Anya és lánya, avagy tolvajok az irodámban

Anya és lánya, avagy tolvajok az irodámban

Belépek az irodámba, majd leteszem az asztalra a papírszatyrot, amiben az ebédem van. A közeli gyorsétterem kínálatából választottam egy újdonságot, ami felkeltette az érdeklődésemet, pedig én szinte soha nem eszem meg az ilyen ételnek látszó valamiket, de ez most kivétel.
Jól néz ki, jó az illata, így hát hozzálátok, hogy befaljam az egészet, mert már nagyon éhes vagyok. Szépen elrendezem magam előtt, majd a kezembe veszem az egyik szendvicset, kitátom a számat, majd úgy is maradok, megáll a mozdulatom, és csak nézek az ajtóra, ahonnan az erőteljes kopogást hallom.
– Gyere be! – szólok ki hangosan, majd leteszem a kaját, és letakarom egy szalvétával.

Az ajtó hirtelen kivágódik, és az egyik pénztáros csaj dugja be a fejét a nyíláson, én meg kíváncsian nézek rá.
– Főnök! Jó lenne, ha intézkednél. Sürgős.
– Mi történt, Ica? – kérdezem tőle, miközben felállok, és lépek egyet felé.
– Két nő. Loptak az üzletben, és most cirkuszolnak.
– Megyek.

Ica előttem lépdel, én meg követem, miközben most is a seggét bámulom, ahogy máskor is, hiszen észbontóan formás, és úgy riszálja, mint… Nem kell messzire menni, hiszen a kasszák közel vannak az irodámhoz. A kassza mögött valóban áll két megszeppent nő, az egyik egészen fiatal, a másik meg akár az anyja is lehetne. Körülöttük még három alkalmazottam áll, valósággal a sarokba szorítva őket.
Amikor megállok a tumultus előtt, a két nő még ijedtebben néz rám, mint eddig, a munkatársaim meg egyszerre beszélve lassan félrehúzódnak előlem.

– Ők azok – mondja Ica, miközben az egyik ujjával feléjük mutat.
– Közönöm, Ica. Kérem, jöjjenek velem.

Ez a két nőnek szól, de az alkalmazottak is velem jönnek, mégpedig úgy, hogy a két tolvajt körbevéve meggátolják, ha esetleg le akarnának lépni. Az irodámba belépve az egész társaság jön mögöttem, ketten megállnak az ajtóban, a másik kettő meg az asztalomra teszi a bűnjeleket, amíg én a két nőt hellyel kínálom.

Miután leülnek, a többieket elküldöm.
– Köszönöm, mehettek vissza a munkához.
Sorban kifordulnak az ajtón, csak Ica marad bent velem, aki szigorú arckifejezéssel nézi a két idegent.
– Jól van, Ica, most már minden rendben, elmehetsz.

Amint megfordul, hogy távozzon, ismét csak a seggét bámulom, és mintha tudná, hogy nézem, kicsit meg is riszálja amint becsukja maga mögött az ajtót. Utánalépek, és bezárom az ajtót, majd ismét feléjük fordulok.
– Nos… – mondom csak úgy magam elé, amikor az idősebb nő jajveszékelni kezd.
– Kérem, legyen irgalmas velünk, ne hívj a rendőrséget, hiszen visszaadtunk mindent, és megígérjük, hogy többet nem teszünk ilyet, és még azt is, hogy…

Mielőtt még mást is mondhatna, felemelem a mutatóujjam, mire a nő hirtelen elhallgat, de egy pillanattal később még hozzáteszi.
– Megteszek bármit, csak ne hívja a rendőrséget.

Csak most jutok el odáig, hogy megnézzem őket. A nő nagyjából annyi idős lehet, mint én, a lány talán 18 éves. Mivel kint kánikula van, itt bent meg működik a légkondi, az idősebb nőnek a vékony anyagú ruháját majd’ átszúrja a bimbója. A lánynak meg olyan könnyed a felsője, hogy időnként az ő mellei is kivillannak. Micsoda látvány!

Te is pornóíró vagy?

– Beismeritek, hogy az asztalon lévő termékeket megpróbáltátok ellopni?
– Igen – mondja az idősebbik. – Ugye nálad sincs más? – kérdezi most a lánytól.
A kérdezett nem válaszol, csak lehajtott fejjel nézi a papucsba bújtatott lábait.
– Erzsi! Mi van még nálad?
A kérdezetten jól látható, hogy egyre idegesebb, a kezeit tördeli, és mintha remegne is.
– Van még nálad valami? – kérdezem tőle most én is.
– Nincs! – fakad ki a lány, de ahogy felnéz rám, az arcán a dühön kívül azt is látom, hogy sír, és talán nem mond igazat.

A nő most feláll, odaguggol a lány mellé, letörli az arcáról a könnyeit, majd egészen halkan, a füléhez hajolva beszél hozzá.
– Jaj, kicsikém, ha még van nálad valami, akkor azt le kell tenned. Úgy érzem, hogy ez a kedves ember elenged minket, ha ezt megteszed – a nő felnéz rám, mintha megerősítést várna, aztán tovább beszél a lányához. – Ha nem teszed meg, akkor nagy bajban leszünk, ezt ugye megérted.

Most a lányon a sor, hogy az anyja fülébe súgjon. A nő csak hallgatja egy pillanatig, majd a szemei kikerekednek, az arcán a rémület jelei láthatóak. Amikor befejezik a sugdolózást, a nő feláll előttem, mélyen a szemembe néz, majd megszólal.
– Kérem, engedjen el minket! Megteszek bármit, amit csak kíván, csak engedjen el.
– Miért tenném? – kérdezek vissza.

A nő lehajtott fejjel áll előttem, majd amikor megmozdul, a kezeit a vállához emeli, hogy a ruha pántját letolja róla. Előbb az egyiket, majd a másikat is, amitől a ruhája a padlóra hullik, és feltárul előttem a meztelen valóság, amitől szóhoz sem jutok.

Mielőtt bármit reagálnék, a nő letérdel előttem, és szakértő mozdulatokkal kioldja a nadrágom övét, majd a következő pillanatban a farkamat a kezébe fogva a makkomat a szájába veszi, és a nyelvével játszani kezd rajta.

– Ugyan már. Erre semmi szükség – mondom neki, miközben megpróbálom eltaszítani magamtól, de ő nem engedi, úgy markolja a seggem, hogy mozdulni sem bírok a szorításában. Vagy talán nem is akarok, inkább átadom magam az élvezetnek.
Amíg a nő a farkam szopja, a pillantásom a lányra esik, aki döbbenten nézi a jelenetet.
– Anya, ne csináld ezt! Hallod? Inkább visszaadom, ami nálam van.

Az anyja nem reagál, úgy tűnik, ő is élvezi a szopást, helyette én válaszolok neki.
– Már késő. Előbb kellett volna.
– Anyaaa… Ne csináld, kérlek!

Anyu csak egy pillantást vet rá, amikor a lány felhúzza a ruháját a derekáig majd a lábait széttárva a puncijában kezd kotorászni. Talán meggondolta a dolgot, és ő is magához nyúl, de kicsit fura az, ahogy az ujjait magába mélyeszti. Több figyelmet nem is fordítok rá, inkább anyu szájára koncentrálok, mert rá kell jönnöm, hogy amit csinál, az kibaszott jó, kevés olyan nő van, aki ilyen finoman tud szopni.
– Anyu! Ne csináld kérlek, mindjárt visszaadom, amit elvettem.

Az előttem térdelő anyu ügyet sem vet rá, elfoglalja őt a farkam kényeztetése, én magam is csak egy pillantásra méltatom, ami után rátapad a tekintetem. Hihetetlen, amit látok.

A lány keze nem is megujjazza magát – és erre csak most jövök rá –, hanem a lopott árut akarja visszaadni, ahogy mondta is, de erre nem gondoltam volna. A turkálás eredményeképpen a puncijából kibukkan valami, amit elsőre nem tudok beazonosítani. Amint próbálja megfogni, kihúzni magából, akkor jövök rá, hogy ez egy piásüveg, megismerem a címkét az üveg nyakán.
Erőlködve próbál tőle megszabadulni, hiszen ez egy félliteres üveg, ami nem kicsi, inkább azon csodálkozom, hogy miként tudta felnyomni magába.

– Anya, segíts! Nem bírom kiszedni.
De anya nem segít, inkább elenged, felül az asztalom szélére, majd maga elé rángat, és az ingemet kezdi kigombolni. Miután sikerrel jár, lecibálja rólam, majd úgy ránt magához, amitől a farkam, simán becsusszan a nedves pinájába.
– Anya, nem kell ezt tenned, mindjárt kint van, aztán hazamegyünk.

Anya úgy húz magához, hogy képtelen vagyok ellenállni, ám a lány nyögdécselése kíváncsivá tesz. Amikor ránézek, épp két kézzel markolja az üveg nyakát, úgy tűnik meg tud vele birkózni, és talán hamarosan kint lesz belőle a lopott pia.

Az erőfeszítését siker koronázza, mert egy hangos cuppanás kíséretében a flaska kijön belőle, amit egy szolid vigyorral nyugtáz, majd feláll, az üveget leteszi az asztalomra, közvetlenül a szendvicsem mellé, miközben az üvegről az asztallapjára folyik a nedvesség, ami eddig a punciját síkosította.

A kicsi lány ekkor meglep engem, ahogy anyut is, mert elém áll, megtaszít, és dühösen rám szól.
– Engedd el az anyámat, ő nem tehet semmiről, én loptam a piát.

Mivel a farkam kicsusszant anyuból, most Erzsin a sor, hogy jóvátegye a bűnét. Letérdel előttem, majd olyan vad szopásba kezd, ami még anyut is túlszárnyalja. Igazi tehetség. Amíg ő a szopással van elfoglalva, anyu lemászik az asztalról, és hozzámdörgöli a melleit, simogat, ahol ér, miközben a lányát instruálja.- Ne kapkodj, inkább érzékien csináld, ahogy tanítottalak, hiszen van még időnk.
Ahogy ezt kimondja elém penderül, és a szemembe nézve megkérdezi.
– Ugye van még időnk?

Válaszolni nem tudok, mert a kis bestia igazán érti a dolgát, így csak egy nyögésre telik tőlem, de ez nem zavarja, és tovább beszél.
– Jól tud szopni, ugye? Én tanított meg őt. Erzsi, vedd le a ruhád!
A lány csak felnéz, és szopja tovább a farkam.
– Vedd már le a ruhád! – szól rá újra, mire ő elengedi a farkam, majd lassan kioldja a ruhája vállpántját, ami csak lecsúszik róla, pont, mint anyu esetében.
– Na, hogy tetszik? – kérdezi megint tőlem.
– Nagyon szép.
– Szeretnéd megbaszni, ugye?
– Hát…
– Na, gyere ide – mondja Erzsinek, miközben odahúzza őt az asztalhoz, és hassal ráfekteti, a kajámat meg az egyéb holmimat meg egyszerűen félrekotorja.

Amikor a lány az asztalon hasal, ő odalép hozzá, két kézzel megfogja a farpofáit, és széthúzza.
– Szép, ugye? Na gyere, és kúrd meg alaposan!

Odalépek mögé, majd a farkam odaillesztem a rózsaszín puncijához, amikor eszembe jut a piásüveg. Huhhh… Ha az befért neki, akkor nem lehet semmi baj, úgyhogy tövig belenyomom a faszomat, hogy alaposan megkúrjam.
Keményen döngetem, amitől a lány hangosan nyög és jajgat, én meg egyre közelebb kerülök az orgazmushoz, érzem, hogy mindjárt elélvezek, amikor anyu megállít.
– Várj egy kicsit! – mondja, a kezét a mellemnek támasztva, amivel könnyedén hátratol kissé. – Most a fenekét is meg kell basznod, azt is nagyon szereti.

Kiveszi a lányából a faszomat, majd lehajol, a szájába veszi, és alaposan benyálazza, ami valójában tök felesleges, hiszen a lány olyan nedves, hogy a farkamról is csöpög a nedve.
Amikor ezzel végez, odailleszti a makkomat az ánuszához.
– Na, nyomjad neki!

Én meg nyomom, és láss csodát, olyan könnyedén csúszik bele, mint forró kés a vajba. Miközben én seggbekúrom a lányt, az anyja az egyik kezével a fenekét simogatja, a másikkal meg saját magát izgatja, és a fülembe liheg. A lány egyre hangosabban nyüszít és dobálja magát, de én nem lassítok, már el akarok élvezni, és erre a legjobb hely, egy ilyen kis formás segg.
– Gyorsabban! – mondja anyu, de én már nem tudok gyorsabban, legfeljebb erősebben, de a lány így is hamar a csúcsra ér.
Mire kettőt nyomok, érzem rajta a remegést és hallom ahogy nyüszít, mint egy kiskutya. Talán félpercig is eltart nála az orgazmus, ám amikor vége, eltol magától, majd lemászik az asztalról, és leül a székre, ahol tovább remeg.

Én meg ott állok álló fasszal, és kielégületlenül, amikor anyu megint elém térdel, hogy kiszopjon, de én megállítom.
– Ne! Inkább hasalj az asztalra!
A nő szinte azonnal megteszi, amit mondok, én meg betolnám a farkam a puncijába, de ő megállít.
– Ne a pinámba, inkább a seggem basszad!

Az ánuszába tolom a faszom, ami neki is könnyen becsúszik, így hát alaposan megbaszom őt hátulról, mielőtt még erről is lemaradok. Amikor megfeszülök, és épp elindul bennem a folyam, ő ellök magától, majd letérdel elém, és két kézzel veri ki a farkam, így az összes gecim az arcára a nyakára és a melleire megy, amit az egyik kezével beledörzsöl a bőrébe.

Amikor vége van az aktusnak, és megfordulok, a lány már felöltözve áll az ajtó előtt, a tekintete megint olyan szomorú, mint az elején, amikor megszólal.
– Most már elmehetünk? – kérdezi tőlem, szemlesütve.
– Engedd őt el. Én itt maradok, ha akarod.
– Jól van – mondom, majd az ajtóhoz lépek, és kinyitom.

Az ajtó takarásából látom, ahogy a nők felém néznek, és a lányra, aki épp kilép az ajtón, és elindul a kijárat felé.
– Engedjétek elmenni.
A nők nem mozdulnak, csak néznek rám, és a távozó Erzsire. Aztán becsukom az ajtót, és be is zárom. Az anya ott áll előttem, még most is meztelenül, és csak annyit mond:
– Köszönöm.
– Mi a neved?
– Júlia.

Felveszem a padlóról az ingemet, magamra öltöm, és közben nézem őt, ahogy a ruháját szedi össze, igyekszik azt eligazítani. Amikor észreveszi, hogy őt nézem, szemérmesen hátat fordít nekem, amikor meglátom a hátán, a fenekén és a combjain azokat a lila foltokat, amit eddig észre sem vettem.
– Ez mi? – kérdezem tőle, megérintve a hátán éktelenkedő tenyérnyi elszíneződést.

A kérdés hatására megáll a kezében a mozdulat, és lehajtja a fejét.
– Ki csinálta ezt?
Megfordul, és épp szóra nyitja a száját, de meggondolja magát, és mégsem mond semmit, csak lehajtott fejjel áll előttem tovább.
– Ki volt az? – kérdezem újra, miközben ő felemeli rám a tekintetét, így meglátom a szemében a könnyeket.
– Nem szeretnék erről beszélni.
– A férjed volt?
– Honnan tu…

Júlia a szája elé kapja a kezét, majd elfordul, és belebújik a ruhájába. Amikor visszafordul felém én már a nadrágomat veszem magamra.
– Miatta csináljátok?
– Mit?
– Ő kényszerít arra, hogy szerezzetek piát?
– Igen.
– És ha nincs, akkor…
– Igen, ha nem szerzünk neki piát, akkor jön a verés.
– Miért nem vesztek?
– Mert nincs pénzünk. Ő nem dolgozik, egész nap otthon lebzsel, Erzsi iskolába jár, nekem meg csak alkalmi munkáim vannak.
– Sajnálom – mondom, de közben rá kell jönnöm, hogy tényleg sajnálom. – Miben tudnék nektek segíteni?
– Miben? – kérdez vissza, miközben idegesen felvihog. – Tüntesd el az életünkből ezt az állatot, ez az, ami segítene. De persze ezt te sem tudod megtenni, ahogy más sem.
– Hát nem. Miért nem hagyod ott, miért nem léptek le tőle?
– Pénz nélkül ez nem lehetséges.
– Hát igen, ez gond lehet.
– Szóval most már elengedsz engem is?
– Még nem – mondom neki, miközben azon gondolkozom, hogy mit tehetnék értük.

Júlia ezt félreérti, mert ismét elémáll, és a nadrágomon matat.
– És ha megint leszoplak? Akkor elmehetek?
– Nem. Nem erről van szó. Állj fel.
Odalépek az asztalom fiókjához, majd némi kotorászás után megtalálom, amit keresek. Egy kis karika, rajta egy kulcs. Júlia nem tudja mire vélni a dolgot és csak néz rám, amikor egy cetlit veszek magam elé, és írni kezdek. Amikor elkészülök, felemelkedik az asztaltól majd megállok előtte, és a kezébe adom a cetlit.
– Mi ez? – kérdezi tőlem, de a szemével a cetlit olvassa.
– Ez a címem. Itt lakom.
– Nem. Ezt nem fogadhatom el – mondja döbbent arckifejezéssel, és a kezembe nyomja a cetlit.
– Miért nem?
– Mert ha ez az állat megtalál nálad, akkor neked is bajod eshet.
– Ne félts engem -mondom neki, miközben a kulcsot is meglengetem a szeme előtt. – Van a kertemben egy kis ház, ami még a szüleimé volt, de már évek óta lakatlan. Ha elfogadod, akkor ott meghúzhatjátok magatokat, amíg rendeződnek a dolgaitok.
Júlia nézi a kulcsot, mintha hipnotizálná őt, ahogy a szeme előtt fityeg, amikor a szemeiben megjelenik egy könnycsepp, majd egy újabb, míg végül folyamatosan potyognak. Amikor a meglepetésből magához tér, csak átölel, és zokogásban tör ki. Hagyom, hogy kisírja magát, aztán adok neki egy papírzsepit.

– Tudod mit? A címet és a kulcsot beleteszem a táskádba. Ha úgy érzed, hogy szükséged van rá, akkor használd, de ha nem, akkor egyszerűen visszahozod nekem. Jó lesz így?
– Köszönöm – mondja válaszként, mielőtt belefújná az orrát az újabb zsebkendőbe.
– Nincs mit. Ha akarsz, most már elmehetsz.
– Köszönöm.

Júlia megfogja a táskáját, majd az ajtóhoz lép, de megállítom őt.
– Hohó, várj csak.
Júlia megáll, majd várakozón néz rám, amíg én az asztal alatt kutatok, majd előhúzok egy papírszatyrot.
– Ezeket is vidd magaddal! – Mutatok az asztalon sorakozó lopott holmira.
– De… miért?
– Nem szeretném, ha újabb lila foltok lennének rajtad.
– Köszönöm.

Júlia beletesz mindent a szatyorba, majd ismét az ajtóhoz lép, lenyomja a kilincset, majd kilép az eladótérbe, ahol a nők megint alaposan megbámulnak minket, de egyik sem szól, nem is mozdul, csak néznek rám, és a távozó nőre.
Visszalépek az irodába, leülök az asztalom mögé, és hátra dőlve arra gondolok, hogy lám, ma megmentettem két embert, két nőt, egy alkoholista vadbarom karmai közül.

Ebben a pillanatban kinyílik az ajtó, ahol Ica arca jelenik meg a résben, majd be is lép hozzám.
– Elengedted őket?
– Igen.
– De hát miért?
– Miért? Ez legyen az én titkom.