A világosban meglátom, hogy akit épp a csúcsra repítettem, az nem Dorka volt, hanem az anyukája. A belépő hangot is azonnal felismerem, Dorka az. Kirántom a farkam anyuból, megfordulok, és a szemem Dorkára meresztem, hiszen meglepetést okozott, mivel én azt hittem ő van alattam. Dorka viszont meglepetés nélkül odasétál hozzám, ledobja magáról a törölközőjét, és kérdés nélkül rábukik a farkamra, hogy alaposan megnyálazza. - Szóval? Van még itt hely számomra? – kérdezi újra Dorka, mire anyu válaszol neki. - Persze, én már megkaptam, amire vágytam, most már tiéd a fiúka.