Apád előtt ne pucérkodj!

Az apád előtt ne pucérkodj!

Hárman ültek csendben az autóban, hazafelé jöttek a strandról. Úgy tűnhetett, hogy a nap kiszívta őket, ez azonban csak az apára és a lányára volt igaz. Az anyja nagyon dühös volt, és megígérte a lányának, hogy otthon majd még lesz folytatása a történteknek.

Ez a fenyegetés akár vészjóslónak is tűnhetett, de senki nem vette komolyan, és egyébként sem történt semmi olyan botrányos dolog, ami miatt számolni kellene bárkinek is bármivel. Egész egyszerűen csak annyi történt, hogy a szokott helyre, egy nyilvános strandra mentek, ahol egyébként teljesen elfogadott és megengedett volt a monokinizés. Amikor a lányuk levetette az apjától szerzett, már nem használt 48-as férfiinget, ami leért a térdéig, és alatta nem volt semmi, félmeztelen volt, az anyja egyből rá is szólt, hogy azonnal húzza fel a bikini felsőt!

– Azt nem hoztam – mondta a lány unottan.
Erre az anyja feje torzulni kezdett. Az apja megkérdezte, hogy már megint mi a probléma.
– Így jött!!! – meresztette az ujját a lánya mellei felé, amire az apja megint csak annyit tett, hogy megrántotta a vállát, hogy akkor most ez van, nem kell már megint veszekedni.

Az apa és az anya egyaránt viktoriánusan prűd volt, ez tény, de ez nem magyarázta az állandó feszültséget a meztelenség kérdése körül az anya részéről. A lányukat ez egyáltalán nem érdekelte. Kiskorában még csak értetlenkedett, de egy ideje tudatosan rá is játszott, mert már elege volt az anyja hisztijeiből.

Persze ezt úgy is lehetne értelmezni, hogy az anyjának kifejezetten a nyilvános meztelenkedéssel volt a problémája. Pedig nem. A lánya otthoni meztelenkedése legalább ekkora probléma volt számára, vagy még nagyobb. A lányuk ezt már kislánykorában is furcsállotta, de ezzel ellentétben például az orvosnál az anyja mindig látványosan teljesen meztelenre vetkőztette, talán azért, hogy demonstrálja, hogy csak itt van helye a meztelenségnek.

Ezért aztán a lány az orvoshoz nagyon szeretett járni, minden mondvacsinált okkal. Amikor a férfi orvos meg akarta hallgatni a szívét és a tüdejét az asszisztensnő és a még bent lévő, előző anyuka vagy akár apuka előtt, nem kellett volna a kis melltartóféleséget levenni, de az anyja – Így könnyebb lesz! – felkiáltással levette róla.

Erre ő büszkén kihúzta magát, amíg az orvos két tinicici között meghallgatta. Amikor végzett, tudatosan szembeállt az ajtóval, hogy amikor a másik szülő a gyerekével kiment, kitárva az ajtót, akkor mindenki, aki a váróban ült, láthassa meztelenül, és ez kifejezetten tetszett neki.

Az iskolában, amikor a lányok között ez a téma szóba jött, nem túl feltűnően érdeklődve, diszkréten ő is rákérdezett, hogy ez máshol, hogy megy. Azt tapasztalta, hogy a családon belüli meztelenség magától értetődő, teljesen természetes dolog, a fiú- és lánytestvérek, és a szülők előtt is. Azon lepődött meg legjobban, hogy a beszámolók szerint a legszemérmetlenebbek mindenhol a családanyák, akik egy szál törölközőben, vagy anélkül mászkálnak ki-be a fürdőszobába, férjük, lányaik, de még a fiaik előtt is… Ehhez képest az ő anyja… Nem értette. Egyébként meg az anyja teljesen jól nézett ki, semmi szégyellnivaló nem volt a testén.

Végre hazaértek, és az apjuk előbb leült a tévé elé megnézni a híreket, amíg a nők megfürdenek. A lány szokás szerint megint nyitott ajtónál fürdött. Az anyja indulatosan járkált föl-alá, aztán amikor a lány kijött a fürdőből, beállt a hall közepére, még törülköző sem volt rajta, és napozás utáni testápolóval elkezdte hosszasan, kényelmesen bekenni minden testrészét: a fenekét, a melleit. Az anyja egy idő után ráförmedt:
– Menj be a szobádba, ott kenegesd magad!

De a lány rá sem hederített, és kenegette magát tovább. Az anyja nem bírta tovább, és egy nagy pofont lekevert neki, amire a lány meglepődve kérdezte, hogy ezt most miért kapta.
– Nagyon jól tudod! – kiabálta az anyja.
– Mi a baj már megint? – kérdezte az apa a nappaliból, a tévé elől.
– Azért van a szobája, hogy ott kenegesse a melleit meg a… a mindenét, de most már ebből a folyamatos meztelenkedésből tényleg elég, ez nem kupleráj, nem bordélyház!!! – ordította. – De most… most úgy elverem – ordított tovább –, amire te soha nem voltál képes. Egyszer kellett volna jól elverni, akkor normálisan viselkedne… – és kirántotta a padlóvázából a virágkarónak használt mogyorófavesszőt. Az apja megint csak a vállát vonogatta, de a lányt mintha valami furcsa érzés, talán izgalom töltötte volna el, és egyetértett a fenyítés szükségességével.

– Jó – bólintott a lány valami teljesen nyugodt hangon. Ő sem értette, hogy mi munkálkodik most benne. Felfeküdt az ebédlőasztalra, és kidomborította a popsiját, és ebben nem volt semmi olyan dacos, hogy na akkor itt van, verjél meg, ha ez jólesik neked, hanem mintha ez egy bevett rituálé lett volna.
– Azt hiszed, nem merem megtenni???? – sziszegte az anyja.
– De, csak csináld már! – sürgette az anyját, aki a levegő után kapkodott, a szemtelenség netovábbjának tartva a felszólítást, és vöröslő fejjel rá is húzott egyet a nádpálcával a lánya fenekére.
– Nekem mindegy – adta passzív beleegyezését az apja a fenyítéshez, ami a konfliktusból való kihátrálás klasszikus esete volt, és visszaült a foteljébe a tévé elé. A lány úgy feküdt fel az asztalra, hogy a hallból a nappali szoba felé látott, pont oda, ahol az apja ült.
– Jó, hát ha máshogyan nem megy, és neked ez kell…! – kiáltotta az anyja, és ráhúzott még egyet a lány meztelen fenekére, akinek egy kis izgatottság látszott az arcán. Úgy várta a további ütéseket, de ezek meglepően kicsik voltak, nem is suhogott a nádpálca. Némán tűrte a fenyítést.

A testi fenyítés egyébként nem volt jellemző náluk. Az apja soha nem nyúlt hozzá egy ujjal sem, az anyja viszont úgy gondolta, hogy a saját lányát neki kell nevelni, ezért időnként elfenekelte. Amiben csak az volt az érdekes, hogy a fenekeléseket mindig fürdés után kapta valamiért, különösen akkor, ha nyitott fürdőszobaajtónál zuhanyozott, vagy sokáig mosta a punciját, különösen, ha az apja felé fordulva. A vizes popsiján hatalmasakat csattant az anyja tenyere, sokszor a nyoma is ott maradt. Ilyenkor valami furcsa, inkább kellemesnek nevezhető bizsergést érzett, amit nem tudott megmagyarázni, sőt néha kicsit be is pucsította a popsiját, hogy nagyobbat csattanjon. Aztán büszkén megmutatta az apjának a meztelen fenekén az anyja tenyérnyomát.

Az apa és a lánya most is mélyen egymás szemébe néztek, amíg a nádpálca csattogott. A lány arra gondolt, hogy most persze valahogy nem érdekli az anyját, hogy megint teljesen meztelenül van az apja előtt. És miközben az apjával egymás szemébe néztek, mindkettőjük arcára kényszeredett mosoly ült. Sajnos ezt az anyja is észrevette, hogy bolondot csinálnak belőle.

A lány egy pillanatra azt hitte, az anyja befejezte a fenyítést, és elég szemtelen hangsúllyal csak annyit kérdezett:
– Akkor ennyi volt, megvagyunk…?
Az anyja ekkor sértődötten felkiáltott:
– Nem, nem ennyi volt! Még csak most kezdődik!
És egy irgalmatlanul nagyot ráhúzott a fenekére, amitől a lány hangosan felnyögött, majd újból és újból, amilyen erősen csak tudott, ütött a fenekére. A lány hangosan feljajdult minden ütésnél, és görcsösen belemarkolt az asztal szélébe. De a férje is megkapta a magáét:
– Te ebből is kihúzod magad, mert ez a legkényelmesebb neked, hogy én legyek megint a… – kezdett el vádaskodni az anya, nem is teljesen alaptalanul, sőt mondhatni teljesen jogosan.

A lány erre felemelkedett, mindkettőjük meglepetésére kivette az anyja kezéből a mogyorófavesszőt, és bement a nappaliba. Megmutatta az apjának a vörös, hurkás, csíkos fenekét. Az elismerően bólintott, és odaadta a kezébe a pálcát, és a fotelre támaszkodva behajolt, ugyanúgy, mint előtte az asztalon. Az apja elkezdte vizsgálni a mogyorófavesszőt, nem tudni, mit lehet ezen vizsgálni, de a lánya közbeszólt:
– Csinálhatod nadrágszíjjal is – adott a lány tanácsot és felhatalmazást az apjának, aki mint egy engedelmes papucsférj a szekrényből kiakasztott egy vékony, de erős és vastag fonott nadrágszíjat. Ha nem lett volna a végén csat, korbácsnak tűnt volna. Az anyja támogató, határozott bólogatása közben, és bár zavarban volt, ráhúzott egy jót a fenekére.

A nagy terpeszállásban, behajolva a nagyajkak és a kisajkak, sőt a köztük kikandikáló csikló vége is tökéletesen látszott. Az apja sokadjára ismét zavarba jött, aztán újra lesújtott. Igyekezett a fenekére csapni, nem a puncijára, de ment oda is.

A vékony nádpálca csíkok helyett vastag nadrágszíj-csíkok is elkezdték díszíteni a fenekét. Terpeszben állt. A nadrágszíj nem is csípett, mint a mogyorófavessző, hanem csattant, és a fonott, hasított bőr szélei itt-ott az ő bőrét is felhasították, és a vörös csíkok helyét kék és lila csíkok kezdték átvenni. Minden nadrágszíj-csapás után a feljajdulás kezdett egyre furábban hangzani, és mivel terpeszállásban volt, és a fürdőből jött, még csepegett róla a víz. Azonban a két combján belül valami egész más kezdett el csillogva, lassan folyni lefelé, ami először senkinek nem tűnt fel. De az apja szeme-szája egyszer csak tátva maradt, majd újra lesújtott a nadrágszíjjal, majd újra és újra és újra…
– Na, most végre jól megkapod, amit megérdemeltél! – mormogta magában dühösen és sértődötten az anyja.

A lány terpeszállásból egyre inkább összezárta a lábait, először csak térdnél, aztán X alakban keresztbe tette, és úgy tűnt, hogy minden nadrágszíj-csapásnál a fájdalomtól rándul össze. Azonban az apja egyből rájött, hogy miről van szó. Egy pillanatra megint zavarba jött, de nem akarta elrontani a lánya élvezetét. Aztán a jajgatás jajongásokba, majd egyre inkább sikításokba váltott át. Az apja eleinte a látványtól csak bambán vigyorgott, de aztán egyre jobban felizgult, és a végén teljesen részesévé vált az aktusnak.

Az anyja még mindig csak a régen megérdemelt nádpálcás és nadrágszíjas fenyítést látta, még akkor is, amikor a kisajkak már teljesen kinyíltak, a csikló vége is erektáltan meredt ki a punciból. Az apa utolsó néhány csapást kifejezetten érzékien, kis gyors csapásonként, ritmusosan és egyre gyorsabban a kisajkakra és a csiklóra mérte: hármat… négyet… ötöt. Ő is egyre jobban zihált, és aztán a következőnél egy hatalmas sikítás keretében spriccelő orgazmust láthattak. A lány hosszú másodpercekig keresztbe rakott lábbal remegett, mintha áram rázná…
– Ááááááá… hűűűűű…! – sóhajtott fel diadalittasan és elismerően az apa, tőle még soha nem látott önfeledt mosoly kíséretében.

Az anyja szabályosan sokkot kapott a spriccelő orgazmus láttán. Még csak nem is hallott korábban ilyesmiről, de a sikítás és a lábrángatózás alapján azért nagy nehezen csak felfogta, hogy mi is történt itt. De megszólalni nem bírt, csak döbbenten nézett a lányára, aki mély levegővétel közben felállt, megmarkolta a punciját, kicsit becsukta a szemét, elmosolyodott. A spriccelős váladékot – miközben az arcára kente – a nyelvével hosszan, élvezettel végignyalta a tenyerén, és megkönnyebbülten csak annyit mondott az apjának:
– Nagyon szépen köszönöm, ez egészen csodálatos volt…
Az anyja kis híján elájult.
– Csak azt ne mondd, hogy még ezt is szó szerint el… elb… elbasztam… – nyögte ki nagy nehezen a baszás szót, a feleségét figyelmeztetve, és visszaváltozott a papucsférj szerepébe, visszaült a foteljébe. A felesége még mindig az ajtóban állt, és remegve szorongatta az ajtófélfát.

Aznap este már senki nem szólt senkihez.
Végül is így, sok év után kitört a családi béke. Az apa ugyan továbbra is papucsférj volt, de az anya abbahagyta a hisztiket, és melankolikusan sóhajtva, közömbösen és közönnyel nézte a továbbiakban, hogy a lánya továbbra is nyitott fürdőszobaajtónál fürdik, meztelenül jár-kel a lakásban. Legközelebb a horvát tengerparton mentek strandra, ahol csak egy tábla választotta el a nudista strandot a másiktól. A család természetesen a textiles részen telepedett le, de a lány immáron végre teljesen meztelenül a másik oldalon strandolhatott. Amikor átjött a szüleihez, az anyja mindig csak annyit mondott, hogy:
– Kislányom, le ne égjél, kend be magad jól! – majd halkan hozzáfűzte – különösen a cicidet és a puncidat…
Az apa arcán ilyenkor kaján vigyor látszott, de gyorsan elfordult, nehogy a felesége észrevegye.