Sári és András kemény baszása a motelben

Sári és András kemény baszása a motelben - Szex Blog
Szavak száma:453
Hozzászólások0
Olvasási idő:3 perc
Értékelés
4,8

Sári és András kemény baszása a motelben

Hajdúsámson
András

Pörgetem a telefonom, nem köti le a figyelmem. Sári jár a fejemben, mert vele álmodtam az éjjel. Mit csinált velem ez a lány? Megkeresem a névjegyét. Addig nézegetem, amíg elfogy az a kevés önfegyelmem is, ami eddig tartotta magát, és rányomok a hívásra.

– András? – szól meglepetten a telefonba.
– Hol vagy, kicsim? – kérdezem, még köszönni is elfelejtek, annyira elbűvöl, hogy hallom a hangját.
Telnek a másodpercek, hallgatjuk egymás lélegzetvételeit. (Szánj meg, Sári, kérlek szépen, ne kelljen magyarázkodnom!)
– Szoboszlón, anyámnál – rebegi.
Hirtelen nem kapok levegőt. Lehet ilyen szerencsém? Szoboszló csak néhány kilométerre van Sámsontól.
– Küld el a címet, ha odaérek, hívlak! – vakkantom, és rohamtempóban indulok a kocsikulcsért.

Hajdúszoboszló

A hajdúszoboszlói motel diszkrét, kulcsboxos szobája félhomályba borul, csókolom végig Sári testét századszor, vagy ezredszer, már magam sem tudom. Farkam mélyen a testébe nyomom, rám szorítja hüvelye izmait. Tenyerem a bimbójára teszem, csak, mint tavaszi fuvallat a virág szirmát, annyira érintem. Térdeit felhúzza, farkam hegye teste mélyéhez verődik.
– Édesem … édesem … édesem – sóhajtozik és nyögdécsel kéjesen, amivel tovább szítja a vágyam.
– Édesem … drágám – nyögöm, és kapkodva lélegzem.
A szobát betölti az összetapadt bőrünk izzadásának gőze, ami előhozza belőlem az állatot. Baszni akarom! Keményen! Most azonnal!

Háttal fordítom magamnak, csípőjét ágyékomhoz emelem, durván hatolok belé. Ujjaim húsába vájnak, ki-be jár benne a farkam, erővel döfködöm. Hangosan nyög és a nevemet kántálja, mint imádságot, kéjes vergődése olaj tomboló tüzemre. Nem elég, nem csillapulok, a vére kell!
Megfordítom és egy lendülettel magam alá húzom, tekintetünk egymásba fúródik, kefélem, ahogy csak bírom erővel.
– Mit akarsz? Mit akarsz tőlem? – lihegem.
– Téged akarlak, csak téged – nyöszörgi elhaló hangon, aztán a nyögései egyre sűrűbbek lesznek.
– Nem igaz, a faszom kell – szuszogom a fülébe. – Benned van, baszlak Sári – hörgöm, miközben megragadom a csípőjét, és egy újabb lökéssel tudtára adom, hogy én vagyok az alfahím.

Megőrjítik a szavaim, a mozdulataim, tíz ujjal marja a vállam, körme felsérti a bőrömet, felszisszenek. A fájdalom átdob a határon, már nem én irányítok, az ösztöneim vezetnek. Tövig nyomom belé a farkam, megmarkolom a fenekét, ujjaim nyomot hagynak kemény húsában. Lucskos a teste, tüzes az ágyéka, rekedten nyög a fülembe – A faszod kell, basszál szét! – a hangja elhaló, mégis követelőző.

A tudatom elhomályosul – elveszítem a kontrollt önmagam felett. Fogammal felsértem az ajkát, kiserken a vére, kibuggyan a könnye. Vállamról a szájához kapja a kezét, ujjain piroslik a vérem. Robban az ágyéka, lüktető farkam kilövell, hüvelye, mint ondót szürcsölő vadállat nyeldesi férfi nedvemet.
– Atyaúristen, Sári – kapkodom zihálva a levegőt.
– Jézusom, András – szakad ki belőle, ahogy átadja magát az érzésnek.
Reszket a testünk, öleljük egymást, én pedig lecsókolom az ajkáról a vérünkkel keveredett könnyeit.

Császár Dudi: Mindig hozzád visz az út I. kötet (részlet)
Minden szerzői jog az enyém, mivel én írtam a regény.

Hírdetés

Tetszik az írás? Értékeld csillagokkal.
4,8/5 4

Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük