A férfi erogén zónái
Erosz a görög mitológiában a testi szerelem istene. Talán úgy is lehetne nevezni, hogy a szexuális vágy megvalósulására buzdító, csábító szellem, de lehetne úgyis nevezni, hogy a „test ördöge”. Az erotika felkészítés, előkészületi állapot a nemi együttlétre. Az erotikus gondolatok, akár partner nélkül is eláraszthatják a tudatot, sőt álomban is működhet. Ennek nemcsak az erotikus álmok a megszemélyesítői, hanem az ébredéskor tapasztalható erekció vagy éppen – főleg kamaszkorban – az éjszakai spontán ejakuláció.
Ezekre a tudat híján működő élettani történésekre az egyszerűség és a biológiai állapot a jellemző. Kivételek azok az álom-szimbólumok, amelyeknek megfejtése már a mélylélektan tárgykörébe tartozik. „anyám, az álmok nem hazudnak..” írja Petőfi, s ez bizony igaz akkor is, ha első „látásra” és hallásra az álom tartalom érthetetlennek, olykor badarságnak tűnik. Az álmok a tudatalatti vágy-fantáziák tükrei.
A valóságban pedig az erotika, bármennyire is a nemiség kísérőjelensége, a legmagasabb nemi kultúráltságnak lehet a megjelenítése. Mindenki rendelkezik valamilyen „mennyiségű” szexuális tartalommal, s az egyénre jellemző energiát képvisel. Vannak kifejezetten jó szexualitással megáldott férfiak és vannak, akik hyposzexualitásuk miatt kevésbé aktívak, vagy akár emiatt tartózkodnak is a nemi együttlétektől. Olyanok is akadnak, akiknek pszichoszexuális fejlődésüket megzavartak a környezeti, emberi tényezők, s ők teljesen elfordultak az életnek ezen részétől Ők aszexuálisok, akik pedig csak gyér és ritka érdeklődést mutatnak a téma iránt: a hyposzexuálisok.
Minél gyérebb az egyén szexuális hajtóerejének energiája, annál nagyobb szüksége van az előjáték erotikát fokozó történéseire, a partner szexepiles magatartására, vagy éppen küllemére. A múlt század elején, a viktóriánus kor gyümölcseként, a szemérem kötelező női erény volt. A hosszú szoknyákból elővillanó női boka, erotikus hatással volt a férfiakra. Napjainkban viszont a nők szinte meztelenre vetkőzve, átlátszó semmikben mutatkoznak nyilvánosan, olykor a női szükséges fehérneműt elhagyva rezegtetik rugalmas vagy kevésbé esztétikus mellüket. Ez a nagy szabadosság és a nők kezdeményező magatartása olykor pont a fordított eredményt éri el, mint amit megcélzott.
Az ősi „hím-aktivitást” jelentősen gátolja a női ki- és feltárulkozás, erről árulkodik az a sok szexuális zavar, ami a fiatal generációt gátolja az egészséges libidó kialakulásában és újra termelődésében. Minden nőben meg vannak azok a gének, amelyek nemcsak mozgósítani képesek a férfi nemi vágyát, de amivel jól gazdálkodva egy életen át fenntarthatja párja érdeklődését maga iránt. Csakhogy ezzel az adottsággal bánni kell és ugyanúgy szükség van a férfi nemi étvágyának felkeltésére, mint ahogy, mint tudjuk „az éhség a legjobb szakács”.
A közvetlen testi kapcsolat során rangsorolhatók azok a testi zónák, amelyekkel a libidó fokozható, ha erre szükség van. A jó szexualitású férfi testének egész bőrfelületén érzékeny. A látvány és tapintás együtt képesek növelni a szexuális feszültséget, s minél nagyobb ez a feszültség, annál nagyobb hatású annak oldása, intenzívebb a gyönyör érzete.
Ezen túl a nyak háti része, a fül gyöngéd ingerlése az ott található idegvégződések miatt fokozzák a közösülési kedvet. Ezen túl térdhajlat belső oldala, a fenékizmok simogatása is hatásos. A férfi hasa, és combjainak belső része atavisztikus, ősi rögzülések miatt, amíg a nemi aktus formája – állatoknál ma is így van – ez volt megőrizte ez a tájék az alacsony ingerküszöböt, s ezért a jól reagáló képességet is. A comb belső felületén lévő u.n. szabó izom erőteljes simogatására a herék kissé felhúzódnak és ennek erotikus hatása felér egy, a herét konkrétan érint ingerrel.
Az ébrényi élet korai fejlődési szakaszában az ember „egynemű”. Igaz, hogy a kromoszomális program (XX. XY) már kód szinten jelzi az egyén nemét, de a nemi szerv fejlődése a 7-8. embrionális hétig közös. Csak később, amikor már a kislányembrióban kifejlődik a petefészek szövete, kisfiúban a hereállomány, ezek termelni kezdik a női- illetve férfi hormont, akkor válik ketté a korábbi közös alap. Ez a közös alap a női nemi szerv. Ebből az ősi „közösködésből” megtartott idegsejti csoportosulás a férfinél is meg van, noha neki nem lesz szüksége erre a képződményre, amely a csecsemő táplálásának centruma. A nemi differenciálódás idején a speciális sejtcsoportok már korábban a „helyükre” rendeződtek, csakúgy, mint kislánynál a csikló tájékon összegyűlt sok millió neuron. Ezeknek az a hivatása, ha az egyed férfi lesz, a klitorisz tovább növekedve hímvesszővé alakul, amelynek sokféle működéséhez gazdag idegellátottságra van szükség. A közös nemi szerv fejlődés legpregnánsabb bizonyítéka a férfi herezacskóján látszó összenövési forradása a nagy ajkaknak, amely a lánynál nyitott marad.
Így érthető, hogy a férfinek is érzékeny a mellbimbója, amelynek ingerelhetősége miatt kerül az erogén zónák közé. Természetesen a hímvessző és a herék direkt ingerlése a lehatásosabb, de akinek erre a közvetlen ingerlésre nincs szüksége, mert enélkül is akcióképes, annál nem is érdemes ez gyakorítani, főleg azokban az esetekben, ahol a direkt ingerlés jelentősen sietteti a magömlést. Nem az a cél, hogy mihamarabb vége legyen a szeretkezésnek, hanem az, hogy mindkét fél csúcsélményének elérése után fejeződjék be az aktus.
Ismerd meg a nők erogén zónáit is: katt ide!
