A bárpultnál

A bárpultnál

Baszdki, harmadszor kísérik ki a csajt! – gondolom magamban, és egyre jobban izgatja a fantáziámat.
Forgatom a kezemben a vodka-tonikos poharat, és egyre sűrűbben nézegetek a hátsó kijárat ajtaja felé.
Elképzelem, mi zajlik éppen az udvaron, és megrándul a farkam. Térdelve szop? Vagy a falhoz támasztva basszák? Esetleg ebben a sorrendben?
Dögös kis barna, kerek idomokkal, rövid szoknyában. Egyedül érkezett, egyenesen a bárpulthoz ment, felhelyezte a formás popóját az egyik bárszékre, kivillant a combfixe csipkeszegélye, felállt rá a faszom keményen.
“…Vérszagra gyűl az éji vad…”, éppen csak belekortyolt az italába, már le is csaptak rá. Itatták folyamatosan, még meg sem itta az előzőt, már kérték neki a következőt.
Nem nevetgélt, nem dobálta a haját, nem frissítette fel a rúzst a száján. Diszkréten beszélgetett a mellé ülőkkel, kivel kevesebb, kivel hosszabb ideig.
Aztán az egyikkel kiment, kis idő múlva egy másikkal is és most a harmadikkal.
Éppen felnézek, amikor belép a hátsó ajtón, egyedül. Lesimítja a szoknyáját, a léptein már észlelhető a koktélok hatása.
Odamegyek a bárpulthoz, rendelek két tequilát, és az egyiket leteszem elé.
– Nem szeretem a tequilát – mondja semlegesen, éppen csak rám pillantva.
– Azt szereted, amire meghívlak – közlöm vele, reményeim szerint sármosan.
Rám néz, megemeli a szemöldökét.
– Én a tisztelettudó férfiakat kedvelem – mondja. – Amúgy szia! – vágja hozzám sértődötten.
– Én a dögös barnákra bukok. Amúgy szia – válaszolom csevegő hangnemben.
– Csorbát ne szenvedjen a fene nagy önbizalmad – sóhajtja, és beledugja a nyelve hegyét az italba.
Az álla alá nyúlok, megemelem a fejét és megcsókolom, a szája sós, érzem rajta a sperma ízét, kezemet a combja közé csúsztatom. Nincs rajta bugyi, a puncija tele van élvezve, vigyázzba áll a farkam!
– Ma este már az enyém vagy! – nyögöm a fülébe.
– Miért mennék el veled? – firtatja.
Kigombolom a farmerem, előveszem a farkam és a kezébe adom. – Esetleg ezért? – vigyorgok rá.
– Merész vagy és rámenős – nyugtázza. – A csók jólesett, az “enyém vagy” kifejezetten tetszett, és gyönyörű a faszod – sóhajtja elismerően, miközben a farkamat simogatja.
Elrakom a farkam, visszagombolom a farmert és felhajtom az italomat. Kézen fogom a lányt, a táskáját a vállára teszem, és elindulunk a hátsó kijárat felé.
Amint kilépünk az udvarra, rögtön nekinyomom a falnak, nyelvem a szájába dugom és két ujjam a puncijába csúsztatom, forró, lucskos, és kibaszott szőrös, pont, ahogy szeretem.
Gyengéim a ribancok, normális pasi undorodna ettől a teleélvezett, szétszopatott kurvától, nekem viszont azóta áll rá a faszom, mióta leült a bárpulthoz.
Hangosan élvezi, ahogy ujjazom, fogdossa a farkam, aztán megfogja a kezem, kihúzza magából az ujjaimat és a szájába veszi. Szopni kezdi, közben a szemembe néz, keze a farkamon, édes Istenem, ilyen nincs, én mindjárt az alsómba élvezek!
– Ezt megtehetnéd a farkammal is – zihálom.
Elengedi a kezem, kigombolja a blúzát, a farkam még mindig a kezében, hegyes mellei szinte kiszúrják a szememet és még rátesz egy lapáttal, csak hogy jól érezzem magam.
– Vegyem a számba a faszodat? Mit szeretnél, mit csináljak vele? Nyaljam végig? – búgja, hangja rekedt a vágytól, jobban kívánja, ami elhangzik, mint jómagam. Lüktet a farkam a kezében, dagad rajta a vastag ér, és ő csak mondja, nem kímél. Megveszek a ringyóért!
Beszűkül a látásom, már nem látok mást, csak a melleit, mindkét kezemmel simogatom, rátapasztom a szám, szívom a bimbókat és a nő csak dumál, konkrétan szóban leszop, nem is akárhogy! – Csak a makkot veszem a számba… lassan szopom… nyalogatom… aztán mélyebben engedem a számba a faszodat… benyelem teljesen… a torkomon érzem a végét… megszívom… kiengedem a számból…
Megmarkolom a fenekét, ágyékához dörzsölöm a farkam, kigombolja az ingem és a mellkasomhoz dörgöli a mellét. Most száll el a maradék agyam!
— Szeretem a faszt…és neked gyönyörű faszod van… imádom szopni… nyalni… a torkomra engedni…ha ki-be jár a számban… és lüktet a nyelvem alatt…
Benyúlok a combja közé, simogatom a csiklóját, rámozog a kezemre és hangosan nyög, velem együtt. Egyik kezével a mellkasom simogatja, megvadítja a szőr, izgat a szájával is, aztán a nyelvével, farkam megváltásért könyörög a kezében.
Szopja a mellbimbóm, forró a nyelve, zihál, folyik a nedve a kezemre, a combja megfeszül, kihagy a lélegzete, összerándul az ágyéka, kút mélyről jövő nyögéssel elélvez, én pedig ebben a pillanatban élvezem tele az alsómat.
Zihálunk mindketten, a lány belém kapaszkodik és elégedetten dorombol a fülembe.
– Várj, nincs erő a lábamban – kéri mosolyogva.
– Nem sietek sehova. Amúgy Attilának hívnak – vigyorgok.
– Szia Attila, Éva vagyok – vigyorog ő is.
– Szia Éva. Esetleg volna kedved meginni velem egy italt, vagy egy kávét, vagy bármit? Itt parkolok a közelben és nem lakom messze sem. Főzni nem tudok, de nagyon finom vajas kenyeret tudok készíteni – próbálkozok. Kell a nő, rojtosra akarom baszni!
– Te miért nem undorodsz tőlem? – kérdezi komolyan.
– Látod, ez egy olyan kérdés, amiről beszélgethetnénk, mondjuk reggelizés közben – felelem.
Begombolja a blúzát és lesimítja a szoknyáját. Megkeresem a cigimet, őt is megkínálom.
Nézegetjük egymást, én reménykedve, ő elgondolkodva, majd kisvártatva megszólal – Szeretem a vajas kenyeret!