hogy ezt nem szabad, de az érzés magával ragadja. A kislány érintésére olyan hevesen reagál, hogy képtelen ellenállni, így csak élvezi a helyzetet.
– Ha ilyen kemény, akkor, hogy fér be a nadrágodba?
– Csak ilyenkor… ennyire… kemény… máskor nem.
– Értem. Kell még pisilni?
– Most nem.
Évike lerántja az öreg takaróját, majd, amikor meglátja annak a hatalmas farkát, szinte megijed tőle.
– Hú, ez tényleg nagyon nagy, és nagyon kemény.
– …
– Jól csinálom? Kell még pisilni?
Az öreg nem válaszol, nem is bírna mert a lélegzete is elakad, amikor az orgazmus feltör belőle. Amint Évike a kis kezével markolja, és ütemesen húzgálja rajta a bőrt, az öreg egyszer csak elélvez. A feltörő sperma először felrepül, majd a takaróra hullik vissza, ám a többi csak simán kifolyik belőle, rá a kislány kezére, majd az öreg zacsiján megáll.
– Fúj, mi ez? – kérdezi a kislány, a felemelt kezét nézve.
– Ez azt jelenti, hogy jól csináltad. Ügyes vagy.
– Tényleg? Akkor jó. De… most…
Évike csodálkozva nézi, amint az öreg farka egyre kisebb és kisebb lesz. A gecis kezével megfogja az apróra töpörödett faszt, mintha játszana vele.
– Miért lett most ilyen kicsi?
– Mert már nem kell pisilni. Na eriggyé, mosd meg a kezed, ne fogjál meg vele semmit.
Évike megint kiszalad, majd néhány perc elteltével ismét az öreg mellett fekszik.
– Tudod, hogy fincsi, ami kijött belőled?
– Te megkóstoltad?
– Igen, és mert ízlett, mindet lenyaltam a kezemről. Csak utána mostam meg a kezem, mert ragacsos lett.
Az öreg egy szó nélkül felkel az ágyból, majd magára húzza a nadrágját, és kimegy a szobából. A nap hátralevő részében, a szokásos tennivalón kívül semmi nem történt.
***
Másnap reggel Évike megint meglesi a nagypapát, akinek most nem kell pisilni és nem is simogatja meg a pisilőjét. Amikor benyit a szobába, felmászik az ágyra, és megint bebújik a takaró alá.
– Jó reggelt nagypapi.
– Jó reggelt.
– Ma nem kell pisilned?
– Már elintéztem – mondja az öreg, majd nevetésben tör ki, amikor meglátja, hogy a farkas eszén megint túljárt a gyalogkakukk.
– Ezt már láttam. Nagyon jó.
– Én még nem láttam, de tetszik.
– Nagypapi. Kérdezhetek valamit?
– Persze kislányom.
– Ma is adsz nekem abból a fincsi krémből?
– Nem.
– De miért?
– Mert nem szabad.
– Tegnap még szabad volt?
– Nem, akkor sem, és soha többet nem tehetünk ilyet, mert ez rossz dolog. Sőt, a szüleidnek sem beszélhetsz róla, mert akkor engem soha többet nem fogsz látni.
– Miért? Itthagysz minket?
– Valahogy úgy. Börtönbe zárnak.
– De hát miért, ez annyira jó. Miért büntetik meg azokat, akik jót csinálnak?
– Mert ezt csak néhányan érzik jónak, de valójában rossz dolog, nagyon rossz.
– Értem. Akkor most már nem is csinálunk többet ilyet?
– Nem.
– Légyszi, csak még egyszer!
– Nem lehet.
– Hát jó, akkor megmondom anyuéknak.
– Azt ne tedd, nem szeretném a hátralévő életemet börtönben tölteni, mert… akkor soha nem láthatnám az én édes kis unokámat.
– Na jó. Kössünk üzletet. Ha újra csináljuk, akkor nem mondom el nekik, de ha nem, akkor…
Évike most kezébe veszi a mobilját, és úgy csinál, mintha telefonálna. Amikor már úgy dönt, hogy eleget csörgött a telefon, elkezd beszélni. „Szia anyu, képzeld el mi történt, a nagypapa a kezembe nyomta a pisilőjét, és azt kérte, hogy húzgáljam, aztán a végén a kezemre folyt az a fehér izé, és azt mondta, hogy nyaljam le, mert az nagyon finom, és én megtettem és tényleg finom volt, de a nagypapa már nem akar…”
– Jól van, elég legyen! – kiált fel a nagypapa, majd megadóan lerúgja magáról a takarót, és letolja a pizsamanadrágját is. – Így már jó lesz? – kérdezi a lánytól dühösen.
– Igen, így már tetszik.
Évike megfogja az öreg kókadt farkát, és ahogy előző nap is csinálta, húzgálni kezdi. Láss csodát, a lankadt faszból hamar nagy és kemény fasz lett, amit Évike élvezettel húzgált. Amikor eljött az ideje, hogy előtörjön belőle az a fehér és fincsi szósz, a kislány a száját rátapasztja a faszra, és olyan ügyesen szopja, hogy az öreg egy pillanat alatt elélvez.
Amikor már nincs benne több, Évike megtörli a száját, és vigyorogva mondja a nagypapinak.
– Tényleg elhitted, hogy beárulnálak? Á, dehogy. Hol találnék meg egy ilyen kedves nagypapát, aki ilyen jó hozzám?
