Az új albérletben
Az új albérletben
Idén nyáron megint költöztem, de még mindig nem saját lakásba, hanem albérletbe. Ez sokkal jobb, mint az előző volt, mert nem bírom a városi zajokat, itt meg a kertvárosban jól fogom érezni magam.
Amiért erre esett a választásom, annak egyszerű oka van. Egy néni lakik itt egyedül, az unokáján kívül a családja messze földre emigrált. Az első találkozásunk alkalmával, amikor eljöttem hozzá, hogy megnézzem a jövendő otthonomat, meglepően jót beszélgettünk, majdnem összebarátkoztunk. Jó fej az öreglány, pedig már túl van a hetvenen, a pontos számot nem volt hajlandó elárulni nekem.
Ami egy kicsit bizonytalanná tett a döntés során, hogy egy házról van szó – a hozzá tartozó kerttel –, az én szobám közvetlenül az övé mellett van, de elég tágas, és mindennel fel van szerelve, amire szükségem lehet.
Miután megegyeztünk a lakbérben és a szabályokban, ami csak a piálást tiltotta, ami számomra nem okoz gondot, lévén, hogy sosem iszok alkoholt, néhány haverom segítségével alig egy óra leforgása alatt be is költöztem, és azóta is jól érzem magam.
Kicsit tartottam attól, hogy az idős kora miatt talán lesznek nézeteltéréseink, de szerencsére ez soha nem fordult elő. Az első együttélő találkozásunk másnap reggel volt a konyhában, ami így elsőre kicsit meglepett.
A szokásomhoz híven korán felkeltem, egy kicsit pakolgattam a szobában, elraktam a holmimat a szekrényekbe, majd belém villant a felismerés, hogy jólesne egy kávé. Még azt sem tudom, hogy ő kávézik-e, egyáltalán van-e kávéfőzője, de ezt a szoba közepén állva úgysem fogom megtudni.
Kilépek a szobából, és hallgatózom. Semmi nesz. Lépek néhányat a konyha felé, hogy felfedezzem a lehetőségeket, ám amikor belépek oda, Erzsi néni áll velem szemben.
– Jó reggelt – köszön rám vidáman. – Csak nem felébresztettelek?
– Nem… már fent vagyok… egy ideje.
Ezt a néhány szót alig tudom kinyögni, mert a szállásadóm egy szál tökéletesen átlátszó hálóingben áll a tűzhely mellett, és várja, hogy a kávé lefőjön.
– Nem gondoltam volna. Iszol velem kávét?
– Igen, szeretnék. Miért nem gondolta, hogy…?
– Aki előtted lakott itt, az tíz előtt soha nem kelt fel, volt, hogy délig is nyomta az ágyat. De ő már 1 éve elköltözött.
– Hát… én nem alszok addig.
– Ennek örülök. Mindjárt kész – mondja mosolyogva, miközben a tűzhelyen pöfögő kávéfőzőt nézi.
Hírdetés
Én meg zavaromban minden mást is alaposan szemügyre veszek a konyhában, gondosan ügyelve arra, hogy a tekintetem még véletlenül se essen a hálóruhájára, legfőképp annak az alsó szélére, ahol kilátszik a pinája. Az, hogy kilátszik, a kisebb baj. A problémámat az okozza, hogy kilóg belőle a kisajka, ami legalább nyolc centi hosszan csüng a lábak között, ami nekem a gyengém, imádom az ilyen… Inkább hagyjuk, hiszen a nagymamám lehetne.
Amikor a kávéfőző befejezi a pöfékelést, Erzsi néni elzárja alatta a gázt, majd a szekrényhez lép, elővesz még egy bögrét, és kiönti a kávékat. Amikor kész, felém fordul, és észreveszi, hogy őt bámulom.
– Jaj, bocsi a lenge öltözetem miatt, de…
– Semmi baj – mondom, miközben csak a kávésbögrékre koncentrálok.
– Ennek örülök. Azt ugyanis elfelejtettem neked mondani, hogy ilyen melegben itthon legtöbbször ruha sincs rajtam, de ha ez téged zavar, akkor majd rendesen felöltözök.
– Nem tetszik zavarni, majd… Erzsi néni itthon van, én meg csak vendég vagyok.
– Hát idefigyelj, te gyerek – kezd bele szigorú képpel a mondandójába. – Először is ne tetszikezz itt nekem, hívj egyszerűen Erzsinek. Másodszor pedig most együtt élünk, egy fedél alatt lakunk, úgyhogy te itt nem vendég vagy, hanem lakótárs. Világos?
– Igen, persze. Megértettem.
– Na azért. Hol kávézzunk? Itt vagy a kertben? Én rá szoktam gyújtani a kávé mellé.
– Én inkább a kertben… – mondanám tovább is, de Erzsi szemei kikerekednek, miközben rám néz, pontosabban az alsónadrágomra.
– Hát te meg…?
Odanézek, ahol legelteti a szemét, miközben érzem, hogy az arcomat elönti a pír.
– Bocsánat – mondom szégyenkezve, és a kezemet magam elé kapva ácsorgok előtte.
– Nincs miért bocsánatot kérned. Remélem, ez miattam történt, mert hát ugye ebben a korban egy ilyen bók sokat elárul. Na gyere!
Te is pornóíró vagy?
Erzsi néni fogja az egyik bögrét, majd elindul a hátsó kijárat felé, én meg a másikkal követem őt. Amikor kilépünk a verandára, csak azon csodálkozom, hogy eddig miért nem mondta, hogy ilyen is van. Ő leül egy fonott fotelbe, a szabad kezével meg mutatja, hogy üljek mellé. Szót fogadok.
Erzsi néni kivesz egy szálat a dobozból – ami az asztalon hever –, majd felém nyújtja a dobozt. Én is kiveszek egyet, rágyújtunk, aztán a kávét kortyolgatva hallgatom őt.
– Még egyszer bocsánat az öltözetem miatt, de még nem szoktam meg, hogy nem vagyok egyedül.
– Ugyan, semmi baj – mondom neki, miközben ő a hálóingét igazgatja magán.
Próbálok nem odanézni, de nem megy. Hiába húzza össze magán, attól még az anyaga átlátszik, és pont olyan, mintha tényleg meztelen lenne.
– Tudod, én egész életemben nudista voltam, ahogy az egész családom is, így hát, amikor csak tehetem ruha nélkül vagyok. Te már nudiztál?
– Igen. Egyszer a barátnőmmel.
– Az jó. És legalább élvezted?
Szóra nyitom a számat, hogy mondjak valamit, de ő a szavamba vág.
– Jaj, ne érts félre, nem arra vagyok kíváncsi, hogy a barátnődet élvezted-e, hanem a nudizást.
– Igen.
– Az jó. Én nagyon szeretem, annyira természetes, olyan könnyed így minden. Persze sokan vannak, akik nem ezért nudiznak, mert nem értik meg a lényegét. Mostanában sok a perverz, akik csak azért mennek ki nudizni, hogy meglessenek másokat. Ugye te nem vagy ilyen?
– Nem, dehogy.
– Akkor jó. Ha van hozzá kedved, te is lehetsz bátran ruha nélkül, engem nem zavar.
– Jó, majd meggondolom.
– Mit kell ezen gondolkodni? Na, vedd le a gatyádat, és élvezd a napsütést.
– Inkább majd máskor.
– Jól van, ahogy gondolod.
– Hallottad már azt a frázist, hogy… bezzeg az én időmben?
– Igen, hallottam.
– Hát ez egy hazugság. Amikor én még fiatal voltam, még a múlt század közepe táján, akkor is voltak olyanok, akik csak kukkolni jártak oda, főleg a férfiak, és amikor azt hitték, hogy senki nem látja őket, akkor maszturbáltak. Ej, mennyi ilyet láttam én régen! Mondd, Tomi, te is szoktál maszturbálni?
Na erre mit mondjak? Ha elmondom neki, hogy minden nap csinálom, akkor lehet, rosszra gondol, ha meg letagadom, akkor… talán el sem hiszi. Elmondom.
– Néha.
– Csak néha? Hát jól van, elhiszem, pedig szerintem a férfiak rendszeresen csinálják. Képzeld el, amikor fiatal voltam, ide jártunk a közeli tavakhoz, ott lehetett meztelenkedni, nem szólt érte senki, nem úgy, ahogy ma. Szóval akkoriban volt az utcánkban egy férfi, aki már akkor is idősebb volt, ma már nem is él, de aki minden alkalommal, amikor a barátnőimmel vagy egy társasággal kimentünk, ő is jött utánunk. Levetkőzött, ahogy mindenki más is, majd ott sétált körülöttünk, és nem egyszer úgy, hogy állt a farka, mint a cövek.
– Nahát.
– A lányok akkoriban elég szégyenlősek voltak, így csak kuncogtunk rajta. Ez a férfi aztán elsétált egy bokor mögé, onnan lesett minket, mi meg tudtuk, hogy mire készül, ezért hecceltük őt. Pózoltunk, mutogattuk magunkat, meg nevetgéltünk, miközben csak néztük őt, ahogy kiveri ránk a faszát. Amikor elélvezett, felöltözött, és hazament. Úgyhogy a mi korunkban is voltak deviáns viselkedések, nem csak manapság.
Amíg Erzsi néni mesél, én megint csak őt nézem. A kora ellenére a teste elég fiatalos, a mellei nem túl nagyok, de még mindig formásak, és ahogy beszél és a kezével gesztikulál, úgy táncolnak, amit sok fiatal is megirigyelne.
A hasán és a combjain is sima a bőre, ha nem látnám, hogy csak a keze és az arca ráncos, akkor maximum negyvenöt évesnek mondanám.
– Látom, tetszett neked a történet. Meséljek még ilyeneket?
– Ööööö…
Mivel nem tudom, miről van szó, csak nézek rá, de ő veszi a lapot, és az állával felém bök.
– A nadrágod… – mondja kissé huncutul.
Lenézek az ölembe, és tényleg. Áll a farkam, ezért a kezemmel igyekszem eltakarni.
– Nyugi, nem gond, engem nem zavar. Inkább elmesélek egy másik esetet is, amikor egy baráti társasággal mentünk ki a tópartra azzal a céllal, hogy egy nagy pikniket rendezzünk. Mindenki hozott valami finomságot, amit kipakoltunk egy nagy terítőre, és hozzáláttunk az evéshez. Apropó, neked mi lesz az ebéded? Erről még nem beszéltünk.
– Nem is tudom, erre nem gondoltam.
– Nem éhezhetsz. Nekem már van ebéd, még tegnap megfőztem, ha elfogadod, meghívlak. Na, mit szólsz?
Mivel a gyomrom hangosan megkordul, elfogadom az invitálást.
– Elfogadom, köszönöm szépen.
– Ennek örülök, de akkor segítesz nekem, ugye?
– Persze.
Erzsi feláll, megigazítja magán a hálóinget, amiről eszembe jut, hogy vajon egész nap ez van-e rajta. Az el nem hangzott kérdésemre ő maga adja meg a választ. Miután eligazgatja magán, egyszerűen kibújik belőle, és a székre dobja.
– Ej, ez már nem is kell. Ugye nem bánod?
– Nem.
Erzsi néni elindul, én meg megyek utána, miközben a fenekét bámulom. Egy kicsit megereszkedett már, látszik rajta az idő, de mégis izgató. Ezen én magam csodálkozom a leginkább, mert sose gondoltam volna, hogy egy öreglány ilyen hatással lehet rám. Amint mögötte lépdelek, eligazítom a farkam, majd belépünk a konyhába.
– A hűtőben van egy nagy fehér tepsi, abban van a rakott karfiol. Vedd ki, és tedd ide az asztalra!
Megteszem amit mond, majd csak állok mellette, és nézem, mit csinál. Egy villával piszkálgatja, majd ráönt valami fehér trutyit, aztán megfogja a tepsit, hátralép egyet, hogy betegye a sütőbe, csakhogy a mozdulattól a feneke a farkamnak nyomódik, amitől egy pillanatra megáll, majd betolja a tepsit, becsukja az ajtót, és felém fordul.
Előbb csak néz rám, majd a nadrágomra, és megkérdezi:
– Jól vagy?
– Persze.
– Nem fáj?
Ahogy a kérdés elhangzik, az ujja végével végigsimít a nadrágom elején, amitől megremegek. Ekkor jövök rá, hogy valóban fáj, de nem a farkam, hanem a golyóim.
– … egy kicsit.
– Nem csodálom, hiszen reggel óta így meredezik.
Erzsi néni most úgy nyúl alám, hogy a golyóimat a tenyerébe fogja, és finoman megmorzsolgatja. Meglepetésemben én szóhoz sem jutok, amikor a nadrágom gumiját a másik kezével kissé elhúzza, aztán benyúl, és…
Ebben a pillanatban megszólal a telefon, így hát elenged, és kimegy a konyhából. Távolról hallom, hogy beszél valakivel, de nem értek belőle semmit.
Amíg ő telefonál, megpróbálom a farkam eligazítani, mert már nagyon feszül az alsómban. Amikor hozzáérek, érzem, hogy ebből baj lesz, mert lüktet, és baromi érzékeny az érintésre. Hiába igazgatom jobbra vagy balra, mindig csak egyenesen előre mered, amitől a makkom a naci anyagához dörzsölődik, és ettől egyszer csak elélvezek.
A farkam rángatózni kezd, amikor meghallom, hogy Erzsi néni elköszön, majd néhány lépés után megáll előttem, a konyhaajtóban, és csak nézi a nadrágom mozgását.
Ebben a pillanatban buggyan ki belőlem a fekete alsóm anyagán az első adag gecim, ami látványosan összegyűlik, majd egy hangos csattanással a konyha padlójára hullik. Hozzá sem nyúlok, minden megy magától.
Az első után jön a következő adag, ami a rángást követően ismét összegyűlik a fekete anyagon, majd az első mellé toccsan a kőre.
Én Erzsit nézem, aki viszont engem bámul tátott szájjal, egészen addig a pillanatig, amíg a farkam végre kielégülve abbahagyja a rángást.
– Bocsánat.
– Ugyan. Nincs miért. El kell hogy mondjam neked, hogy láttam már sok dolgot, de ilyet még nem. Nagyon tetszett ez a kis műsor.
– Bocsánat – mondom újra, majd kikerülöm őt, és a szobámba megyek, hogy tisztába tegyem magam.
Lerúgom a fekete alsómat, majd azzal letörlöm a farkamról a maradékot, aztán felveszek egy fehéret, biztos, ami biztos.
Mivel a gyomrom megint korogni kezd, visszasunnyogok a konyhába, de az ajtóban megállok, mert Erzsi néni ott térdel a gecim előtt, ami egy kisebbfajta tócsába gyűlt össze. Előbb csak nézi, miközben a kezében tartott papírtörlőt hajtogatja, amiről azt gondolom, hogy azzal akarja feltörölni.
Az első gondolatom, hogy mégsem neki kéne ezt csinálni. Előremozdulok, hogy átvegyem tőle a papírt, amikor ismét lemerevedek. Erzsi néni a papír helyett az ujját dugja bele a fehérjébe, majd a szájába veszi az ujját és leszopogatja, majd újra és újra megismétli.
Aztán mégiscsak a papír kerül a kezébe, amivel alaposan feltörli, majd feláll, és a szemetesbe dobja. Én akkor lépek be a konyhába, amikor megfordul.
– Na? Éhes vagy már?
– Igen – mondom az igazságnak megfelelően.
– Akkor ülj le, máris tálalok.
Leülök az asztalhoz, és csak nézem őt, ahogy serénykedik. Amikor minden készen van, ő is leül velem szemben, és sóhajt egy nagyot.
– Sajnos az unokám ma nem tud eljönni, pedig nagyon vártam.
Aztán fogja a szedőkanalat, és alaposan megpakolja a tányéromat, majd a sajátjába is tesz egy kisebb adagot. Még jó, hogy nem jött az unoka, mert az elég ciki lett volna, ha szemtanúja a műsoromnak.
– Jó étvágyat!
– Jó étvágyat!
Hozzálátunk az evéshez, és csendben, szó nélkül megebédelünk. Amikor befejezzük, Erzsi az edényeket a mosogatóba teszi, majd így szól hozzám:
– A mosogatás ráér. Én most ledőlök egy kicsit, te addig foglald el magad valamivel, aztán ha van kedved, iszunk egy kávét.
Így is történt. A délutáni kávé mellett ismét elmesélte néhány fiatalkori élményét, majd elköszönt, és visszavonult a szobájába, én meg azon elmélkedtem, hogy vajon jól döntöttem-e, amikor beköltöztem hozzá.
Ne maradj le a jóról! Ezeket is olvasd el!
IdősekA lány elém lép, majd a nadrágszíjat kioldva, a nadrágomat kezdi rólam leráncigálni. Hiába ellenkezek, nem hagyja magát eltántorítani. Amikor lekerül rólam a nadrág, Timi az ölembe ül, és én megérzem a puncijából sugárzó forróságot, amitől megint melegem van.
IdősekMost már nem mímelem a hátmosást, csak megkúrom, hogy végre elélvezzen nekem. Ahogy a zacsim csattog alatta, ő közben nyöszörög, és erőteljesen rátart minden lökésemre, aminek a végeredménye az, hogy elélvez. Nem állok meg, csak baszom tovább, amíg én is elérek az orgazmusig. Amikor belövöm neki az első adagot, akkor szinte sikít, mintha megint élvezne, de ez csak az öröm jele nála, hogy végre valaki alaposan megbaszta.
IdősekMegint a kezembe nyomja a flakont, én meg nyomok belőle a markomba, és hozzálátok, hogy bekenjem. Előbb csak a hátát olajozom be, aztán a segge következik, ám én lepődök meg leginkább azon, hogy megint feláll a farkam. Még a végén… Nem gondoltam volna, hogy egy hatvanas nagyi ilyen hatással van rám.
IdősekMár erővel nyomom a lány torkáig a kemény faszomat, egészen addig, amíg el nem élvezek. Az első adagot még a kislány szájába eresztem, majd a többit kiverem rá, alaposan összekenve mindenét. A geciből kap az arcára, a hajára is megy belőle, de a legtöbb a melleire folyik.
HármasbanKözelebb húzódik hozzám, majd rámarkol a kemény farkamra, és finoman húzgálja, én meg behunyt szemmel élvezem a kényeztetést, amikor Vera megelégeli a kézimunkát, ezért rámhajol és a szájával kényeztet tovább, míg Kati a kezével adja hozzá a ritmust.
IdősekNem hittem a szememnek, fantasztikus volt, ahogy az éjszaka közepén felébredve egy újabb álomba csöppenek… Zsuzsa néni térdelt nagy terpeszben lábaimnál, és kényeztetett szájával-nyelvével. Őrjítő érzés volt.
Szólj hozzá, mondd el te is a vélményed