Erőszakkal – a bárpultnál folytatása
Forgatom a kezemben a vodka tonikos poharat és nézek ki a fejemből. A szórakozóhelyen teltház van, mostantól egy ki, egy be elven működik a beléptetés. Bőséges a kínálat felkínálkozó puncikból, ha jobban körülnézek, farkakból is, valahogy ma mégsem hoz lázba.
Kibaszott nyűgös vagyok, egyedül a barna kurvára mozdulnék rá, de rá azonnali hatállyal, azonban nincs itt.
Tehetségesen nem kértem el a telefonszámát, kerestem a türelmi zónában, egyszer sem volt kint, amikor én ott voltam. Kérdezősködtem a lányoktól, nem tudtam meg tőlük se semmit. Itt esz a fene minden este, ő pedig sehol.
Körbekérdezem a haverokat, ki mit szeretne inni, és elindulok a bárpulthoz, hogy megrendeljem az italokat. Amikor odaérek, meggondolom magam, úgy döntök, előbb kimegyek cigizni. Nem a hátsó udvart választom, hanem kimegyek a bár elé, az utcára. Nekitámasztom a hátam a falnak, és egykedvűen fújom magam elé a füstöt, közben fél szemmel a bebocsátásra várókat figyelem, akik türelmesen állnak sorban a bár főbejárata előtt.
Tűsarkak kopogására leszek figyelmes. Egyik gyengém, ki vagyok rá hegyezve, álmomból is felébrednék, ha az ágyam körül kopognának.
Arra fordulok, ahonnan a hang jön, és kezd körvonalazódni a tűsarkú tulajdonosa.
A sötétben már kivehető az ismerős sziluett, ahogy közelebb ér, látom az arcát is. Éva lépked felém, most is kibaszott dögös, mint mindig. Megkönnyebbülten felsóhajtok, és vigyorgok, mint egy vadalma, a farkam pedig heves rándulással üdvözli a ribancot.
Nincs egyedül, ennek annyira nem örülök, de azért kétségbe sem esem.
Elmegy mellettem a nő, fel sem pillant, pedig bámulom rendesen. Na persze – jut eszembe – ő senkire sem szokott emlékezni.
Nem állnak be a sorba, egyenesen a főbejárathoz mennek, a pasi, akivel jött, kezet fog a kidobóval, valószínűleg ismeri, és már mennek is be az ajtón.
Én is visszamegyek a bárba, a pultnál megrendelem az italokat. Rendelek egy koktélt Évának is, és megkérem a pultost, hogy adja át neki, mondja meg, hogy én küldöm, és mellékelek hozzá egy rövid üzenetet, hogy menjen ki a hátsó udvarra.
Visszamegyek az asztalunkhoz és figyelem a hátsó kijáratot. Nem kell sokáig várnom, hamarosan meglátom a nőt, amint éppen kilép az ajtón, azonnal felállok, és indulok utána.
Már akkor rándul egyet a faszom, amikor lenyomom a kilincset, amikor pedig meglátom, rögtön bevillan az ügyes kis szája és a szűk puncija, és félig feláll.
– Szia Éva, én küldtem neked az italt és az üzenetet – mosolygok rá.
– Köszönöm – emeli felém a poharát.
– Szeretném elkérni a telefonszámodat – vágok bele a mondandómba, bár már pont leszarom a számát, leginkább most rögtön megkúrnám.
A táskájából előveszi a mobilját és a kezembe adja, én pedig beírom a nevem és a számom, aztán megcsörgetem saját magam, és elmentem az övét. Nézeget a nő, a cipőm orrától a fejem búbjáig végigmér, én sem bírom levenni a szemem a formás combjáról, éhezem a testére, egész éjjel tervezem baszni.
– Na mi van? – mondom neki, csak hogy mondjak valamit, nyújtom felé a telefonját, elveszem a kezéből a poharat és leteszem az ablakpárkányra, majd magamhoz húzom, és erővel megcsókolom. Viszonozza a csókot, hozzám simul, átfonja a karját a nyakamon, én pedig végigsimogatom a testét. Most érzem csak igazán, mennyire vágytam már rá, keményen feláll rá a faszom.
– Nem vagyok egyedül, vissza kell mennem – mondja és eltol magától.
– Szó sem lehet róla – lehelem a fülébe, és az ágyékához nyomom a farkam, csak hogy érezze a törődést.
– Attila, most nem! – mondja határozottan.
Visszautasít? Nem vagyok ehhez hozzászokva, se tőle, se mástól, nem is tervezem megszokni. Bármilyen dögös, bármennyire is áll rá a faszom, csak egy útszéli kurva.
– Mennyiért maradnál? – vetem oda gúnyosan.
– Tahó vagy! – förmed rám sértődötten, és sarkon fordul, én pedig elkapom a karját és visszarántom.
Nekinyomom a falnak, benyúlok a combja közé és egy rántással leszakítom a bugyiját, aztán magamnak háttal fordítom, egyik kezemmel összefogom a háta mögött a karját, a másik kezemmel kiszabadítom a faszom, és már nyomom is a szűk pinájába erővel.
Ellenkezik és kiabál, szid és fenyeget, nem hat meg, ettől csak még jobban akarom!
Próbálok észhez térni, amit most művelek, az bűncselekmény, és rohadtul nem fair kihasználni az erőbeli fölényem, de a pinájában lüktető faszom elveszi a józan eszem. Azon igyekszem, hogy annyira észnél tudjak lenni, hogy ne okozzak neki sérülést, amíg be nem nedvesedik rendesen.
Hamarabb megtörténik, mint számítok rá, érzem, hogy egyre jobban belemelegszik a kúrásba, tolja rám az ágyékát és ő is rámozog.
Elengedem a kezét és előrenyúlok, megfogom a mellét a ruhán keresztül, és finoman összecsípem a bimbóját, ami azonnal merev lesz a kezem alatt, benyúlok a blúza alá és nyöszörögve fogdosom, ahol csak elérem.
A másik kezemmel a combja közé nyúlok, érzem, hogy a csiklója duzzadtan ágaskodik, egy ujjal simogatni kezdem, amire hangos nyögés a válasz.
Most már nem hagyom abba, a faszom ki be jár a lucskos pinájában, és élvezésig simogatom a csiklóját. Hangosan, mélyről nyögve élvez el, ahogy a hüvelye pulzálni kezd, majdnem elmegyek vele én is, ezért kihúzódok belőle néhány másodpercre, hogy tartani tudjam még magam.
Ekkor szembefordul velem és lekever egy pofont.
– Mit képzelsz magadról?! – mondja fojtott indulattal, és kapok még egyet.
Állom a pofonokat, meg se szólalok, tisztában vagyok vele, hogy megérdemlem.
Dühös a nő, mondja a magáét, hallgatom egy darabig, aztán megelégelem. Elrakom a farkam, és felhúzom a cipzárt a nadrágon.
– Nem vagy nekem senki, nem kell ezt hallgatnom – vetem oda, és sarkon fordulok.
– Baszd meg! – szól utánam.
Visszafordulok, ezt nem tűröm el egyetlen nőtől sem, van bennem méltóság. Odalépek hozzá, megemelem az állát és belemosolygok a szemébe.
– Ne legyél szomorú, Évike, ha arra járok, leszophatsz!
Megmarkolja rajtam az inget és erővel magához ránt, könnyes a szeme a dühtől. Megpróbál megcsókolni, de elhúzom a fejem. Kapkodva gombolja a nadrágom, lehúzza a cipzárt és rámarkol az álló faszomra, ami rögtön rándul egyet a kezében.
Eddig tart ki a méltóságom, nekinyomom a falnak, belemarkolok a popsijába, megemelem a csípőjét és tövig nyomom a faszom a pinájába. Nem vagyok eszemnél, szétszívom a nyakát, hörgök, mint egy megvadult állat, kúrom, ahogy csak bírom erővel.
Átfonja a karját a nyakamon és hangosan nyög a fülembe:
– Basszál, Attila!…a te faszod kell…térdelve akarlak leszopni…
Most nem bírom tovább, úgy élvezem tele, hogy azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, csak beleveszek a nőbe.
Sietősen simítja le a szoknyáját, és már indulna vissza, de én még nem akarom elengedni.
– Ne siess annyira, szívjunk el egy cigit! – simítok végig az arcán és megkínálom az enyémből.
– Most már tényleg mennem kell – mosolyog rám.
– Ma éjjel már az enyém vagy – súgom a fülébe, miközben átölelem a derekát, aztán elindulok a számmal a nyakán, amibe beleborzong.
– Mondtam, hogy nem vagyok egyedül – magyarázza.
– Nem számít, gyere, itt parkolok a közelben! – hívom magammal.
– Csak akkor megyek, ha ő is jöhet – közli.
Tulajdonképpen, miért ne?
