Ebben a pillanatban Noémi egészen apró mozdulatokkal még jobban rám préseli magát, miközben a karjaival erősen magához szorít, aztán felém fordul, és a szemeiben azt látom, hogy élvezi. A csípőmozgása még erőteljesebbé válik, majd, mint akinek már minden mindegy, vad vágtába kezd, és egy pillanattal később elélvez. Még most is úgy szorít magához, hogy alig kapok levegőt, de már nem az idegent nézi, hanem az arcát a nyakamhoz szorítva remeg tovább.