Egy sikertelen üzlet
Álmosan ébredek fel és kinyitom a bejárati ajtót, amint a csengőszó eljut a tudatomig.
Körülnézek, de senkit sem látok. A lábtörlőn egy CD, a borítóján a felirat: „Nézz meg!”
A kávémat hörpintve még kótyagos fejjel az álmomtól, beteszem a CD–t a laptoba. Nézem az automatikusan elindult filmet.
Önmagam látom, amint előző napi sikertelen üzleti tárgyaláson ücsörgök két partnerem között.
– Nagyon jó ötlenek tűnik, csak… – kezdi Jack.
– Igen, igen, de a te ötleted jobban tetszik nekem – vág közbe Dan.
Értetlenül kapkodom a fejem egyikükről a másikukra.
– Mi a gond az ötletemmel. Kiszámítottam előre a várható hasznot, amiből önöknek és nekem is jut majd bőven. De ha nem tetszik…
– De, természetesen tetszik és mindennel egyetértünk – vág a szavamba Dan –, ha te is egyetértesz az én ötletemmel.
– Ami szerint? – nézek rá kérdően, mire ő megmarkolja a felé forduló fejem és csókkal zárja le a szám.
Válaszolni tehát nem hagy így ellenkezni se tudok. Szavakkal nem, de fogammal ráharapok az ajkára. Épp csak egy picit vérzett ki a szája, amit ő kézfejével letöröl, majd folytatja, most már durvábban.
Eközben Jack sem marad tétlen és megfosztva kosztümöm nadrág részétől, majd a bugyimtól, azonnal nyalni kezdi a bejáratomat. Nemcsak a puncira fordít figyelmet, mindenhol „tisztogat”. Dan fél kézzel a kezeim tartja magunk fölé, másik kezével kiszabadítja kosarukból a melleim. E kettős támadás hatására nem tudok mit tenni. Eleinte vergődök, tiltakozok, de a vágy felülkerekedik bennem.
Jóval később az ellen sem tiltakozok, hogy Jack ne a puncim használja, hanem a fenekem.
– Ha már ott is csupa lucsok vagy… – jegyzi meg sztoikusan.
Közben felállítom újra Dan farkát, mert elsőre annyira gyorsan élvezett el a kezemtől. Igyekszem a torkomra engedni, mert megbabonáz az íze. Ez hatásosnak bizonyul, mert hamar kemény lesz. Félre is tolja hamar Jack–et a hátsó bejárattól. Azaz csak szeretné, mert ő ragaszkodik a megszerzett szűk lyukhoz.
– Tudod mit?! – szól Jack – Enyém a hátsó kapu, tied lehet a főbejárat.
Ekként kiáltva velem együtt hanyatt vágja magát, széttárva combjaim. Dan nem sokat gondolkozik, azonnal belemerül a jóba. Nemcsak neki jó azonban, mert dolguk végeztével hallom a hangom, amint könyörgőre fogom:
– Ne már, hogy nektek ennyi elég legyen! Kérlek! Erősítsük meg azt a szerződést rendesen.
Azzal rámarkolok mindkettőre és felváltva keményítem őket a kezemmel, a számmal. A nagy igyekezetben a melleim is bevetem „fegyverként”, mert néha oda is muszáj érintenem azokat a formás farkakat. Nekem kellemes érzés, ők nem tiltakoznak…
– Haver, most legyen tied a VIP kapu – kéri társát Dan – én is élvezni akarom a művész bejáró izgalmát.
Ebben megegyezve újra kezdik.
„Hm, nekem ez miért nem rémlik?” Erősen gondolkodom és gyötröm az agyam, de emlékkép nekem erről egy pici részletben sem ugrik be.
„Ez nem lehet igaz!” – gondolom, mert még mindig tisztán előttem van, hogy visszautasítottam a tisztességtelen ajánlatukat, ezáltal megfosztva magam évi húszezer dollártól. „Persze elég jó hamisítvány. Vajon hogy csinálták?”
Újra megnézem és most már a kávé mellé egy nagy adag konyakot is töltök magamnak. A végére teljesen felébredek.
Ideje munkához látnom. Egy sikertelen project nem a világ vége! Előkeresem a tegnapi projectet és azon gondolkodom, kinek adhatnám el ezt a szuper ötletet, amikor észreveszem, hogy új melléklettel bővült. Rákattintva megnyílik előttem egy új ablakban a szerződés, aminek az alján Dan, Jack és jómagam aláírása szerepel. Tegnapi dátummal.
