Izgalmak a tömött vonaton

Duci Mánia Club

  • +9
  • -0
  • 9
9 X
Tetszik! Nem tetszik!
100% 0%

Izgalmak a tömött vonaton

Egy téli késő délután utaztunk hazafelé egy kelet-magyarországi nagyvárosból vonattal. Kórházban voltunk – ha jól emlékszem – beteglátogatóban és az utolsó pillanatban ugrottunk fel a majdnem mozgó szerelvényre. Az utazás kb. másfél óra lehet hazáig és indulásnál tömve volt a vonat. Kipilledve nézelődtünk szabad helyek után, de mi sem gondoltuk komolyan… tömve volt a kocsi, tele fáradt, munkából hazautazó ingázókkal. Ám kedvesem szeme megakadt egy ülésen, ahová nem ült le senki, mert egy néni kosara elfoglalta. Zoárd odalépett és megkérdezte, hogy nem adná-e át a kosár a helyét az én számomra…? – A néni szeme villámokat szórt, de nem merte visszautasítani a kérést. A kast az ölébe vette és látványosan duzzogott. Én viszont megkönnyebbülve foglaltam helyet mellette. Ekkor pillantottam a velem szemközt ülő két fiatalemberre, nagyon helyesek voltak. Férfiemberrel lévén, nem foglalkoztam a mustrálgatásukkal és viszont. Egyetemi jegyzeteikbe mélyedve, vagy bambulva (?) inkább csak imitálták a tanulást.

Felálltam, hogy levegyem a kabátomat, hiszen így mégsem a peronon fogjuk végigállni az utat. Zoárd előzékenyen segített levenni, de a kabátakasztásból visszalóduló keze végigsimította a feszes bársonynadrágba bújtatott fenekemet. Kicsit elszégyellve magamat a fiúk felé pillantottam, hogy észre vették-e, és tekintetem a velem szemben ülő fiúéval találkozott, aki még nem vette le szemét a csípőmről. Elpirultam. Védtelennek érezhettem magamat, szerettem volna Zoárd mögé bújni, mikor is agyamba villant párom arcvonásából, hogy a futáskor kiment a térde és most fájhatott, mert sziszegősre húzta a száját. Kértem üljön le Ő, amit kis huzavona után elfogadott azzal a feltétellel, ha az ölébe ülök. Képzelhetitek, az öregasszony majd’ fel durrant mellettünk, tekintetéből a “ti perverz állatok” felkiáltással majd fel nyársalt minket. Ám én kedvesem ölében ültem. Még pihegve, izzadtan, nem épp’ a legnőiesebb beülésben, úgy mint a gyerekek apjuk ölébe. Lábaimat szétvetettem kedvesem lábain kívül és miután levetettem kötött pulóveremet, vékony ingecskémben hátradőltem mellkasára. Mivel Ő sokkal magasabb tőlem, nagyon kényelmesen hajthattam hanyatt fejemet a vállára.

Ekkor tekintetem a velem szemben ülő fiúéval találkozott, akinek a szeme, mint az ingaóra, hol a tekintetemet kereste, hol pedig mellmagasságban kémlelt. Lenéztem és majd el süllyedtem szégyenemben…A vetkőzés közben blúzom kigombolódott a melleimen. Egy gomb, de az a legrosszabb helyen. Ráadásul a futás közben melleim kicsúsztak a félkosaras melltartóból, így mindkét mellbimbóm önállóan nézelődött a – jelenleg koránt sem vak – világba szertelenül. Ahogyan hozzádörzsölődtek a súlyos téli ruhadarabokhoz, az egyébként hatalmas – 126 cm, D-kosár – formás, kerek melleim bimbói olyan peckesen álltak, mint talán még sohasem. Hozzá nem nyúlhattam, a tömött kocsinak nem akartam magamat végigmutogatni a mosdóig, így megadóan és kétségbeesve ültem, és csupán gombomat mertem gyors mozdulatokkal kordába szedni.

Na ekkortól minden körülöttünk álló férfiember a melleimre tapasztott, kocsányokon lógó szemekkel folytatta útját. A szemközti srác pedig egyre pirosabb arccal nyalogatta meg szája szélét. Nem volt mit tenni. Ahogyan rázkódott alattunk a füstös, úgy ugráltak az immáron csak alátámasztott melleim kényük-kedvük szerint. Vékony pasztell rózsaszín felsőm talán még jobban kiemelte melleim megsötétedett udvarait, mélyből, mint gyűszűk kandikáltak felfelé ékeik.

Természetesen Zoárd is észrevette a szitut, ha másból nem, hát az ugyancsak inzultáló tekintetekből… Nemsokára a fülembe súgta, hogy az egész kocsi engem kíván… Az egyik váltónál az egyetemista kezéből kiestek a papírok s ahogyan mozgolódott minden kétséget kizáróan látni engedte balszerencséje a hatalmas megkeményedett felálló falloszát, mely egész nadrágját megtöltötte elölről. Én is elpirultam újfent s amikor visszaült, tekintetünk találkozott. Nem tudom melyikünké lehetett riadtabb!! Azért tartottam kedvesem megjegyzéseitől is, hiszen az előbbi jelenetet is konstatálhatta. Én pedig ott ülve széttárt combokkal, meredező és ugráló mellekkel egyre kiszolgáltatottabbnak éreztem magamat. Ám ez az érzés, mint mágnes vonzza magához a vágyat és éreztem, hogy egyre inkább hatalmába kerít. Arcom lassan a vágytól égett és egyre sűrűbben nedvesítettem nyelvemmel ajkaimat. Puncim lassan teljesen benedvesedett. Megijedtem, hogy fehér bársonynadrágom át ne ázzon!!!

De hát mit tehetnék? Veszett fejsze nyele.

Úgy látszik páromat is sikerült felcsigáznom, mert éreztem, ahogyan hímtagja egyre inkább nyomja feszes fenekemet. Teljesen felizgultam. Melleim majd szétfeszültek, – mindenki azokat bámulta, – nagyokat ugráltak minden zökkenőnél, pinusomba vágó szűk nadrágom pedig egyre kéjesebb érzésekre sarkallt, ahogyan ütemesen rázott a vonat kedvesem ölében, amelynek kemény tartalma is beindította egyébként sem beszűkült fantáziámat.

Zoárddal sokat utaztunk együtt kapcsolatunk elejétől kezdve, hiszen együtt jártunk főiskolára az ország másik végébe. A több, mint fél napos úton sokszor pettingeltünk, többször is kielégítettük egymást a vonaton. Kezei ügyesen mozogtak a könnyű nyári ruhák alatt, én pedig sokszor “uzsonnáztam” egy-egy cumizás után. Fiatalok voltunk és iszonyúan szerelmesek. Kit érdekelt, ha egy-egy ismeretlen bekukkantott a kupéajtón. Kedvesem ruhám alatt kalandozó kezét látván soha nem akadt útitársunk. Mire megérkeztünk, rendszerint még a vonaton bugyit kellett cseréljek, ha épp volt nálam. Ha nem, a kollégiumba érve azonnal meglovagoltam páromat, mert nincs kéjesebb, mint az úton sétálva a lábaim között fújdogáló langyos szellő… a pikantériáról nem is szólva, ha a ruha áttetsző!

Van ezekről is mesélni valóm, de ne kalandozzunk el!

Lassan arra kellett gondoljak, hogy nehogy elélvezzek…hisz minden második férfi az arcomat vizslatta, a maradék lejjebb. A második-harmadik leszálló után kezdett ürülni a kocsi és észrevettünk egy üres fakkot, az utolsó négyes ülést az ajtó mellett. Átültünk. Zoárdnak sem ártott a csomagokkal palástolni a slicce tájékát! A peron még mindig félig volt, így annak hátat fordítva, az ablak mellett helyre akartam igazítani a melleimet, de Zoárd szinte rám rivallt, hogy ne nyúljak hozzá!!! Elöl kapcsos melltartóm szinte már nem is látszódott a keblek alatt. Mivel közvetlenül senki nem látott minket, Zoárd elkezdte simogatni az ingen keresztül. Nagyon zavart, hiszen az ajtón is benézhetett bárki, arra sétálhatott és egyáltalán…

Néha abbahagyta és a pinusomat simogatta úgy, nadrágon keresztül. Nekem nem engedte viszonozni, valószínű, hogy elsült volna… Benyálazta ujjait és úgy csúsztatta kezét az ingem alá, majd dörzsölte, cirógatta, csípte, pöckölte bimbóimat miközben önfeledten csókolózni kezdtünk. Az önkontrollom be-be kapcsolva nyitott szemmel, kifelé bámulva. Egy leszálló férfi lépett egyszer mellénk váratlanul az ő szeme is azt üzente, mint minden melleimtől búcsúpillantást vevő leszállónak, azt a megvetést ami egy kurvának kijár és azt az irigységet, ami a vele játszadozónak.

Pedig holnap lesz, – pont holnap(!)- x éve és 10 hónapja, hogy életem első csókját megkaptam a férjemtől és rajta kívül még soha senki más nem ért hozzám, mint férfi!!! Ő volt az első. A 21. születésnapomon vette el az ártatlanságomat!

Utána pedig a kalauz gyönyörködhetett az ingem alól félig kibújtatott mellemben, de nem szólt ránk. Tovább sietett. Kb. fél óra alatt kiürült a vonat. Az egész kocsiban ketten maradtunk – Zoárd még végig is nézte!!!! Odakinn besötétedett.

Zoárd egy mozdulattal kikapcsolta elöl kapcsos cicifixemet – tőle kaptam – és vadul szívta, nyalta, harapta melleimet. Én eközben felálltam és az ajtón keresztül jobbra és balra végigláttam a fél szerelvényt. Csak a nyakam látszott ki, így nyugodtabban élvezhettem a játékot. Kedvesem kigombolta a sliccét előreengedve ágaskodó, türelmetlen farkát, melyen az alsónadrág mit sem lapított. Azt kérte üljek bele. Nagyon feszült voltam, hiszen amikor megállt a vonat még csak-csak kiláttunk lesz-e ott felszálló, de azt nem tudhattuk, hogy a mellettünk lévő ajtón mikor nyit be valaki a szomszéd kocsik felől. Egyébként sem szoknya volt rajtam, ahhoz, hogy beleüljek az ölébe, le kellett, hogy toljam a nadrágot és a bugyit és akkor nem palástol semmi.

Ugye, milyen jó találmány is a szoknya? – Pláne, ha jó bő? Ellenben mindketten beindultunk. Ott állva húzta le a nadrágomat és a bugyit Zoárd a combomra és még csókolta a melleimet, az ujjával elkezdte a szeméremdombomat simogatni, majd keze egyre beljebb csúszott a kiskapun. Ajkaim megduzzadva várták a látogatóját és kéjnedvtől sikamlósan fogadták magukba Zoárd gyönyörű zongorista ujját. -Majd még egyet. Ütemesen tologatta őket a vaginámban. Közben farkáról fitymája már teljesen hátrahúzódott és az vérrel telve, egy vörös óriásként nézett fel rám. Lehajoltam rá és a körbenyalogattam. Gazdája vonaglott és elcsukló sóhajokkal adta tudtomra, hogy milyen élvezetes számára. Ahogyan melléállva előrehajoltam, ujjait hirtelen dugta föl teljesen a hüvelyembe.

Ekkor az egész dákó a számba csúszott le a torkomig én pedig elkezdtem szívni és préselni a nyelvemmel és a szájpadlásommal a testét, nyelvem gyökerénél pedig a makkot szorítottam és próbáltam nedvesen tartani, hogy határozott de finom, selymes mozdulataim legyenek. Hirtelen megfogott, megfordított és háttal neki a faszára illesztett majd segítve a sínek játékára gyorsabban kezdte emelgetni a hátsó felemet. Rátámaszkodtam az előttem lévő ülésre, így szinte le s föl húzott kéjrúdján a saját tempójában.

Milyen jó lett volna, ha már akkor is gyakoroljuk az anális szexet…! Azt még ki akarom próbálni a vonaton!

Néha felugrottam róla, hogy mind a két irányba szétnézzek, nem közeledik-e látogató, de hál’ Istennek, még a kalauz sem járt arra – hacsak az ajtón be nem nézett és visszafordult. De ha ez történt, hát jól tette. Zoárd egyszer csak ráunt az ugrálásomra megkapott és befordított állva az ablak felé, a hátam mögött mintegy utamat állva az ajtóüveg felé. Előrehajoltam és arcomat a jégvirággal borított üvegnek támasztottam. Iszonyúan hideg volt, de nagyon jól esett. Szabadon lévő melleim is hozzáértek a jeges ablakhoz és felsikoltottam!

Izgalmak a tömött vonaton
Izgalmak a tömött vonaton

A nyálas mellbimbóim odafagytak az üveghez!

Zoárd pedig azt hihette, hogy elélvezek, mert olyan tempóban kezdett el hátulról baszni, hogy a melleim csak úgy húzódtak az üveghez fagyva. A szám ki volt száradva, még nyálat sem tudtam hirtelen rákenni, hogy a fagyást felmelegítsem. Eszembe villant a combomon folydogáló nedvem. Forró puncimhoz nyúltam és bentről, meleg kéjnedvemmel kentem körbe melleimet. Kedvesem azt hitte pajzánkodok a hideg-meleg s a nedv játékával, de nagyon tetszett neki és utánam előrenyúlt Ő is és a csiklómat simogatta. Az üveg elengedte a kemény melleket és kezembe véve melleimet lenyalakodtam róluk a rengeteg nedvet, hiszen nem kenhettem össze az összes ruhámat! Zoárdnak ez volt az utolsó csepp…nézve, ahogyan nyalom melleimet, elkezdett hörögni és már-már fájt, ahogyan magára húzott s közben erősen és gyorsan dörzsölte a csiklómat így másodpercekkel utána, követve őt hangosan nyögve én is elélveztem.

Ekkor állt meg a vonat az állomásunkon, az irodán jóval túlhaladva. Még a sliccet sem tudtuk begombolni, a mellem is úgy volt meztelenül épp, hogy a kabátot kaptam fel és fogtam össze magamon, pulóverek kézben ugrottunk le a vonatról… A vonaton és hazafelé a hosszú úton a nedveink lefolytak a combomon s szinte ráfagytak a feszülő nadrágra. Pinusomat, a bugyimba lassan kifolyó, meleg sperma mentette meg a felfázástól. Otthon pedig a kedvesemmel a házasságunk napjáig még csak egy szobában sem alhattunk…

De, hogy a bakterünk mit látott a vasútállomáson, azt a mai napig sem tudom. Bár néha, mint ha kajánul vigyorogna mikor jegyet veszek.

Eddig 2351 alkalommal olvasták ezt a történetet.
Ha tetszett, oszdd meg a barátaiddal is!

  • +9
  • -0
  • 9
9 X
Tetszik! Nem tetszik!
100% 0%

Vélemény, hozzászólás?